Júliusban a kert...

Változatlanul csoda idő van nálunk és ez meglátszik a kerten is. A virágok nagyon élvezik, a fű viszont nem annyira, a locsolás ellenére sem. Csodásak a spanyol margaréták, a rózsák és a petúniák. Még soha nem vettem piros színá petúniákat, de idén az akciós, 10 darabos palánták közöl pirosat választottam és nem bántam meg.

Tavasszal vettem két klemátiszt, mert a régiek tönkre mentek. A kék színá nagyon nehezen akar növekedni, de a cirmos, ami "john paul II." névre hallgat nagyon aranyosan nyíili.

És gyönyörűek az átteleltetett muskátlik is. Két rózsaszín és egy piros. A piros valami fantasztikus. Egyszerre  13  virágja van.

 És nagyon jól érzi magát kint a cserepes hibiszkuszom is, folyamatosan hozza a virágait.

A napokban fedeztem fel, hogy a cserépbe ültetett kálám két virágot is hozott és a szintén tavasszal vet golgota virágon is kinyílt az egyik bimbó és meglepetésemre fehér színe van.

Nyár elején vettem egy pici illatos muskátlit. Az is virágzik egyfolytában.

És végre 90%-ban formára vágtuk a fenyő sövényt. Ez egy kicsit sokáig tartott, bár ennek története van. A fenyő sövény kicsit elvadult, mert már két éve nem tudtam igazán megnyírni,  mindig közbejött valami. Idén aztán májusban nekiálltam és  csak a nagyon vastag csúcsok maradtak meg, hogy majd lefűrészelik a fiúk a végén. Már majdnem végig értem a hosszú oldalon, amikor az U alakúra alakított létrán (ez olyan, hogy a felső részén a speciális, fokokba beakasztott lapokon lehet állni)  túl léptem a lapon, magyarul a lap és a forduló fok közötti lyukba.... Nem részletezem, szerencsém volt, mert a fenyők közé esve, megfogtak és a beszorult lábam az ijesztő látvány ellenére nem tört el, nem ficamodott ki.... "csak jól megütöttem a sípcsontom, a vádlimat és lábfejemet De ez a mutatvány azért négy hétre távol tartott a létrától. Tegnap merészkedtem először fel rá. Tamás aztán la múlt héten lefűrészelte a vastag csúcsokat. Úgy, hogy még egy kis utómunkálatok után végre olyan lesz a sövény, ahogy szeretném.
Ilyen volt:

És ilyen lett a segítővel:

És végül nem maradhat ki kertünk "fekete virága" sem, szintén élvezi a jó időt....

Szülinapoztunk ...

 

Szinte hihetetlen, hogy már 28 év telt el életem egyik legboldogabb napja óta. 1990. július 26-án 9:45 perckor megszületett a kisfiam Tamás.

Idén először ünnepeltük meg úgy a születésnapját, hogy nem volt együtt a család. Nóriék dolgoznak mindennap egész nyáron, hogy ki tudják fizetni a lakbért a nyári hónapokra és így nem tudnak hazajönni... Így most csak hárman voltunk ma. Tamás kívánságára indiai étterembe mentünk ebédelni és málnás, csokis sütit sütöttem születésnapi tortának.
 

Mégegyszer Isten éltessen sokáig kisfiam!

Vendégeink voltak...

Évék óta hívjuk barátainkat, hogy jöjjenek már egyszer felénk is utazásaik során. Idén tavasszal aztán úgy döntöttek, hogy nyáron kilátogatnak hozzánk. Nagyon örültünk az elhatározásuknak. Az egyetlen problémát csak az kiutazás jelentette.  Ők a wizz-zel szoktak repülni, de ez a társaság egyszer, egy hónapig  repült Sandefjordba azóta sem. Aztán elindultak a járataik Bergenbe és Stavangerbe. De olyan időpontokban jönnek-mennek, hogy képtelenség volt Zoli cégének járataival összehozni az utazást. Már úgy tűnt, hogy nem lesz az utazásból semmi, amikor felfedeztük, Göteborgot. A wizz oda jár és tőlünk nem sokkal van messzebb, mint ha Gardermoenba jöttek volna.
Május közepén jöttünk vissza Magyarországról és azóta csodás idő volt. Így aztán azon drukkoltunk, hogy amikor Joliék jönnek, maradjon a jó idő, , vagy legalább is ne essen napokig az eső. Na, ez a kívánságunk teljesült, sőt kicsit még túl is teljesített fokilag az időjárás(és azóta is tart a meleg).
És elérkezett az érkezés napja, Mi a Fjordline kompjával mentünk Strömstadba és onnan autóztunk le Göteborgba. A gép fél órával előbb szállt le mire mi odaértünk. És miután még  3/4 órával később sem jöttek Joliék, már el kezdtünk aggódni. De csak annyi történt, hogy nagyon lassan jöttek a csomagok. Hazafelé egy kisebb komppal mentünk, ami azért újdonság volt Joliéknak.

Másnap a környékben jártunk, kicsit ismerkedtünk a várossal, elmentünk vásárolni. Aztán pénteken mentünk Oslóba. Rekkenő hőség volt. Először a Botaniske Hage-ba(Botanikus kert) mentünk, mert Nóriék is jönni akartak,  nekik az egyik kedvenc kirándulóhelyük ez a kert. Gyönyörű virágok, évszázados fák, a viking időszak növényei  mind-mind megtalálhatók itt.

Aztán átmentünk az erődhöz és a királyi palotához. Pár évvel ezelőtt a királyi palotának megnyitották egy részét a túristák előtt. Éppen úgy értünk oda, hogy akkor indult egy csoport. Nem volt kérdés, hogy bemenjünk e... Fényképezni nem lehetett a palota termeiben. Számomra is meglepő volt, hogy mennyire egyszerű belülről. Legalábbis azok a részek, ahol mi jártunk. Persze, azért vannak kuriózumok....

Szombaton kicsit kipihentük az oslói túrát, csak a környékben és a városban jártunk.  Kimentünk a repülőtérre, ami mindig különleges élmény.

Vasárnap a kimaradhatatlan, örök szerelem a Verdensende  következett. Az egyik csodás hely a környékünkön. A hatalmas szikák, a sok zöld és a kék tenger, mint mindig most is csodálatos volt. Ráadásul a csodás, meleg időben rengetegen voltak.

Hétfőn átmentünk Tönsbergbe, hiszen a kikötőben ott állnak  a viking idők hajóinak másolatai (itt olvashattok részletesen az első megtalált hajóról, az Osebergről). Mire odaértünk, megérkeztt egy zivatar is. Így aztán kicsit morcos képét mutatta a város.

Kedden már nem akartunk nagy túrára menni, így átmentünk a szomszéd városba, Stavernbe. itt található, az 1926-ban  felállító emlékmű, ami az első világháborúban meghalt tengerészeknek állít emléket. De 1947-ben kiegészítették a második világháborúban elesettek névsorával, ami több így most már több, mint 8 ezer név.

És eljött a szerda, a haza utazás napja. Hihetetlen gyorsan eltelt az egy hét. Mondtam is nekik, hogy jönniük kell még. Este jót beszélgettünk egy kis búcsú pohár mellett. Reggel meg megint kompozás, ami ismét új élmény volt Joliéknak..

És a repülőtéren a búcsúzás.

Nagyon örülünk, hogy itt voltak Joliék. A két pasi szuperül megértette egymást, rengeteg közös témájuk volt. Remélem, hogy jönnek még....

Ha még többet akartok olvasni  a kirándulásokról, akkor Joli blogján megtaláljátok a részletes beszámolót.