És eltelt 30 év.....

Annak idején, amikor az esküvőnk volt, az volt az egyik fontos kívánságom, hogy együtt öregedjünk meg. Na, de arra nem gondoltam, hogy ez ilyen gyorsan be is következik :))
 Szinte hihetetlen, de ma 30 éve házasodtunk össze. Ha belegondolok  észrevétlenül teltek el az évek. Időtlen idők óta ismerjük egymást, szomszédok voltunk, igaz, jó barátok, aztán nem találkoztunk hét évig. És ez lett vége, amikor újra találkoztunk. Nagyon jó, hogy így történt. Zolinál rendesebb, szeretetre méltóbb pasit nem találtam volna. Változatlanul nagyon szeretem őt.💕

1990.

2013.

2020.

Remélem, még sok-sok együtt töltött év áll előttünk ! 💏

Amikor egy ajándék célbaér ..... :))

Amikor kiderült, hogy Nóri sógornője kisbabát vár, megbeszéltük, hogy csinálok a babának egy takarót. A sok lányos takaró után végre egy kisfiú érkezését vártuk május végére. Igen ám, de Torstein úgy döntött, hogy nem akar addig pocakban lenni, így május elején megszületett. Kicsit sietett a varrási terveimhez képest :))

Rengeteg takarót megnéztem. Azt,  hogy állatos mintája lesz már nagyon régen eldöntöttük. A kismama egyik kedvenc állata a róka, így az is biztos volt, hogy róka lesz.

Végül egy eredetileg libás takaró tetszett a legjobban. A blokk négyzetek teljes színkavalkádot alkottak, így az is biztos volt, hogy az állatok háttérszíne fehér lesz. Rengeteg állatos rajzot megnéztem mire kiválasztottam hat darabot.

A négyzetes blokkok varrása kellemes meglepetés volt. Sokkal gyorsabban készültek, mint eredetileg gondoltam. Ráadásul nagyon sok félretett, maradék csíkot fel tudtam használni hozzá. Ilyeneket tuti fogok még varrni.

Aztán kezdődött a kirakós játék. Ezt a részét nagyon szeretem a takarók készítésének.

Így aztán gyorsan elkészült a fedlap és a szendvicselés. Miután a karantén miatt nem nagyon mászkáltam boltokban, az itthon lévő maradék, vastag flizt használtam.  Szokás szerint leférceltem és csak a figuráknál tűztem meg. Számomra úgy marad habos-babos, pihe-puha egy babatakaró, ha nincs agyon tűzve.

Azt gondoltam gyorsan felvarrom a szegélyeket, aztán beszegem és már vihetjük is Nórinak. Hát ez nem egészen így történt. A varrógépemet akkor vettük amikor már nem láttam jól és így aránylag keveset varrtam vele. És azt nem tudtam, hogy ez a gép nem szereti a vastag flizt. Rengeteget szenvedtem vele, mire felvarrtam a négy szegélyt. Varrtam, bontottam, varrtam bontottam. Van ugyan a géphez anyagtovábbító talp, de még sosem használtam, így nem mertem próbálgatni az éjszaka közepén Pedig valószínűleg az lett volna a megoldás.

Végül is elkészültem vele és a szokásos apró ajándékokkal (maci, kötött zokni) együtt átadtam Nórikának.

Ők pedig tegnap elvitték a kis tulajdonosnak. Szívmelengető látni picurkát a "nagy" takarón.

Használd egészséggel "Törpike" !