Oseberg viking hajó

.

Saga Oseberg

Tegnapelőtt Tønsbergben jártunk és lesétáltunk a kikötőbe, ahol a leghíresebb viking hajó és két kisebb társa állt. Mondanom sem kell, hogy mindjárt megnéztük.  Amikor norvégia mitológiájáról írtam, abban szerepelt ez a hajó, de élőben most láttam én is először a másolatát. Valami csodaszép.
Kicsit mesélek az Oseberg hajóról, amelyet a vikingek 820-ban  épitettek  Sout West Coast-ben és 834-ben temettek el. 1903. augusztus 10-én találták meg a Tønsberg melletti  Oseberghaugen-en.  1904.  nyarán emelték ki és szállitották Oslóba, ahol egyik egyetemi épületben épitették újjá. 1926-ban készült el és az elszállitásához épitett sinen vitték a Vikinghajó múzeumba, ahol a mai napig is található.

Az Oseberg hajó tölgyfából készült zsindelypalánkolású. 21,5 m hosszú, 5 m széles és 0,65 cm  magas fedélzet magasságú. 15 pár evezős, árbócos aminek feltételezett magassága 9-13 m. Súlya kb. 11 tonna.  A hajó  90 %-ban eredeti fából  és 60 %-ban eredeti szegecsekbőll rekonstruált, hajózásra alkalmas, de nagyon nehéz irányitani. Valószínűleg azért, mert nincs meg  és nem ismerni az eredeti kötélzetét. Az árbóc és a felszerelések egy részét az ásatások során taláták  Az átépitése a rúna köveken talált képek alapján történt. A hajó és a tat gazdagon tartalmaz fafaragványokat.

 Az Oseberg hajó mellett még előkerült két különböző helyről, két sokkal kisebb hajó is. A Gokstad és a Tune.  Mindkét hajó faanyaga az Oseberg hajóval azonos növekedési zónából számazik 

 A tudósok úgy gondolják, hogy az Oseberg hajó egy partközelben hajózó pompás vitorlás hajó volt és nem hadi hajó. Még azt is felvetették, hogy a hajó, csak a temetkezési szokásokhoz épült. De ez nem valószinű, mert az épitését 820-ra teszik és az első temetkezésekre 14 évvel később került sor.
Egy biztos, ezeket a  hajókat elnézve, csak csodálattal gondolhat az ember a vikingekre, hogy ezekkel a hajókkal milyen messzire jutottak a tengereken.......

Norvégia az én szememmel.........(51)

.

 A mágikus malom


Volt egyszer egy dán király Frode. Ebben az időben volt az országnak egy hatalmas malma, aminek Grotte volt a neve. Ennek a malomnak az volt a sajátossága, hogy azt örölt, amit mondtak neki. A malom Frode királyé lett.
A király nem sokkal előtte vásárolt két erős rabszolganőt,  Fenját és Menját.
Őket ültették a malomba és megparancsolták nekik,  hogy  öröljenek aranyat a király számára. Annyi  aranyat őröltek, hogy meggazdagodott az ország, békességes időszak köszöntött rájuk.
De Frode sosem volt elégedett az arany mennyiségével, mindig többet akart. A két rabszolganő állandóan dolgozott, még pihenni sem engedték őket.
Ők titokban egy hadsereget őröltek, akik megölték Frode királyt.
De Menja és Fenja ezután sem tudott pihenni, mert a handsereg vezetője  egy hadihajóra vitette a malmot és megparancsolta nekik, hogy őröljönek annyi sót amennyit csak tudnak.
A rengeteg só azonban olyan nehéz volt, hogy elsüllyedt alatta a hajó. A malom a tenger fenekére került és azóta is folyamatosan őröli a sót. 
Ezért sós a tenger vize.

Azonban vannak akik azt tartják, hogy a malom Yggdrasil alatt van és Menja és Fenja a malommal foditja a körbe a földet..........

.

Norvégia az én szememmel.........(50)

.

Én előszeretettel norvég mitológiának nevezem a történetek gyűjteményét, inkább skandinávnak kéne, hiszen  Európa északi területét érintette a dolog. Hiszen Dublintől Norvgorodig (Holmgang volt a viking neve) megtalálhatók a viking emlékek. A vikingek nem voltak sem "norvégok", "svédek" vagy "dánok", csak ezeken a földrajzi területeken laktak  A konszolidált állami hatáskörök, a nemzeti érzület és a hazafiság csak több évszázaddal a viking idők után alakultak ki. Svédország először 1100 körül alakult ki. "Dánia" csak egy, dánokkal lakott terület volt, "Nordverg" pedig sokáig csak egy fölrajzi kifejezés és nem pedig egy államporság.
Azért mondtam el ezt előre, mert a következő történet, amiben Gylve szerepel egy dán sziget "kialakulásának" mondája.

Gjevjon szökőkutja Koppenhágában

 Gylve és Gjevjon

Mielőtt az istenek  a dán szigetekre(Odinsøy = Odense) jöttek volna, Odin elküldte az egyik harcos istennőjét Gjevjont, hogy nézze meg az országot. lehet-e belőle nyugalmas lakhelyet csinálni. Amikor Gjevjon megérkezett találkozott Gylve királlyal, aki felajánlotta neki, hogy annyi területet megkaphat, amit négy ökörrel és egy ekével,egy nap alatt be tud keriteni .  Ezután Gjevon előrször északra utazott, Jotunheimben találkozott egy óriással, akivel együtt aludt. Tőle született négy fia, akikkel visszatért a déli, dán területre, hogy  Gylve ajánlatát megvalósitsa. A fiúkat ökrökké változtatta és az eke elé fogta őket. Majd megekézett egy nagy földterületet és ment egyenesen tovább az óceánba, egészen Odins szigetéig. A sziget ami kialakult  Selund (Sealand) nevet kapta. A szárazföldön pedig,  amerrre az ekével felszántotta a földet, folyó és tó lett.
Gjevjon  Odin fiának Skjoldnak a felesége lett és Selundon telepedtek  le Leidra(Lejre)-ban.

A pirossal jelölt sziget Selund

.

Norvégia az én szememmel.........(49)

 .

A múlt hét ritka rohangálós volt, jó sok problémával. Nem tudom miért haragudtak meg ránk  a  ház "koboldjai", de amit lehetett elrontottak. Ma, mondtam is nekik, elég volt, tünjenek el...... Remélem hallgatnak rám.
Addig is mesélek.

Gylve(Ganglere) beszélgetése Asgardban

Gylve látomásai


Gylve, aki egy ősi, legendás király volt, elhatározta, hogy elmegy Asgårdba, hogy megismerje az isteneket. De nem saját néven indult el, hanem mint Gangler a "vándor".  Miután az istenek előtt nem volt titok, tudták, hogy jönni fog.  Arra gondoltak, megtréfálják. A történet így az ő hallucinációjáról szól.
Amikor Gylve  Asgårdhoz ért, úgy tűnt neki, hogy egy hatalmas palotátához ért. Belépve a csarnokban, három trónt látott. Ezek a trónok egymás felett helyezkedtek el.Az alsó volt a "Høye" (Magas) a felette lévő a "Jevnhøy" (Még magasabb)a legfelső meg a "Tredje"( Harmadik). Mind a három széken egy ember ült, aki nem más volt, mint Odin.  Megkérdezték Gylvét, hogy miért jött ide. Gylve azt válaszolta, hogy, mert azt akarta tudni, talál-e itt tehetséges embert.
Elkezdtek beszélgetni és ez a három ember elmesélte neki a norvég mitológia történetét a keletkezéstől az istenek alkonyáig.
Amikor a történet végére értek, Gylve a háta mögött egy nagy durranást hallott. Megfordult és ott állt egy teljesen kopár földön. Eltüntek a falak, a téglák, a palota.
Hazament és elmesélte amit "látott és hallott".

.

Norvégia az én szememmel.........(48)

.

Ászok és Vánok harca

Akkor folytassuk egy kis norvég mitológiával.

Ászok és Vánok: 

A norvég mitológiában több isten hit volt. A skandináv mitológiában az isteneknek két fő „klánja” van: Ász-istenek és Ván-istenek. Asgårdot először az Ász-istenek népesítették be, a Ván-istenek csak később jelentek meg. 12 főisten volt: Odin, Thor, Balder, Vidar, Våle, Brage, Heimdall, Ty, Njord, Frøy, Ull øs Forsete. De közűlük Njord és Frøy nem ász-isten volt, hanem ván. Plusz még ott lakott Æge(Áge) és Loke , mint isten.
A béke szerető Ván-istenek csak később költöztek be Asgårdba.
A ván-istenek megjelenésével elkezdődött az istenek között a háborúskodás. Hogy végül is milyen misztikus jelentősége volt nem tisztázott és a mai napig vitatkoznak róla a kutatók. De a háborúskodásnak csak nem akart vége szakadni, amibe az istenek beleuntak és békét kötöttek. Abban egyeztek meg, hogy kicserélik a foglyaikat és a béke megőrzése érdekében isteneket cserélnek. Így költözött az ász-istenek lakhelyére két ván-isten Njord, Frøy és  egy istennő Frøya, mig a Ván birodalomba  kettő ász-isten Mime és Høne.
Jöjjön egy kis áttekintés a legfontosabb ász-, és ván-istenekről (egyik-másikról már sok mindent megtudtunk az előző történetekben)

A legfontosabb ász-istenek:

Odin: 
A skandináv mitológia főistene, akinek sok csodás, bátor tettét örökítették meg a sagák. Apja Bur, anyja Besztla, Odin pedig szinte az összes Ász-isten apja. Csodálatos, félelmet keltő, démonikus alak. Pártfogolja a harcosokat, a harci avatási és áldozati szertartásokat, s háborús viszályokat kelt, így hadistennek tekinthető. A valkűrök  segítségével a Valhallában gyűjti össze a bátor harcosok lelkét, hogy az utolsó, végső összecsapáskor megfelelő serege legyen. Mivel megszerezte a költészet mézét az óriásoktól, ő a költészet istene is, a szkáldok pártfogója. Állandóan járja a világot, hogy mindent megismerjen és megtanuljon. Tud alakot váltani és láthatatlanná lenni, ismeri a jövendőt és a babonákat. De Odin a tudásért nagy árat fizetett. Amikor belenézett a Bölcsesség Kútjába, elveszítette a fél szemét. Az Yggdrasil ágán függött dárdával átdöfve kilenc napig, hogy végül megszerezze a rúnákat tartalmazó, bölcsességet jelentő pálcikákat. A kilences szám ezért különös jelentőségű a skandinávok vallási szertartásaiban. Odint tudása komorrá és melankolikussá tette, de emellett ármányos volt és ravasz, mint fogadott testvére, Loki, akit olykor ő bujtott fel különféle csínyekre. Odin állandó kísérői két farkasa (Freki és Geri) és hollói (Hugin és Munin, azaz gondolat és emlékezet), nyolclábú lova, Sleipnir, és híres dárdája, a Gungnir.

Thor:
A legnépszerűbb isten, Odin és Jörd, a Föld fia, a mennydörgés, a vihar és a vegetáció istene, akinek fő feladata az emberek védelme az óriások ellen. Kecskék vonta szekéren jár, és csodás tárgyak tették félelmetes harcossá: egy öv, mely megkétszerezte az erejét, egy pár vaskesztyű és híres kalapácsa, a  Mjölnir, amely villámokat szórt, ha gazdája eldobta, és visszatért, mint a bumeráng. A kalapácsot természetesen szintén a törpék készítették. Thor Odinnal ellentétben nem volt rosszakaratú, sem túl okos, ezért gyakran volt apja tréfáinak céltáblája. De jóindulattal viseltetett az emberek, főleg a parasztok iránt, gondoskodott a gabonáról, a háziállatokról, az esőről és az asszonyok termékenységéről. Ő nem a harcosok, hanem a fegyvert viselő parasztok istene volt. Lobbanékony volt, de jóságos, akit gyakran lépre csaltak, ezért sokszor rászorult Loki segítségére. Népszerűségét jelzi, hogy képét sokszor megörökítették a skandináv mesterek, a nevéből képzett férfinevek pedig rendkívül gyakoriak voltak.. Mikor Thor isten kalapácsát ellopta egy Trym nevű óriás, nem akarta visszaadni, csak Freya istennő kezéért. Thor menyasszonynak öltözve elment az óriáshoz, aki robusztus külsejének és szakállának ellenére sem vette észre a cselt, így visszaszerezhette a jogos tulajdonát.

Tyr:
 A hadisten. Bár ezt a funkcióját Odin ténykedése elhalványította, Tyr mégis nagy tiszteletben állt a skandinávok között mint bölcs, bátor isten. Ő az egyetlen, aki elég bátor ahhoz, hogy megetesse a vad Fenrirt. Amikor az istenek elhatározták, hogy leláncolják a farkast a törpék által készített eltéphetetlen lánccal, Tyr Fenrir szájába dugta a karját, jelezve, hogy az állat megbízhat benne. De a farkas leharapta a karját, amikor rájött, hogy becsapták. Mint a legbecsületesebb, ő elnökölt az isteni thingben, így ő lett a földi thinggyűlések pártfogója. Hozzá fordultak a skandinávok szerződés- és házasságkötéskor, s neki mutattak be áldozatot a törvényszegők és a hadifoglyok

Loke:
Loke, a csalfa, hitszegő isten nem volt született Áz, Odin fogadott testvéreként került Asgardba. Feleségül vette Angrboda óriásasszonyt, aki három szörnyet szült neki: Fenrir farkast, Midgard kígyóját és Hélt, az alvilág asszonyát. Loke, mint óriás, maga is képes volt utódok létrehozására. Ő ellette Szleipnirt, Odin lovát. Loke a legsötétebb jellem az istenek között, aki a rosszat önmagáért szereti. Csalással szerzi meg, vagy ellopja azt, amire szüksége van, de olykor kényszer hatására cselekszik. Amikor Tjászi óriás kezére játszotta Idunt, az ifjúság istennőjét, az istenek Idun aranyalmái nélkül rohamosan elkezdtek öregedni. Végül kényszerítették Loket, hogy lopja vissza az istennőt, Tjászit pedig megölték. Odinhoz hasonlóan ő is tudott láthatatlanná válni és alakot váltani. Mindent tudott, ami az istenek, az emberek és az óriások között történt, és tudását fel is használta: rágalmazott és sebeket tépett fel, viszályokat támasztott. Igazi Mefisztó volt, akinek az intrika a lételeme. De Baldr isten meggyilkolásával túl ment minden határon, és az istenek rettentő bosszút álltak rajta: sziklához láncolták és egy kígyó mérge csöpögött rá állandóan.

Balder:
Baldr, Odin és Frigg kedvenc fia, jó volt, tiszta és erényes, már-már nem is illett az asgardi istenek közé. Frigg megeskette a világ összes lakóját, az állatokat, a fákat, betegségeket és mérgeket, hogy nem tesznek kárt Baldrban, csak a jelentéktelen fagyöngyág nem tett esküt. Amikor a rosszindulatú Loki ezt megtudta, az ágból nyilat faragott, azt a vak Hödr isten kezébe csempészte, aki lelőtte Baldrt. Vali megölte az ártatlan Hödrt, Hermod, Baldr másik testvére pedig ellovagolt az alvilágba, hogy kiszabadítsa fivérét. Hél visszaengedte volna, de csak akkor, ha a világon minden élő és élettelen elsiratja. De egy óriás nem siratta meg Baldrt, ezért nem engedte vissza őt az élők közé. Loki ármánykodásának eredményeként nem sikerült Baldr visszatérése. Bár az istenek Loket megbüntették, Baldr halálával a Földről eltűnt a jóság és véget ért az aranykor. A ragnarök előrevetítette árnyékát.


Ván-istenek


Njörd:
A legidősebb békeszerető Ván-isten, Frøy és Frøya apja. A tenger istene, a halászok, kereskedők pártfogója. Bár nagyon szerette lakhelyét, a madarak rikoltását, a tenger zúgását, felesége, Szkádi az erdők és hegyek Áz-istennője nem kedvelte. Ezért egyezséget kötöttek: kilenc napot Njörd tengeri birodalmában, kilenc napot Szkádi hegyei között töltöttek.

Frøy:A Vánok főistene, akinek kocsiját arany vadkan húzta, és csodás tárgyak voltak birtokában: egy hajó, amely összehajtva elfért Frøy köpenyében, és egy kard, amely magától sújtott le. Frøy a növények, a termés és a béke istene, akinek olykor emberi vágyai támadtak. Így kívánta meg Gerdet, az óriáslányt, s azonnal elküldte érte szolgáját, hogy szó szerint a tűzön menjen át érte. A történet folytatását nem ismerjük, de Frøyről sokat elárul, hogy egy hatalmas fallosszal ábrázolták, és nagy kultusza alakult ki.

Frøya:
A szerelem és a szépség mágiában jártas istennője, aki macskák vonta kocsiján közlekedik. Könnyen osztogatta kegyeit: Loki szerint híres nyakékéért, a Bríszingamenért négy törpével töltött el egy-egy éjszakát. Egy másik legenda úgy tartja, mikor Frøya aludt, az ármányos Loki levágta az összes szép szőke haját, és nem akarta visszaadni Frøyának, csak ha hozzámegy feleségül. Mikor ezt Thor meghallotta, a Mjöllnirrel elpáholta Loket, és kényszerítette arra, hogy engesztelje ki a hölgyet. Loki sajnálta, de nem tudott mást tenni, ezért a törpékkel csináltatott neki aranyból hajat, és nyakláncot is kapott tőle, a Bríszingament. Frøya Odinnak is segített: mint a valk vezetője, a Valhallában ő fogadta az elesett hősöket, és minden második harcost ő vendégelt meg. Az ő áldását kérték a meddő asszonyok, és általában nagy tiszteletnek örvendett a nők körében.

.

Norvégia az én szememmel.........(47)

.

Geirrød

Odin Geirød királynál


Raudnung királynak két fia volt, Geirrød és Agnar.  Geirrød 8 éves volt, Agnar 10.
Egy nap a két testvér kievetta tengerre kis halakat fogni. Hirtelen nagy szél kerekedett és kivitte a csónakjukat a nyilt vizre, majd az éjszaka folyamán, partra sodorta őket.
Geirød és Agnar nem tudta hol vetődtek partra, de nemsokára egy gzadaságban kötöttek, ki, ahol a gazda és felesége élt. Befogadták őket és ott töltötték a telet.
A házaspár akiké a gazdaság volt  nem volt más, mint Frigg és Odin. Frigg nevelte Agnart és Odin Geirødöt. Amikor megérkezett a tavasz a fiúk kaptak egy hajót. Mielőtt hazaindultak volna a gazda félrevonta Geirødot és mondott neki valalmit, amit senki más nem hallott.
A hajó gyorsan haladt és nemsokára otthonuk partjaihoz közeledtek. Geirød a hajó orrában állt és mielőtt még kikötöttek volna kiugrott belőle és a partra ment. Meglökte a hajót és odakiáltotta Agnarnak, hogy vigyázzon, hogy a manók el ne kapják. A hajó Agnarral kisodródott megint a nyílt vizre.
Geirød felment az apja gazdaságába, ahol nagyon örültek neki és avval a hírrel fogadták, hogy amig ők távol voltak Raudung király meghalt. Így  Geirrød lett a király apja után.  Erős uralkodónak tartották.
Egyik nap Odin és Frigg fent ült a magaszéken, Lidskjalvon és  körbenéztek a világon, amikor Odin el kezdett beszélni a két testvérről. A ő nevelt fia, király lett és uralkodott a királyságban, mig Friggé gyerekeket nemzett egy óriásasszonynak.
Frigg elfogadta ezt, de aggódott  Geirrød miatt is.  Geirrød egszerre volt kapzsi és irigy. Soha nem kinált meg idegent semmivel és nem látott szivesen vendégül senkit.
Odin nem hitt ebben és fogadást ajánlott Friggnek.
Frigg elküldte a szolgáló lányát  Fulla-t a királyhoz. Filla fiigylemeztette. hogy nemsokára egy varázsló érkezik az országába. Onnan fogja felismerni, hogy a kutyák nem fogják megugatni az idegent.
Hogy a király nem ad ételt az embereknek, az Fulla hamar kitalálta. Akkor jött egy ember. Mivel a kutyák nem ugatták meg Geirrød rögtön börtönbe záratta. Az emberen egy kék szörmekabát volt és azon kivül, hogy Grimne a neve, semmit nem mondott.
A király, hogy beszéljen az idegen, megvesszőztette és utána kiköttette két máglya közé. Ott ült 8 napon át.
Geirrødnek volt egy 10 éves fia, akit Agnarnak hívtak a nagybátyja után. Odament Grimnéhez és egy vizzel teli szarut adott neki és azt mondta, hogy rossz dolog volt az apjától, ok nélkül megvesszőztette. Amikor átvette a szarut a fiútól és elkezdett inni belőle, a szörme kabátja tüzet fogott, ő meg elkezdett beszélni.
Először Veratynak nevezte magát és dicsérte a fiatal Agnart, hogy ő volt az egyetlen  aki segitett rajta. És, hogy Agnar lesz az, aki az országot fogja vezteni.
Ezután elkezdte sorolni az istenek 11 lakhelyét.  Hogy Thor a Trudvangerben lakik, amig az istenek élnek, Ull épített egy termet Ydalerban és Frøy Alvheimben él.
Odin és Såga  a "Søkvabekk" aranycsészéből iszik  Valhallban az Örömotthonban, Odin mindennap kiválasztja, kik fognak a csatákban meghalni.Hogy 540 ajtó vezetett Valhallba és, hogy 800 halott hős lélek tud egy ajtón egyszerre átmenni. Hogy Trynheimben Tjatse lakik és utána a lánya Skade fog ott élni. Balder Breidablikben fog temet épiteni, Heimdal Himmelberg mellett döntött, míg Frøya Folkvangban uralkodik és Forsete lakhelye Glinte és Njordé meg Noatun.
Grimne folytatta. Leírta az életet Valhallban.  Minden reggel kirepülnek Odin hollói  Hogin és Munin, hogy körbe pásztázzák a Földet. Hogy Adrimne a mindig tele lévő Eldrimne sepernyőben megfőzte a disztnót Særimnet, aki mégis mindig él este. Hogy a Valkyrök vezették a csatában elesetteket, Hogy a Heidrun kecske Valhall tetején állva, rágcsálta Yggdrasil ágait. Hogy a szarvas Eiktyrne is marcangolta az ágakat és ahol a szarvai megsértették elkezdett csepegni,  amiből folyók  lettek. Grimne elmesélte a csodásfa három gyökerét, ahol az állatok élnek.
Ahogy sorolta Grimne ezeket a dolgokat, hamar kiderült, hogy ő nem más, mint Odin.
Megjövendölte, hogy  Geirrød király napjai meg vannak számlálva és elvesztette Odin barátságát. Odin megjósolta, hogy egy balasetben fog meghalni, amit a kardja okoz.
Geirrød király ült a kardjával a térdén, ami félig volt kihúzva a tokjából.  Akkor értette meg, hogy Grimne nem más, mint Odin. Felállt és ahogy meg akart fordulni, megbotlott és beleesett a kardjába. Abban a pillanatban eltünt Odin.
Így lett Agnar a király a királyságban...

Agnar és Grimne(Odin)

.

Norvégia az én szememmel.........(46)

.
Alig két havi működés után tönkrement a vadi új számitógépem hard diskje. Van amit el tudtam menteni, de sok mindent nem. Most kölcsön gépen írok. amig a szervizben eldöntik, hogy kicserélik-e vagy megjavitják....
Az előző bejegyzésemet avval zártam, hogy végére értem a norvég mitológiának. De a neten nézedlődve, találtam még történeket, amik kimaradtak. Itt van mindjárt az egyik.

Fréy

Frøy és Gerd


Frøy a szerelem és a temékenység istene egy alkalommal felült Odin magasszékébe, ahonnan az egész világot belátta. Ahogy ott nézelődött, egyszercsak a szemébe ötlött Gymes gazdasága, szépen megművelt földekkel és takaros házzal. A mezőn éppen akkor ment keresztül egy gyönyörűséges lány. A házhoz érve, felemelte a kezeit, hogy kinyissa az ajtót, az egész világ ragyogni kezdett tőle. A lány Gerd, az óriás Gyme és Aurboda lánya volt.
Amikor Frøy felállt a székből nehéz lett a szive. a szerelemtől. Ez volt a büntetés, amiért vette a bátorságot és beleült Odin magasszékébe. Hazaérve senkihez nem szólt, nem evett, nem ivott.  Njord, aki a tengerek istene volt, aggódott a fia miatt és magához hívatta Skrine-t, Frøy öreg barátját, hogy tudakolja meg, mi történt.
Skrinének nem sok kedve volt hozzá, de megigérte az istennek, hogy megpróbálja megtudni az okot. Hazaérve, megkérdezte Frøyt, hogy mitől lett néma és miért nem akar az emberekkel beszélgetni.
Frøy elmesélte neki, hogy látott egy csodaszép lányt és annyira szomorú lett utána, hogy nincs kedve élni sem nélküle. Kérte Skrinet, hogy menjen el Gerdhez és kérje meg, hogy jöjjön el hozzá.  Hozza el mindenféleképpen, ha az apja ellenzi is, és jó pénzt fizet neki érte.
Skrine elvállalta két feltétellel a lánykérést, kapja meg Frøy kardját, amivel meg tudja védeni magát az óriásokkal szemben . Ez a csoda kard saját magától vágott. És kapja meg Frøy lovát, amely  tudott lovagolni a levegőben.
Frøy odaadta mindkettőt, igy Skrine elindult Gyme birtokára. De bemenni nem tudott, mert a körbekeritett gazdaságot Gyme vad kutyái védték. Azonban Gerd szolgálója észrevette, hogy idegen érkezett a házhoz. Gerd kiment és megkérdezte, ki ő?  isten vagy varázsló, hogy ilyen hoszzú utat meg tudott teni?
Skrine elmondta, hogy Frøy nevében jött, megkérni őt. Aranyalmát és Draupne gyűrűjét hozta ajándékba. De Gerd azt válaszolta, hogy nincs szüksége ilyen ajándékokra, van az apjának elég, és nem megy sehova. Erre Skrine elkezdte fenyegetni, hogy megöli őt és apját is, ha nem megy vele. És varázslatot tesz rajtuk, hogy az egész családra rontás jöjjön.
Gerd ijedtében megigérte, hogy elmegy Frøyhez, de nem most. Megbeszélték, hogy 9 nap múlva találkozik Frøyjel egy ligetben, ahol "kezeli " majd  Frøy ölelését.
Skrin hazalovagolt.  Frøy már a kapuban várta.
Amikor meghallotta Gerd válaszát, így panaszkodott:
 Egy éjszaka hosszű
 kettő még hosszabb
 de, hogy bírok ki hármat?
 Egy hónap múlva
 már kevébé vágyakozom
 a most vágyott szerelmes éjszakára.....

Aranytábla, valószinűleg Frøy és Gerd házasságkötéséről

.

.

Norvégia az én szememmel.........(45)

.

Runakő

Titkos írásjelek: a rúnák

Kevés írott emlék maradt ránk a vikingek után. Elsősorban sírköveken és emlékműveken (csontokon és fémeken) találhatók merev, egyesnes vonalú, vésett jelek, melyek inkább a varázslást, semmint a közlést szolgálták.
Ezeket a különös jeleket runáknak nevezték. Ma már megfejthető a runa írás, minden jel értelmezhetővé vált.
Skandináviában számos runajellel ellátott követ találtak. E jeleket gyakran kacskaringókkal díszítették, görbe vonalú dekorációs motívumok és élénk színek jellemezték.
A mitológiában Odin a legtudósabb isten nevéhez kapcsolódnak. Az írás - titkok hordozója - könnyen véshető egyenes vonalakból áll, s nincs szigorú abécéje. Később az első hat betű együttesét "futhark"-nak nevezték. Az első futharik 24, a második mindössze 16 jelből állt.
A skandináv mitológia megismeréséhez legpontosabb útmutatónak a középkoriban "Edda" címen összegyűjtött izlandi poémákat tekintehetjük, de rendelkezésünkre állnak a sagák, e fél-legendák, mesék is.
Az izlandi hajósok kalandjait elbeszélő eposz-jellegű írásokat (versben és prózában) a viking hódítások után írták le.
A kutatók bőséges archeológiai forrásokat találtak. Használati tárgyak, eszközök, fegyverek segítenek feltárni  a múltat. A hajók, szekerek jó állapotban maradtak az utókorra és rengeteg korabeli szobrocskát és amulettet tanulmányozhatunk.

Rúnakő

Tűzkő a viking időből

Naptárak és ünnepek

A Nagy-Britanniában és más germán nyelven beszélő országokban manapság használatos naptárak is őrzik a vikingek emlékét. Így a keddet Tuesday-nek (Tyr napja) hívják, a szerda Wednesday (Wottar azaz Odin napja), a csütörtök Thurday (Thor napja), péntek pedig Friday (Freyja napja). Németül a csütörtököt Donnerstag-nak mondják (Donar azaz Thor napja). Észak-Európa népei -mivel arrafelé a tél hosszú és kegyetlen - különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a téli és a nyári napfordulónak. A vikingek mindkét napfordulót megünnepelték. A keresztény egyház kihasználta a lehetőségét és a pogány ünnepeket egyháziasította. Így a téli napforduló idejére tették a karácsonyt és a nyárira Szent Iván ünnepét. A szentiváni tűzügrás a régi, "fény ünnepére" emlékeztet.

És a végére értünk a norvég mitológiának.......

.

Norvégia az én szememmel.........(44)

.

A világ egyetlen, viking időkből való sisakja

Halandó istenek


Több más nép hiedelmével ellentétben a vikingek tudták, az istenek sem halhatatlanok. Ugyanolyan veszélyeknek voltak kitéve, mint a hétköznapi halandók. Az ő isteneik lassan ugyan, de megöregedtek és nemcsak az idő volt az ellenségük, hanem az ellenük összefogó óriások meg  szörnyek, mint Fenrir farkas vagy Midgard kigyója, Jordmungand.
Mikor eljött az első világ vége, az istenek legtöbbje elpusztult a káosz erőivel való összecsapásban. E végső hrc neve a skandináv mitotlógiában, "Ragnarok, a németben "Götterdammerung", az istenek alkonya. Ez utóbbi elnevezés  a 19. században Richard Wagner lévén vált közismertté, aki Sigurd-Siegfried mondakör zenei megformálásával tette fogalommá.

Új világ születik


A Ragnarok nem jelentette a világ végéleges pusztulását. A csata után az istenek későbbi nemzedéke új világot teremtett, ahol immár békesség uralkodott- Az emberek és az istenek rátaláltak Odin aranytábláira, s követték az abba vésett tanácsokat.

Vikingek, germánok, kelták


A vikingek lassacskán vonultak ki a "történelem színpadáról", mint ahogy az ezredik évtől kezdve Észak-Európa pogány vallásainak nagy része átadta helyét a kereszténységnek. A régi germán hitvilág szereplőinek (valkűrök, törpék, sárkányok)előképei a viking mondákban lelhetők fel. Számos középkori német lenegenda is e mítoszvilágban gyökeredzik, csak a szereplők neve változott(Sigurd=Siegfried)
A "Rajna elátkozott kincse" például pontosan megfelel a Sigurd-ciklusban foglaltaknak, illetve az Andvari elátkozott gyűrűjéről szóló történetnek. Egyes epizódok teljesen azonosak a vikingeknél, a keltáknál és a germánoknál. Ilyen például a sziklába (vagy fába) rejtett kard legendája, mely a Kerekasztal lovagjai mondakörben is felbukkan, vagy a varászerejű kalapácsé, ami Thor isten fegyvere (éppúgy, mint a gall Taranisé)
E három mitológia-kör kétségtelenül kölcsönösen hatott egymásra. Közülük a keltáké a legrégebbi.

Ezüst ékszerek a viking időkből

.

Norvégia az én szememmel.........(43)

.

Elfek tánca

Kezdetben voltak az óriások


A vikingeknél  - más népek mítoszvilágához hasonlóan - nem az istenek jeletek meg elsőként, megelőzték őket a hatalmas, torz óriások. Ám a viking hitvilágban az istenek nem győzték le, csak távoli, zord vidékekre száműzték  és ők népesítették be a jég és a tűz országait, ők uralták a sötétség birodalmát.
Az óskandináv mitológia titokzatos világát más furcsa lények is színesítették. A törpék az istenekével párhuzamos világban éltek és különleges képességgel rendelkeztek.
Föld alatti műhelyekben varázserejű fegyvereket kovácsoltak és bűvös ékszereket készítettek. A koboldok az emberek között éltek, segítettek munkáikban de csak az éjszaka leple alatt, gondosan kerülve a találkozást a háziakkal.
Az elfek már kevésbé számítottak jóindulatú lényeknek. E szép, fiatal tündérek körtáncot lejtettek a holdfényben, elcsábítva az arra tévedő ifjakat.

Thor, Odin és Freyr

Egymással vetélkedő istenek

A skandináv mitológiában az istenek fő csoportját az ázok alkották, élükön Odinnal (Wodan a germán mitológíában), s Asgård égi várában laktak. A Próza-Edda 12 áz-istent sorol fel: Odin, Tor(Thor), Njord, Tyr, Bragi, Hodr, Heimdall, Vidar, Vali, Ull, Forseti, Loke. Ellenlábasaik, a vánok, a termékenység-istenek háborúba keveredtek az áz-istenekkel. A csatát Odin kezdte azzal, hogy a vánok hada felé dobta dárdáját.
Az istenek két nagy "családja" közötti határok meglehetősen elmosódtak. A családokon belül is gyakorta tört ki perpatvar. Furcsa, felemás barátságok (Odin és Loke), máskor indokolatlan ellenségeskedések jellemezték kapcsolatukat.
Eredetét tekintve Odin  khotonikus démon, a hadi szövetségek és katonai avatási szertartások pártfogója, varázslóisten (sámán). Eleinte nem volt tagja az istenek égi panteonjának. Bur több fiával (Hodr és Lodur)együtt ő is közreműködik a föld felemelésében, valamint az első - fából faragott -  emberek életre keltésében. (Ask és Embla) Részt vesz tehát a világ- és emberteremtésben.Odin a háború és a hivatásos hadak istene, szemben Torral (Thor), aki inkább a felfegyverzett nép pártfogójának tekinthető.
Tor a másik legjelentősebb isten a skandináv mitológiában. Odin és Jord fia. A kalapács éppúgy jellegzetes fegyvere Tornak, mint Odinnak a dárda, vagy Tyrnek a kard.
A Próza-Eddában Tor kecskéi nem harci szekerét húzzák, hanem a kiapadhatatlan táplálék forrásként is szolgálnak. Tor  esténként megöli és vacsorára megsüti őket - csak csontjaikat hagyja érintetlenül -, majd új életre támasztja őket. Tjalfi, akinél Tor  megszáll, megsérti a tilalmat és rágni kezdi a csontot. Ettől az egyik kecske kicsit megnyomorodik. Kárpótlásul Tjalfi kénytelen a villámisten szolgálatába szegődni.
Az évszádaok folyamán Odint, egyre inkább háttérbe szorította Tor isten. Különösen a parasztok és a hajósok folyamodtak szívesebben az utóbbihoz segítségért.
Mint a politeista vallásokban általában, kemelkedő szerepük volt az istennőknek Freyjának, a termékenység-istennőjének szentelt szobrocskák nagy számából arra következtethetünk, hogy nagy tiszteletnek örvendett az emberek között.

Freyja - Brisingamen

.

Norvégia az én szememmel.........(42)

.

A vikingek "otthona" a tenger


A vikingek durva és erőszakos istenei jól illettek a szilaj, vad, hódító hajósnéphez. A merész, de babonás harcosok igyekeztek elnyerni a tenger istene, Njord kegyeit. A vizek és szelek ura óvta a halászokat, őrizte a tengerpaarti szigeteket és jó szelet küldött a hajósoknak. Hozzá fohászkodtak a vikingek a bőséges, halászzsákmányért. A tenger mélyén csodálatos palotájában élt Egir, felesége, a rabló Ran és kilenc lánya társaságában. A vikingek kilencfajta hullámot különböztettek meg és úgy hitték, ezek mögött Ran egy-egy lánya rejtőzik. A hullámistennők e skandináv "szirének" csábították el és csalták az óceán mélyére a hajósokat. A tengeri viharokat Jormungandnak, a Világkígyónak tulajdonították. Képzeletükben az óriáshüllő a világot körülvevő tenger mélyén élt és hosszú farkával körbevette a földet.

Vallás templom nélkül


Egy svédországi, uppsalai templom rövid leírását kivéve, semmi sem utal arra, hogy a vikingeknek lettek volna vallási építményeik. Mindössze néhány kövekkel körberakott temetkezési hely maradt fenn. Kultikus szertartásaikat leggyakrabban nagy fák, különösen kőrisfák alatt tartották - az ünnepek, a gyűlések és az áldozatbemutatások is itt zajlottak. (Yggdrasil, a világ tengelye is hatalmas kőrisfa volt) Feltételezhető, hogy e fák alatt rendezték be időleges templomaikat, de vallási célú épületeket soha sem emeltek. Kezdetben papságuk, vallási vezetőjük, királyuk sem sem volt, ezek később, a nagy hadjáratok idején tüntek fel. Elképzelhető, hogy az öregek, a családfők vagy a hadvezérek erkölcsi  és talán vallási hatalmat gyakoroltak a többek felett, de közülük senki sem töltött be olyan szerepet, mint a keresztény világban a pápa vagy Egyiptomban a fáraó. A családok apró szobrocskák előtt mutatták be áldozatot, mindenki a maga módján imádkozot, nem kötötték őket szigorú rituális előírások. A vikingek vallásgyakorlása valószínűleg az állandó vándorlások miatt volt ilyen egyszerű. Kalandozásaik során kapcsolatba kerültek más, politeista, vagy monoteista vallásokkal. 966-ban Kékfogú Harald felvette a kereszténységet és a katolikus hittéritő papok hatására a vikingek keresztényekké váltak.

Steinsttning - viking temető

.

Norvégia az én szememmel.........(41)

.
 
A történelemtől a mítoszokig

Oslo, Viking Hajómuzeum, osenbergi hajó a 8. századból

 A hóditó vikingek  


A 8. század végétől vad, rőthajú északi harcosok mind gyakrabban dúlták fel Európa békés településeit. A mai Skandinávia népeinek - dánoknak, svédeknek, norvégoknak - elődeit egykoron normannoknak, északi embereknek nevezték. Zsákmányszerző útjaik - a magányos kalózportyáktól a tengerparti rablásokon át, új földek birtokbavételéig - változatos formákat öltöttek. Több mint két évszázadon át zaklatták Nyugat-Európát, sőt otthagyták bélyegüket a Földközi-tenger környékén is Gibraltártól Kis-Ázsiáig.
A viking hadjáratok szinte kivétel nélkül a tenger felöl indultak. Az északi harcosok otthonosan mozogtak a nagy vizeken kiváló építésű hajóik messze felülmúlták a frankok vagy az angolszászok bárkáit. A legkorábbi régészeti leletek vitorla és árboc nélküli, nyitott evezőscsónakokra utalnak.
A 6. és 8. század  között lassan terjedt el a vitorla használata, az árboc tetejére biggyesztett alig használható vászontól egészen a viking hajók csodálatos vitorlázatáig. A szép és főként célszerű építésű, biztonságos drakkarokkal szelték át az óceánokat, kötöttek ki akár a legsekélyebb vizeken és biztonsággal lavíroztak a legveszélyesebb szirtek közt, a legnagyobb hullámverésben is.
Emléküket őrzi Normandia neve (jelentése: "északi emberek országa") és a szláv "russz" (ruosti: evezőslegény) szó is.
Napjainkig vitatott kérdés, milyen okai lehettek a vikingek kalandozásainak, rablóhadjáratainak. Egyes nézetek szerint a túlnépesedés kényszerítette őket újabb és újabb területek elfoglalására. Talán erre céloztak a viking seregek óriási létszámáról szóló beszámolók, viharfelhőkhöz, sáskahadhoz, az óceán hullámaihoz hasonlítva az északi harcosok tömegeit. Ugyancsak az okok között említhetők a belviszályok, de a rablótámadások legfőbb mozgatórugójának minden bizonnyal a zsákmányszerzés, a kereskedelmi utak birtoklása számított.
Szinte pontosan ismerjük kalandozásaik útvonalait: a Brit-szigeteken és Izlandon keresztül egészen Grönlandig, ahonnan 1000 körül - 500 évvel Kolombusz előtt - eljutottak Amerikába. Másik útjuk Nyugat-Európa partjai mentén vezetett a Gibraltári-szoroson át a Földközi-tengeren egészen Itáliáig. Keleten a nagy folyókon keresztül kijutottak a Fekete- és Kaszpi-tengerre és azokon át Bizáncba és Iránba.

Az osenbergi hajó sárkány diszitése

.

Norvégia az én szememmel.........(40)

.

 Az erdei manók

 Megérkezett a tavasz, de Snorr és Astrid számára szomorúságot hozott. Kishúguk lázasan feküdt. Borzasztóan aggódtak érte. Elindultak az erdőbe gyógynövényeket gyűjteni. Már órák óta barangoltak minden eredmény nélkül. Nagyon elkeserítette őket, hogy üres kézzel kell hazatérniük. Egyszer csak furcsa neszezés ütötte meg a fülüket. Mintha valakik suttogva beszélgetnének. Óvatosan megközelítették a sűrűt, ahonnan a hangok hallatszottak..... s törpéket pillantottak meg. Ezúttal nem koboldokat, nem is kovács törpéket, hanem erdei manókat!
A kicsinyke, de erős, szakállas, állatbőrökbe öltözött manócskák az erdőben laktak, ők ismerték legjobban a növények titkait. Észrevették ők is a jövevényeket. A leghosszabb szakállú törpe hozzájuk és megkérdezte, mit keresnek ilyen messze az otthonuktól. Snorr és húga elpanaszolta bánatát. Az edei törpék szíve megesett rajtuk, szétszaladtak az erdőben és hamarosan gyógyító füvekkel és virágokkal tértek vissza. A két gyerek megköszönte a segítsége és lélekszakadva rohant haza.
A látszólag egyszerű füveknek köszönhetően a kis beteg hamarosan meggyógyult.

.

Norvégia az én szememmel.........(39)

.

A koboldok


Egy hideg őszi hajnalon a fiatal Snorr még az álomtól kábán kászálódott ki az ágyból. Amikor kilépett az ajtón, a cípős levegő valósággal belemart az arcába. Talpa alatt ropogott a fagyott avar. Először is vizet kell hoznia a folyóból. Azután fát vág és ellátja a lovakat. Közben húgocskája, Astrid kisöpri a házat, tüzet gyújt és megfőz a családnak.
Snorr a két teli vödörrel belépett a pajtába......s meglepetésében  felkiáltott:
- A koboldok!
A manók épp az állatokkal foglalatoskodtak. Egyikük a lovakat abrakolta, másikuk szénát adott a csikónak, a harmadik almozott, a negyedik a hordót javítgatta...
Amint megpillantották a házigazdát, rémülten menekültek.
Az erős és dologszerető koboldok a csűrökben, a pajtákban és  az istállókban laktak, de csak ott vertek tanyát, ahol azt a ház lakói kiérdemelték. Mindig éjszaka dolgoztak, elvégezték a háziak munkáját, de kényesen, ügyeltek arra, senki se vegye észre őket. Snorr és Astrid bátor emberkék voltak. Mióta apjuk, Egil messze útra indult, ők segítettek anyjuknak, ellátták a háztartást, nevelték kistestvéreiket és gondjuk volt rá, hogy megkapja nagyanyjuk is a mindennapi betevőt. Kétségtelenül ennek köszönhették a ritka szerencsét. A koboldok beköltöztek hozzájuk. Most, hogy Snorr véletlenül felfedezte a serénykedőket, azt tervezte meglesi őket. A következő éjszaka, amikor a ház népe már békésen szendergett, húgocskájával együtt elrejtőztek az istállóban és várták mikor bukkannak fel titokzatos barátaik. Éjféltájt végre megjelentek a koboldok. Sürögtek- forogtak, kifésülték a csikók sörényét, fát vágtak, vizet hordtak, megjavították a szerszámokat.
Snorr és Astrid hirtelen előléptek rejtekhelyükről, hogy megköszönjék a segítséget. A koboldok rájuk mosolyogtak ugyan, de azon nyomban eltüntek.
Ez a koboldok törvénye.
Talán egyszer visszatérnek.............

.

Norvégia az én szememmel.........(38)

.

 

Az éjszaka istenei


A fiatal Björn szemére nem jött álom. Szent Iván(Sankthans) ünnepe volt. Késő éjszakáig ettek, ittak, táncoltak és most mindenki mélyen aludt, csak Björn forgolódott álmatlanul. A szépséges ismeretlen járt az eszében, akit előző este pillantott meg. Ő is észrevette a fiút, rámosolygott, majd nyomtalanul eltűnt. Az ifjú azóta csak ezt a mosolyt látta maga előtt. Óvatosan kinyitotta az ajtót és nesztelen léptekkel kilopakodott.
Apja, Harald mindig óva intette, hogy fiatal ember soha nem csavarogjon éjszaka az erdőben, különösen holdfényben, ne! Számtalan veszély leselkedik a magányos kószálókra. De Björn kíváncsisága most elhalványította a józan ész parancsát......
Nekivágott. Ahogy egyre beljebb merészkedett, foga vacogni kezdett. Talán csak a hidegtől? Vagy inkább a félelemtől......? Egyszer csak zajt hallott, valami mozgott a sötétben. Björn egy fatörzs mög húzódott. Recsegtek-ropogtak a bokrok ágai és a bozótos felől aranyfénnyel világító, hatalmas vadkan közeledett. Az állat szinte súrolta a fiút, megtorpant, aztán anélkül,  hogy figyelemre méltatta volna, továbbcsörtetett. Ez az állat - Freynek, a termékenység istenének aranydisznaja -nagyon ritkán mutatkozott. Úgy tartották, aki meglátja, azt hamarosan nagy szerencse éri.
Björn megnyugodva folytatta útját a rengetegben. Békés volt minden, mégis mintha mindenünnen rejtett fenyegetés áradt volna....... Könnyű köd ereszkedett  alá, bizonytalanná tette a fák körvonalait - az egész erdő lebegni látszott. Björn egyre beljebb hatolt az erdőben. Sejtette, hogy eltévedt, de  egy belső hang azt súgta, hamarosan abba a távoli tartományba jut, ahol a Nap kél. Hirtelen mintha énekszót hallott volna. Megggyorsította lépteit és hamarosan egy tisztás szélén találta magát. A Hold bizonytalan fényénél káprázatos látvány tárult szeme elé, az elfek járták  lebegve körtáncukat, lépteik nyomán csupán a fú hullámzott. Björn megpillantotta köztük a gyönyörű ismeretlent, szépségével messze kitűnt a társai közül.
A vikingek gyakran emlegették  a tündéreket, a virágok és a tiszta vizű patakok védőszellemeit, de kevesen mondhatták el magukról, hogy látták is őket. Szencséjükre, mert az elfek magukkal ragadták az embereket saját világukba - örökre. Björn legszívesebben csatlakozott volna hozzájuk, de emlékezett apja intelmeire. Tizenhatodik születésnapján Harald a lelkére kötötte, soha ne engedjen a tündérek csábításának. Ha valaki nem tud ellenállni és belép bűvös körükbe, örökre köztük marad.
Pedig ez a tündér oly csodálatosan mosolygott rá, oly szép volt, oly könnyed és elragadó! Nem tudta elhinni, hogy a vesztére törne. S mikor a körtánc  forgatagában a leány csaknem érintette a rejtőzködő fiút, Björn elvesztette a fejét. Legyőzte józanságát a kisértés, előlépett rejtekhelyéről és kezét nyújtotta. Abban a pillanatban, mikor újjai rákulcsolódtak a szépség kezére, megszólalt a kakas.
Megvirradt. A tündérek nyomban eltűntek a fény első sugarai mögött. Björn megmenekült. Az elfek az éjszaka istenei, hatalmuk pirkadatkor az első kakasszóra megszűnik.
Björn először azt hitte, álmodta az egészet. De nem! A felkelő nap bíborpiros fényénél a fiú jól láthatta a tündérek táncának nyomait az avaron.

.

Norvégia az én szememmel.........(38)

.

Livtrasir és Liv

Az újjászületés

Minden elpusztult...... fekete füstfellegek takarták el az eget. A fénytelen világot hamu és üszkös romok borították. Megszűnt az élet, a tengerek és a folyók kiáradtak medrükből, az embereket, isteneket, óriásokat, szörnyeket elnyelte a sötétség torka.
Ám az időtlen időkig tartó éjszaka egyszer mégis véget ért,  új Nap és új Hold tűnt fel az égen. Fényük lassacskán felmelegítette a mindenséget. Eltűntek az üszkös, kiégett falak, a tengerek visszahúzódtak, a hegyek megint kiemelkedtek az óceánból- Egy reggel, mikor a Nap oly fényesen roagyogott, min azelőtt soha, megjelent egy sas. Mégsem pusztult el az élet!
Az istenek és az óriások legtöbbje odalett, néhányuknak mégis sikerült menedéket találnia. Odin és Tor már nem élt, de fiaik feltámadtak. Baldr is visszatérhetett a homály birodalmából, ahová Loke gonoszsága juttatta, s ahol oly hosszú időt kellett töltenie. Ő kezdett hozzá a világ újrarendezéséhez. Harmonikus, erőszakmentes, boldog életet akart. Testvére, Hodr szívesen támogatta, jómaga is a békesség pártján állott. A két fivér Forseti, az igazság istene segítette, aki azt kívánta, hogy jog és igazság uralkodjék erő és erőszak helyett. Mellettük álltak Odin fiai, Vale és Vidar is, akik a Fenrir farkas elleni harcban tűntek ki bátorságukkal, meg Hermod, aki életét kockáztatva kísérelte meg kiszabadítani. Baldrt Hel birodalmából. Thor két fia Magne és Mode részvételével Odin fiai létrehozták az istenek tanácsát. Megfejtették Odin runajeleit, s azok útmutatása alapján megtalálták a csodálatos "aranytáblát", melyet Odin a Ragnarok elől rejtett el.
Mindnyájan bölcsen akarták irányítani a világot. A Föld azonban még néptelen volt, mígnem az istenek felfedeztek egy férfit, Livtrasir-t és egy nőt Liv-et, akik túlélték a pusztulást. Yggrasil , az óriás kőrisfa lombjai között bújtak meg, s a fa kérgével táplálkoztak. A két ember hamarosan utódokkal népesítette be a Földet. Lassacskán kizöldült a fű, előmerészkedtek az állatok, a mezők dús termést hoztak, a folyók és a tavak kristálytiszta vízében hemzsegtek a halak, a lazac- és pisztrángcsapatok jó étekül szolgáltak az elődeiknél sokkal békésebb embereknek.
Az istenek tanácsának bölcs vezetésével új élet köszöntött a Földre. Az erdők mélyén lakó törpéket most koboldoknak hívták, s a Hold fényénél ismét körtáncot lejtettek az elfek.
A szörnyek eltűntek, csupán hírmondónak maradt néhány óriás, mindentől és mindenkitől távol, a Jég és Tűz Birodalmában.
Vikingek mesélték, hogy Norvégia partjainál egyszer hatalmas mozdulatlan kígyót pillantottak meg. Talán csak aludt?......

Ledbergs kövek

 

Runa kövek

.

Norvégia az én szememmel.........(37)

.

A harc

Az istenek alkonya

Baldr halála után sokasodtak a nyugtalanító jelek, a világ pusztulása ítéltetett. Üstökök száguldoztak az égen, csillagok zuhantak a mélybe, a Föld szüntelenül zúgott, rázkódott, rengett, olyannyira, hogy még Yggdrasil, a világfa is beleremegett. Garu, a sötét lelkek kutyája éjjel-nappal hörgött. Vonítását még Asgårdban, az istenek lakhelyén is hallani lehetett.
Háborgott, morajlott a mindenség.
Egy este alattomos szél támadt, kitört a vihar, fákat tépett ki, lerombolta a házakat, törékeny játékszerként csapta a sziklás parthoz a hajókat. A két farkas utolérte és felfalta a Napot és a Holdat...... elérkezett az idők végezete.
Heimdall, a szivárványhíd őre teli tüdőből fújta kürtjét, a Gjallarhornt, az Aranytarajú Kakas riadtan kukorékolt.
Az istenek némán gyülekeztek Vigridr mezején. Tudták, utolsó leheletükig védelmezni fogják Asgårdot. Élükön Odin lovagolt, mögötte az einherják, a csatákban elesett bátor vitézek harcra kész serege, fölöttük repültek a valkűrök.
Velük szemben sorakozott fel a káosz erőinek mérhetetlen hada. Hel birodalmából előúszott a holtak hajója, a Naglfar. Kormányánál Loke állt. Közeledtek a szörnyek is, jött a kötelékeitől megszabadult Fenrir farkas és sziszegve csúszott-tekergett Jörnmungand, a Világkígyó. Dühösen rázták dárdáikat a déróriások, dél felül Surt készült rohamra a tűzdémonok élén.

Vidar és Fernír

Elsőként Odin vetette magát a küzdelembe. Ám Fernír pokoli torka csak a kedvező alkalomra várt....... Vidar,  Odin fia nyomban megbosszulta apja halálát. Kettéhasította a farkas koponyáját.
Iszonyú, véres harc kezdődött. Thor rettenetes erővel sújtott ősi ellensége, a Világkígyó fejére, de annak mérges leheletétől ő is holtan rogyott össze.
Tyr, mielőtt búcsút vett a világtól, a Poklok kutyájából szorította ki a lelket.
Loke és az óriások megostromolták Bifrost hídját, a szivárványhidat, ám előttük ott magasodott Heimdall délceg alakja. A bátor istenre őrjöngve zúdultak a jotunok. Ám az csak Loket kereste. És ott állt a híd tetején, szemtől szemben a két régi ellenség. Kard villant és Loke vértjét vörösre festette az ármányosság istenének kiömlő vére. A legfényesebb isten testével fogta fel a jotunok dárdáit.
Végül a tűzdémonok élén Surt bejutott az istenek palotáiba és lángba borítja a világot. A Hold és Nap nélküli világban a tűz, a fagy, a viharok, az árvizek és a földrengések pusztították az emberiséget.
Ez volt a Ragnarok, a világvége.
Ám - hála Yggdrasil biztonságot nyújtó kérgének - egy férfi és egy nő túlélte a káoszt............

Ragnarok

.

Norvégia az én szememmel.........(36)

.

Baldr

A vak isten
 

A szelíd és udvarias Baldr  istent, Odin és Grigg kedvenc fiát szeretté az istenek s az emberek, de még az óriások is tisztelettel viseltettek iránta. A legszebb, legragyogóbb ifjú békében töltötte napjait a mindenség urainak égi hajlékában. Mígnem egy éjszaka szörnyű álmot látott. Csúf lidérc jelent meg előtte és halálát jósolta. Pirkadatkor verejtékben úszó testtel ébredt, rémülten rohant anyjához és elmesélte neki látomásást. Az istenasszonynak majd eszét vette a rémület. Felkereste a természet erőit és sorra megeskette őket, hogy soha nem törnek Baldr életére. A tűz, a víz és a szél szelleme ellenkezés nélkül igent mondott az istennő kérésére. Grigg ezután sorra járta az elemeket, a köveket és a fémeket..... azok is szavukat adták, hogy seosem bántják Baldrt. Grigg az állatokat, a fákat a növényeket is megeskette..... külön-külön mindegyiket.
E naptól kezdve az istenek szívesen játszották azt, hogy lándzsával, kövekkel, nyíllal célozták meg a halhatatlanná lett istent, s nagyokat kacagtak, látván, hogy a fegyverek erejüket vesztve hullanak a porba a cél előtt.
Csak a gonosz Loke nem nyughatott. Öregasszony képét öltötte és meglátogatta Frigget. Úgy tett, mintha csodálkozna Baldr sérthetetlenségén, mire az istennő kedvesen felvilágosította:
- Minden élőlény esküvel fogadta, soha nem sebzi meg a fiamat.
- Mindegyiiik? - húzta el a szót Loke.
- Igen -  válaszolta némi habozás után Frigg, mert eszébe villant, hogy a fagyöngy jelentéktelen kis hajtását elfelejtette felkeresni.
Loke az istennő szeméből olvasva derítette ki, csakis a mindenség nyugati sarkában élő ágacskáról lehet szó. Megkereste a fát, levágta róla a fagyöngyöt és magával vitte Asgårdba. Ám ahhoz már nem volt mersze, hogy maga hajtsa végre gaztettét. Alattomos tervet eszelt ki. Odafordult a békés Hodrhoz, Baldr testvéréhez, a vak istenhez és mézesmázos hangon megszólitotta:
-  Te miért nem veszel  részt a játékban? Miért nem próbálod eltalálni Baldrt?
- Hiszen vak vagyok -  válaszolta az mosolyogva.
- Ha akarod, szívesen irányítom a kezedet.

Loke és Hodr

Hodr gyanútlanul besétált a csapdába. Hallotta, milyen ízűen kacagnak társai, miközben hiába próbálják eltalálni az ifjú istent. Neki is kedve támadt a mulatsághoz. Loke a fagyöngyvesszőt helyezte a húrra, s a vak kezébe adta az íjat, aki megfeszítette a húrt és ........... Baldr holtan esett össze. Az istenek köréje gyűltek és hagos zokogással siratták a legjámborabb istent.
A gyász lesújtotta Asgård lakóit. Elmaradtak az esti mulatságok, s a víg lakomák. Az istenek komor arccal, szótlanul járkáltak. Frigg pedig vörösre sírt szemekkel naphosszat csak palotája ablakában állt, s a messzeséget kémlelete. Talán a fiát várjta. Végül kétségbeesett elhatározásra szánta el magát. Úgy döntött, követet küld Helhez, a sötét lelkek istennőjéhez. A halott Baldr fivére, Hermond vállalta a veszélyes küldetést. Felpattant Sleipnir hátára és a szélvész gyorsaságú csődör hamarosan a föld alatti ország kapuja előtt termett. A bátor testvér az alvilág úrnője elé járult. A felemás arcú Hel hidegen fogadta. De miután végighallgatta a szomorú történetet, így szólt: Baldr visszatérhet Asgårdba, ha minden ember és minden isten kívánja visszatértét. De kivétel nélkül mindenki!
Az istenek azon nyomban körbejárták a világot és amint azt sejteni lehetett, mindenki azt akarta, Baldr térjen vissza az élők közé. Hermod immár boldogan lovagolt a sötétség birodalma felé, vitte a jó hírt. Útja során egy csúf öregasszonyba botlott.
- Ugye te is akarod, hogy Baldr visszatérjen közénk? - hajolt le hozzá. De az csak a fejét ingatta.
- A boszorkány maga volt a gyáva Loke, aki nyíltan nem mert színt vallani, csak mások arca mögé bújva igyekezett keserűséget és fájdalmat okozni az embereknek és az isteneknek.
Így Baldr továbbra is a halottak birodalmában maradt.
Ám Loke nem tévesztette meg az isteneket. Hamarosan rátaláltak, kezét, lábát gúzsba kötözték, s egy kígyókkal teli verembe dobták. Így bűnhődött gonoszságáért, de neki ez sem volt elég. Továbbra is a bosszún járt az esze. S amint kiszabadult, a szörnyek és az óriások élére állva, haddal vonult az istenek birodalma ellen.

" Baldr's brow"  mi kamillának ismerjük....

.

Norvégia az én szememmel.........(35)

.

Heimdall

A szivárványhíd őre

A világ urai szivárványhidat építettek, a Bifröst kötötte össze Asgård kapuját a földdel. Nehogy a szörnyek vagy az óriások meglephessék  békés pihenésében az isteneket. Egyikük, Heimdall, éjjel-nappal őrt állt a szivárványhíd lábánál. 

A fényesség istene tiszteletet parancsoló harcos volt. Délceg alakján, választékos öltözékén gyakran megakadt az istennők szeme. Aranyfogai ragyogóvá tették mosolyát. A törpék hajlékony, erős kardot kovácsoltak és hosszú dárdát készítettek neki, s övé volt a híres aranykürt, a Gjallarhorn, melynek hangja a világ legtávolabbi csücskéig elhallatszott. Ha csata tört ki, riadót fújt és az istenek bármerre csatangoltak is a világban, meghallották, s azonnal Asgård védelmére siettek.

Loke gyakran felkereste Heimdallt. Az álnok isten titkon azt forgatta fejében, miként tudná lerombolni az istenek hajlékát. Gyülölte a szivárványhíd őrét is, tervei megvalósításának legfőbb akadályozóját, de mindig nyájasan viselkedett vele.

- A barátom vagy. Kimondom hát nyíltan, őszintén felháborít, amiért az istenek legkiválóbbika kapuőrzéssel tölti az idejét. Tudod, hogy míg te egész nap itt állsz...... nem is tudom, el merjem-e árulni........ amíg te itt állsz esőben, hóban a többiek szórakoznak, esznek-isznak, mulatoznak....

- Így áskálódott, abban a reményben, talán sikerül összeugrasztania Heimdallt társaival. De az isten csak mosolygott a kétszínű Loke fecsegésén. Tudta a kötelességét, pedig nehezen viselte az őrködés egyhangúságát.

Szerencsére egy tarka tollú kakas, amellyel Heimdall a hosszú évek során összebarátkozott, megosztotta vele az unalmas órákat..... 

A szivárványhíd lábánál az égi hajlék bejáratát vaspántokkal megerősített erős kaput három retesz zárta. Asgårdba idegen nem tehette be a lábát.

Brisingament

Történt egyszer, hogy Heimdall rövid időre elhagyta őrhelyét. Loke - akit ármánykodásai miatt elkergettek az istenek - kapott az alkalmon, belopódzott a palotába, s ellopta Freyja istennő arany nyakékét, a Brisingament. Majd fehér fókává változott és a kincset a legtávolabbi, jéghideg tenger mélyére rejtette, egy szikla alá.

Sikerült csaknem mindenkit becsapnia, csakhogy megfeledkezett a sasszemű Heimdallról, aki a szivárványhíd csúcsáról mindent figyelemmel kísért, ami a világban és az óceánokon történt.  

A fény istene ragyogó sörényű, fáradhatatlan paripájára pattant és egyetlen ugrással az óceán partján termett. Ő is fóka alakját öltötte és a jeges hullámok közé vetette magát. Loke hol itt, hol ott kavarta fel a vizet, így próbálva megtéveszteni üldözőjét, de az a nyomában maradt. Végül a hullám verte sziklás parton folytatódott  a két hatalmas fóka küzdelme. Heimdall alaposan elpáholta Loket, aki kegyelemért esdekelt, de szíve mélyén bosszút esküdött. Ám az isten magához vette a nyakéket és immár ismét délceg vitézként villámsebesen visszanyargalt Asgårdba.

Az istenek hálákodtak a hős daliának, úgy döntöttek, ünnepséget rendeznek a tiszteletére, de Heimdall köszönettel visszautasította a meghívást. 

- Látjátok, egy percre sem hagyhatom őrizetlenül a kaput! 

Átnyújtotta Freyjának a nyakéket, aki csókkal fejezte ki háláját.
Heimdall tovább örködött...... egészen a végső csatáig

.

Norvégia az én szememmel.........(34)

.

Szkrimir és a "barlang"

Thor és a varázsló

Thor és Loke ismeretlen sűrűség legmélyén találta magát. Napszálltáig írtották a bozótot, de utat semerre se leltek. Végül  egy tisztásra jutottak, melynek szélén jókora üreg ásított. Gondolták, abban meghúzódnak éjszakára. Igazán furcsa barlang volt az. A tágas mélyedés végéből aprócska folyosók ágaztak ötfelé. A Holdat komor fellegek takarták, s az istenek hiába tapogatóztak a sötétben, nem tudták megállapítani, hova kerültek. Más választásuk nem maradt..... nyugovóra tértek. Talán éjfélre járhatott, mikor tompa morajlás kergette ki szemükből az álmot. Hiába füleltek azonban, a hang eredetét nem sikerült kideríteniük, s a fáradság elnyomta éberségüket.
Reggelre kelvén Thor hatalmasakat ásítva nézett körül. Ám rögvest felpattant, mikor észrevette, hogy a barlang száját, de még falait is vastag állatbőr takarja. Ahogy megpróbált a mélyedésből kimászni, rájött, a különös függöny nem más, mint egy jötun ruhájának a darabja. Az ő horkolása zavarhatta meg éjszaka az istenek álmát. Thor jobban szemügyre vette a barlangot és alaposan meglepődött, az óriás kesztyűjében aludtak.
A bátor hadisten nyomban előkapta roppant kalapácsát és fejbevágta a jötunt. Az - mintha csak szúnyog csípte volna meg - fölhorkant, majd a hatalmas ütéstől még félig kábultan felült és körülnézett.
Egy ideig bambán bámult a jövevényekre, s csak akkor csillant meg az értelem a szemében, mikor kiderült, kikkel hozta össze a sors. Cseppet sem vette zokon, amiért kobakja közelebbi ismeretségbe került a Mjöllnírrel, sőt még köszönte is, amiért az istenek felébresztették.

"Utgards-Loke"

Szkrimir, mert így hívták a jötünt, meghívta őket kastélyába. A bástyákkal védett építmény megmászhatatlan falaival inkább tűnt bevehetetlen várnak, mint békés palotának. Amint hírét vették a vendégek érkezésének, az erődítmény hatalmas csarnoka pillanatokon belül megtelt kíváncsi jötunokkal. A két isten csak most eszmélt rá, hova került. A vár maga volt Utgard közepe, vendéglátójuk, Szkrimir  pedig az óriások birodalmának ura, ahogy itt nevezték: Udgard-Loke,
A jötunok vezére próát ajánlott Thornak. Hadd láthassák az óriások, mennyit ér az istenek legbátrabbika.
Először fenékig kellett ürítenie az itallal teli szarvat. Thor, aki máskor akár egy hordónyit is könnyen felhajtott, most hiába erőlködött. Egy ujjnyi nem sok, annyi sem hiányzott a szarvból, amikor letette. Jöjjön hát a következő próba, emelje fel a lábához dörgölődző kis fekete macskát. Thor már-már megsértődött, oly egyszerűnek tűnt a feladat! Ám mintha a földből nőtt volna ki az állat - mozdítani sem tudta. Végül Ellet, egy
törékeny öregasszonyt vezették elő, mondván, győzze le. A hatalmas termetű isten minden erejét, összeszedte, de nem bírt a töpörödött vénséggel.
Az óriások fergeteges hahotában törtek ki. Thor dühbe gurult.
- Mi történik itt? Miféle bűbáj ez?
A varázslás tudományába járatos Szkrimir elárulta a próbatételek titkát.
- A sörös kupában az óceán vize volt. A macska nem más, mint a  Világkígyó. Lehetetlen felemelni, hiszen a föld körül tekergőzik.
- És a fekete ruhás asszony?
- Elle maga az öregség. És az öregséget még soha senki nem tudta legyőzni.
Thort ez egyszer csúnyán lóvé tették. Szokása szerint heves haragra lobbant, kalapácsát az óriás fejéhez vágta, de célt tévesztett. Szkimir és a palota eltűnt.

.