Karácsony 2020.

 

 

Minden kedves látogatómnak nagyon  boldog, békés ünnepeket kívánok! 

Búcsúzunk.............

 

Tíz napom volt rá, hogy megírjam és elbúcsúzzunk Kamitól (Samu Kálmán). De nem tudtam megtenni, hiszen még tíz nap után is hihetetlen, hogy már nincs köztünk. Ahányszor eszembe jut elkezdek sírni. 

Zoli legjobb, gyerekkori barátja volt. Én csak úgy ismertem, hogy tudtam ki ő és a szemközti házban lakott a testvéreivel.  Miután Zoli kikerült Norvégiába, nem nagyon találkoztak. Talán Kami kicsit neheztelt is rá, mert sajnos Zoli nagyon rossz kapcsolattartó.  Azonban 13  éve egy közös barátjuknál találkoztak és azóta nagyon szoros lett a barátságuk megint. 

Tavaly ősszel úgy búcsúztunk egymástól, mint évek óta mindig, hogy tavasszal találkozunk.  De nem találkoztunk, mert jött ez a szemét vírus és mindent felülírt, így a hazautazásunkat is.  Aztán szeptemberben írt Zsuzsi, hogy azért nem jelentkeztek, mert Kami már két hete beteg és ő sincs jól.   Még aznap bekerült a kórházba, rögtön az intenzívre és két nap múlva a lélegeztető gépre.... 31 napig minden reggel úgy ébredtünk, hogy vártuk a híreket Zsuzsitól, amik sajnos nem voltak reménykeltők..... míg október 27-én jött az írás: "Kami elment az éjjel.... örökre.

Azóta is a hatása alatt vagyunk. És előjönnek az együtt töltött boldog napok, a nyaralások, a találkozások, a beszélgetések. Annyi tervük volt a fiúknak, ha majd a boldog nyugdíjas évek jönnek, milyen sok időnk lesz együtt lenni. Sajnos ez már nem teljesülhet, így csak emlékezni tudunk az elmúlt évekre, a segítőkész, szeretetreméltó  igaz barátra  :(

Isten veled Kami! Nyugodj békében! Ezzel a nagyon szép verssel búcsúzunk.

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd 

 

Egy szuper őszi hét...

 

Nagyon mozgalmas és kellemes hetem volt.

Mondjuk kicsit hangosan  telt, mert a múlt héten elkezdték kicserélni a ház egyik oldal falán a borítást. A napsütötte oldalon megvetemedtek a lécek, az ablak kereteknél meg rohadni a deszkák. Sajnos ez a faház hátránya. Bár talán 25 év után nem is olyan meglepő dolog. Azért az is szinte hihetetlen, hogy ilyen régen költöztünk ebbe a házba.  Igen rendesen dolgozik az ács, az állványzat felállításakor is vigyázott a virágaimra

 

Hétközepén meg  elérkezett a születésnapom, amit szombaton ünnepeltünk meg, mert Nóriék pénteken jöttek haza. Nagyon örültem neki, hogy egyáltalán haza tudtak jönni, mert Osloban aránylag sok fertőzött van. Elmentünk egy étterembe kajálni. Ünnepi süteménynek lime pai-t csináltam, ami nem lett egészen olyan, mint vártam. Nem hiszem, hogy be fog vonulni a születésnapi torták közé 😀

 

Egyébként meg csodás idő van, ezért ma elmentünk egy kicsit "tengerezni" Régen voltunk már úgy kirándulni, hogy ücsörgünk egy kicsit a vízparton. Nagyon jól éreztük magunkat és élveztük a kék eget, a napsütést és a tenger csodás látványát és tiszta vizét. És úgy tűnik még nem nagyon hideg a víz, mert csak egy meduzát láttunk benne.  

 

 

 

A virágaim is nagyon élvezik a jó időt, bár az éjszakák időnként már hűvösek. Most a ház munkái miatt kicsit összeszorultak a teraszon a cserepes virágok, de nagyon jól mutatnak együtt. Érdekes, hogy bizonyos időszakokban a kék színű virágaim a dominánsak, most meg a pirosaké a főszerep.  Az őszi-nyári virágok közé beékelődött két tavaszi virág is, amik elvileg február-március környékén nyílnak, a narancssárga sármány és a lila hunyor. De így csodálatos a kert. 

 

Lili is elment.....

Amikor két és fél éve Lucát el kellett altatnunk, nagy vigaszt jelentett, hogy volt egy "pótkutyám" Lili.  Hiszen a napi séta rutinom, csak annyiból változott, hogy nem kétszer mentem sétálni, hanem csak egyszer. De ott volt egy megszeretgethető, aranyos kutya. Lucát nem pótolta, de nagy segítség volt számomra.

Hogy lett pótkutyám Lili? A dolog ott kezdődött, hogy több, mint 10 éve (2013-ban) új szomszédot kaptunk. Egy fiatal lengyel házaspárt egy pár hónapos kisfiúval és egy másfél éves golden retriver kutyával, Lilivel.  Nagyon hamar összebarátkoztunk. Aztán Karolinának letelt a baba szabadsága és vissza kellett mennie dolgozni. Lili is mint Luca lakás kutya volt. Amíg Karolina otthon volt, sokat ment vele sétálni. És én nagyon sajnáltam Lilit, hogy innentől be lesz zárva. Felajánlottam Karolináéknak, hogy én szívesen megyek vele. Kaptam kulcsot és innentől Lili is hozzá tartozott az életünkhöz.

Zoli abban az évben betegállományban volt, így együtt mentünk a két kutyával. Nagyon jól kijöttek egymással. Amikor aztán Zoli újra dolgozott én mentem velük. Azt nem vállaltam, hogy két  30 kg feletti kutyussal egyszerre sétáljak, így lett napi, két délelőtti sétám Lilivel és Lucával, egészen 2018. február 22-ig. Aztán maradt Lilike vigasztalásként is. Kezdetektől fogva nagyon szerettük őt és ő is minket.

Az idei év teljesen felül írta a megszokott dolgokat. Március vége óta nem voltunk sétálni, hiszen a gyerekekkel itthon volt mindig valaki náluk. Tegnap reggel éppen azon gondolkodtam, hogy hétfőtől megint lesznek Lili séták és már előre örültem neki. De az élet átírta a dolgokat.  Amikor hazajöttünk a vásárlásból megtudtunk, hogy Lili gyakorlatilag haldoklik és Karolináéknak meg kellett hozni az egyik legborzasztóbb döntést, az altatást.  Nem voltak itthon és igazából nem tudják mi is történt a kutya panzióban, ahol Lili két hetet töltött el és tegnap amikor elmentek érte, már nem ismerte meg őket. Nem reagált semmire.

Így Lilike tegnap óta az örök álmát alussza. 😪

Nagyon remélem, hogy a szivárványhíd másik oldalán Luca várta, ezt az édes, szeretetbomba kutyalányt.....

Ünnepeltünk ....

30 évvel ezelőtt életem egyik legboldogabb napja volt, hiszen megszületett Tamás. Szinte hihetetlen, hogy eltelt közben 30 év. Hogy történt, nem tudom, de fiam belépett az érett férfiak közé. Nekem mindig a kisfiam marad ❤️

Egypár kép az elmúlt születésnapokról.....

És a 30. szülinap

Isten éltessen nagyon sokáig erőben, egészségben, szeretetben fiam! 🎂