Nem nagyon tudom megszokni, hogy a családi szülinapokat nem tudjuk közösen megünnepelni. ismét így jártunk, már másodszor történt meg, hogy Nóri születésnapja beleesett a virus időszakba. A skype-on való köszöntés meg nem az igazi.
Eredetileg azt terveztem, hogy 20-án elmegyünk Osloba, viszem Nórinak a szülinapi kaját, a lassanget és a szokásos dobostortát. De ez sem jött össze, mert Nórinak vizsgára kellett készülni, így aztán elhalasztottuk vasárnapra. A készülődésbe azért kicsit belejátszott, hogy pénteken megkaptuk mindketten a pfizer oltást, ami nálam szombaton aránylag rossz közérzetet okozott. Aggódtam is, hogy nem tudok vasárnap autóba ülni. Hála Istennek nem így történt. Így aztán meg tudtunk köszönteni Nórit, a ház előtt, maszkban. Még az időjárás sem kedvezett, mert annyira jeges szél fújt, hogy még sétálni sem tudtunk menni, hogy egy picit több ideig együtt legyünk.
A lelkemnek nagyon jót tett, hogy megölelhettem még ha maszkban is, imádott "kislányomat"
Azért egyetlen szépséghibája volt a napnak, otthon felejtettem Nóri szülinapi virágait.....
Drága Nórika minden szépet és jót, jó egészséget, sok sikert és nagyon boldog életet kívánunk neked!
