Volt egyszer egy dán király Frode. Ebben az időben volt az országnak egy hatalmas malma, aminek Grotte volt a neve. Ennek a malomnak az volt a sajátossága, hogy azt örölt, amit mondtak neki. A malom Frode királyé lett.
A király nem sokkal előtte vásárolt két erős rabszolganőt, Fenját és Menját.
Őket ültették a malomba és megparancsolták nekik, hogy öröljenek aranyat a király számára. Annyi aranyat őröltek, hogy meggazdagodott az ország, békességes időszak köszöntött rájuk.
De Frode sosem volt elégedett az arany mennyiségével, mindig többet akart. A két rabszolganő állandóan dolgozott, még pihenni sem engedték őket.
Ők titokban egy hadsereget őröltek, akik megölték Frode királyt.
De Menja és Fenja ezután sem tudott pihenni, mert a handsereg vezetője egy hadihajóra vitette a malmot és megparancsolta nekik, hogy őröljönek annyi sót amennyit csak tudnak.
A rengeteg só azonban olyan nehéz volt, hogy elsüllyedt alatta a hajó. A malom a tenger fenekére került és azóta is folyamatosan őröli a sót.
Ezért sós a tenger vize.
Azonban vannak akik azt tartják, hogy a malom Yggdrasil alatt van és Menja és Fenja a malommal foditja a körbe a földet..........
.
Tisztára mint a mai politikusok.
VálaszTörlésHöhö. Tudod hogy van ez, akinek sok van, az még többet akar.....
VálaszTörlésMost már tudom a sós víz miért sós! :)))
VálaszTörlésHasonló lehet ez, a Balatoni kecskeköröm kagyló történethez.