Luca......

Nem tudom, hol kezdjem... Ma elbúcsúztunk egymástól. :( Fáj a szívem és potyognak a könnyeim, hiszen több, mint 13 évig velünk volt...
Sokáig szóba sem jöhetett, hogy kutyánk legyen. Aztán 2004-ben, amikor a bátyámék mentek kiskutyát választani, Zoli szíve megenyhült és azt mondta, nem bánja, jöhet... Így került hozzánk Luca. Karácsonyi ajándék lett a gyerekeknek és persze nekem.

Luca maga volt a megtestesült nyugalom, kedves, békés, barátságos, játékos kutya.  Szinte sosem ugatott a lakásban és kint is csak ritkán eresztette ki a hangját.  Soha semmi probléma nem volt vele utazásaink során, pedig évente többször végig autózta velünk fél Európát. Imádta a gyerekeket.
Minden vízbe belement, de nem szeretett úszni. A tél és a hó nagy kedvence volt.

És az évek gyorsan teltek, szép lassan megöregedett. Egyre nehezebben ment, időnként sántikált picit. Aztán két és fél hete hirtelen nem tudott felállni... akkor legyintett meg igazán a búcsú szele.  De akkor még kapott fájdalom csillapítót és mint utólag kiderült két és fél hetet. Igaz, nem csak ő, hanem mi
Nagyon nehéz meghozni a döntést, de mára nem volt kérdés, hogy mit tegyünk....   Reggel megint csak segítséggel tudott felállni. Még ki akart menni sétálni délelőtt, de már alig tudott bejönni. Befeküdt a kosarába és elkezdett nyöszörögni.... Innentől felgyorsultak az események. Telefon az állatorvosnak, törölközőben kivittük az autóba, majd a rendelőbe.... és amilyen életében volt olyan békésen aludt el délután 1/2 2-kor.

Köszönjük neked az elmúlt éveket, hogy velünk voltál!

Kötött "ponchok"...

Már régebben is nézegettem a neten ezeket a "pulóvereket", de igazából karácsony előtt indult be a fantáziám vele. Eldöntöttem, hogy ez lesz a két pici lány ajándéka.
Volt maradék gyapjúfonalam még a kötött zsákokból, így elkezdtem kötni. Hamar kiderült, hogy az nem lesz elég az egyikhez sem, nemhogy a kettőhöz. Az első meglepetésem akkor ért, amikor kiderült, hogy a fonal "kimenő" széria volt anno, már nem gyártják és nem is lehet kapni a boltokban. Sebaj, majd jó lesz másra, lefejtettem és vettem egy másik, szintén akciós gyapjúfonalat fehér és rószaszín színben. 
Gyorsan nekiálltam Hanga pulójának, hogy megkapja még karácsony előtt, mert ugye a posta eléggé kiszámíthatatlan. Valószínűleg a sietség is oka volt, kicsi lett a nyaka. Bár amikor kötöttem is annak tűnt. Időnként azért elámulok magamon is, hogy amikor majdnem biztos voltam benne, hogy nem lesz jó, mégis miért kötöttem tovább???

Végül így is lett. Nem ment rá Hanga fejére és a képet elnézve arra is rájöttem, hogy a gombokat lejjebb kell raknom. El is döntöttem, hogy megcsinálom neki még egyszer.
A második poncho Lilikének készült. Az övé rózsaszín lett. Nagyobb nyakkivágással és nagyobb karkivágással.

Ez már megfelelő volt, bár a gombok elhelyezése ezen sem igazán tetszett.
 Mindkét pulóverből maradt majdnem 2 motring fonal. Gondoltam, ha variálom a színeket, akkor kijön Hanga újra kötött ponchoja.  Hát ez sajnos nem jött be, mert az utolsó 1 1/2 sornál elfogyott a rózsaszín fonalam. Nem baj, a bolt a szomszédban van, irány megvenni. Az ugye már a vicc kategóriába tartozna, hogy a boltban kiderült, hogy elfogyott és ezt sem gyártják többet..... Nagyon rendes volt az eladó és körbe telefonálta a többi boltot, hogy maradt e valahol. Így lett kész a pulóver. Hasonlóan baglyos lett, mint az első.

Ez a változat lett az igazi.
Nem egyszerű úgy kötni dolgokat, hogy nincs leírás hozzá. Bár nem nagyon szokott gondot okozni, de azért ez nem volt egy szokásos pulóver minta.
A pulóver 2 éves kislányoknak készült, 35 cm hosszúak és egybe kötve, varrás nélkül .
60 szemre kezdtem és 3 ill. 4 sor lusta kötéssel, aztán a két szélén  a 4-4 szem lusta kötést leszámítva sima kötéssel készült. Kb 28 cm-nél ketté vettem a kötést és megcsináltam a nyakkivágást. Soronként 4-3-2-1 szemet fogyasztottam mindkét oldalon és így kötöttem 35 cm-ig. Azután visszatettem egy tűre és a nyakrésznél felszedtem a hiányzó 20 szemet és tovább kötöttem a hátát, amit szintén 3 vagy 4 sor lustával fejeztem be. Az eleje részen csináltam 2-2 gomblyukat (két szemet összekötöttem a lusta szélben). Amikor elkészült felszedtem a nyakkivágás szemeit és garbót kötöttem rá. Az utolsó sort lazán fejeztem be, hogy kellőképpen tudjon nyúlni.
Ezzel most úgy jártam, mint a ház építéssel szoktak, ahol azt tartják, a harmadik lesz az igazi.... (höhö)

Anyák napja

Anyák napja van nálunk. Már sok éve ezen a napon köszöntenek a gyerekeim, de még mindig fura kicsit. Az anyák napja nekem május....  Amíg kicsik voltak a gyerekek azt ünnepeltük. Aztán ahogy nőttek, úgy tolódott februárra, mert nekik meg ez a természetes. Végül is nem az időpont a lényeg, hanem a megemlékezés.
Idén ezzel a gyönyörű színű Juwel orchideával leptek meg... Nem volt nehéz helyet találnom neki. Majdnem ugyanolyan színe van, mint a Cliviámnak.

Azt hiszem mondanom sem kell, hogy imádom őket