Norvégia az én szememmel.........(39)

.

A koboldok


Egy hideg őszi hajnalon a fiatal Snorr még az álomtól kábán kászálódott ki az ágyból. Amikor kilépett az ajtón, a cípős levegő valósággal belemart az arcába. Talpa alatt ropogott a fagyott avar. Először is vizet kell hoznia a folyóból. Azután fát vág és ellátja a lovakat. Közben húgocskája, Astrid kisöpri a házat, tüzet gyújt és megfőz a családnak.
Snorr a két teli vödörrel belépett a pajtába......s meglepetésében  felkiáltott:
- A koboldok!
A manók épp az állatokkal foglalatoskodtak. Egyikük a lovakat abrakolta, másikuk szénát adott a csikónak, a harmadik almozott, a negyedik a hordót javítgatta...
Amint megpillantották a házigazdát, rémülten menekültek.
Az erős és dologszerető koboldok a csűrökben, a pajtákban és  az istállókban laktak, de csak ott vertek tanyát, ahol azt a ház lakói kiérdemelték. Mindig éjszaka dolgoztak, elvégezték a háziak munkáját, de kényesen, ügyeltek arra, senki se vegye észre őket. Snorr és Astrid bátor emberkék voltak. Mióta apjuk, Egil messze útra indult, ők segítettek anyjuknak, ellátták a háztartást, nevelték kistestvéreiket és gondjuk volt rá, hogy megkapja nagyanyjuk is a mindennapi betevőt. Kétségtelenül ennek köszönhették a ritka szerencsét. A koboldok beköltöztek hozzájuk. Most, hogy Snorr véletlenül felfedezte a serénykedőket, azt tervezte meglesi őket. A következő éjszaka, amikor a ház népe már békésen szendergett, húgocskájával együtt elrejtőztek az istállóban és várták mikor bukkannak fel titokzatos barátaik. Éjféltájt végre megjelentek a koboldok. Sürögtek- forogtak, kifésülték a csikók sörényét, fát vágtak, vizet hordtak, megjavították a szerszámokat.
Snorr és Astrid hirtelen előléptek rejtekhelyükről, hogy megköszönjék a segítséget. A koboldok rájuk mosolyogtak ugyan, de azon nyomban eltüntek.
Ez a koboldok törvénye.
Talán egyszer visszatérnek.............

.