 |
| A világ egyetlen, viking időkből való sisakja |
Halandó istenek
Több más nép hiedelmével ellentétben a vikingek tudták, az istenek sem halhatatlanok. Ugyanolyan veszélyeknek voltak kitéve, mint a hétköznapi halandók. Az ő isteneik lassan ugyan, de megöregedtek és nemcsak az idő volt az ellenségük, hanem az ellenük összefogó óriások meg szörnyek, mint Fenrir farkas vagy Midgard kigyója, Jordmungand.
Mikor eljött az első világ vége, az istenek legtöbbje elpusztult a káosz erőivel való összecsapásban. E végső hrc neve a skandináv mitotlógiában, "Ragnarok, a németben "Götterdammerung", az istenek alkonya. Ez utóbbi elnevezés a 19. században Richard Wagner lévén vált közismertté, aki Sigurd-Siegfried mondakör zenei megformálásával tette fogalommá.
Új világ születik
A Ragnarok nem jelentette a világ végéleges pusztulását. A csata után az istenek későbbi nemzedéke új világot teremtett, ahol immár békesség uralkodott- Az emberek és az istenek rátaláltak Odin aranytábláira, s követték az abba vésett tanácsokat.
Vikingek, germánok, kelták
A vikingek lassacskán vonultak ki a "történelem színpadáról", mint ahogy az ezredik évtől kezdve Észak-Európa pogány vallásainak nagy része átadta helyét a kereszténységnek. A régi germán hitvilág szereplőinek (valkűrök, törpék, sárkányok)előképei a viking mondákban lelhetők fel. Számos középkori német lenegenda is e mítoszvilágban gyökeredzik, csak a szereplők neve változott(Sigurd=Siegfried)
A "Rajna elátkozott kincse" például pontosan megfelel a Sigurd-ciklusban foglaltaknak, illetve az Andvari elátkozott gyűrűjéről szóló történetnek. Egyes epizódok teljesen azonosak a vikingeknél, a keltáknál és a germánoknál. Ilyen például a sziklába (vagy fába) rejtett kard legendája, mely a Kerekasztal lovagjai mondakörben is felbukkan, vagy a varászerejű kalapácsé, ami Thor isten fegyvere (éppúgy, mint a gall Taranisé)
E három mitológia-kör kétségtelenül kölcsönösen hatott egymásra. Közülük a keltáké a legrégebbi.
 |
| Ezüst ékszerek a viking időkből |
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése