Amikor két és fél éve Lucát el kellett altatnunk, nagy vigaszt jelentett, hogy volt egy "pótkutyám" Lili. Hiszen a napi séta rutinom, csak annyiból változott, hogy nem kétszer mentem sétálni, hanem csak egyszer. De ott volt egy megszeretgethető, aranyos kutya. Lucát nem pótolta, de nagy segítség volt számomra.
Hogy lett pótkutyám Lili? A dolog ott kezdődött, hogy több, mint 10 éve (2013-ban) új szomszédot kaptunk. Egy fiatal lengyel házaspárt egy pár hónapos kisfiúval és egy másfél éves golden retriver kutyával, Lilivel. Nagyon hamar összebarátkoztunk. Aztán Karolinának letelt a baba szabadsága és vissza kellett mennie dolgozni. Lili is mint Luca lakás kutya volt. Amíg Karolina otthon volt, sokat ment vele sétálni. És én nagyon sajnáltam Lilit, hogy innentől be lesz zárva. Felajánlottam Karolináéknak, hogy én szívesen megyek vele. Kaptam kulcsot és innentől Lili is hozzá tartozott az életünkhöz.
Zoli abban az évben betegállományban volt, így együtt mentünk a két kutyával. Nagyon jól kijöttek egymással. Amikor aztán Zoli újra dolgozott én mentem velük. Azt nem vállaltam, hogy két 30 kg feletti kutyussal egyszerre sétáljak, így lett napi, két délelőtti sétám Lilivel és Lucával, egészen 2018. február 22-ig. Aztán maradt Lilike vigasztalásként is. Kezdetektől fogva nagyon szerettük őt és ő is minket.
Az idei év teljesen felül írta a megszokott dolgokat. Március vége óta nem voltunk sétálni, hiszen a gyerekekkel itthon volt mindig valaki náluk. Tegnap reggel éppen azon gondolkodtam, hogy hétfőtől megint lesznek Lili séták és már előre örültem neki. De az élet átírta a dolgokat. Amikor hazajöttünk a vásárlásból megtudtunk, hogy Lili gyakorlatilag haldoklik és Karolináéknak meg kellett hozni az egyik legborzasztóbb döntést, az altatást. Nem voltak itthon és igazából nem tudják mi is történt a kutya panzióban, ahol Lili két hetet töltött el és tegnap amikor elmentek érte, már nem ismerte meg őket. Nem reagált semmire.
Így Lilike tegnap óta az örök álmát alussza. 😪
Nagyon remélem, hogy a szivárványhíd másik oldalán Luca várta, ezt az édes, szeretetbomba kutyalányt.....
