Ma lenne 100 éves az Édesapám.
1922. szeptember 26-án született 5. gyerekként. Apa nélkül nőtt fel, mert az apja otthagyta a nagymamát várandósan, 42 évesen, négy gyerekkel. Az indok, hogy nem az övé a gyerek( a sors iróniája volt, hogy kiköpött apja lett), a valóság egy fiatalabb nő volt. Biztos ezért volt nagyon fontos számára a család. Ő volt az egyetlen tanult ember a testvérei között, így aztán mindig hozzájöttek, ha valami történt a családban. Nagyon összetartó család volt.
Imádta az édesanyámat, akit soha nem vehetett volna feleségül, proli gyerekként,ha nincs a háború. És soha nem jutott túl korai halálán.
Én mindig apás lány voltam. A családi legenda szerint 9 hónaposan első szavam az "apám" volt, m-mel a végén. A mai napig nagyon hiányzik. Igen sokszor szívesen megbeszélném vele, hogy mit szólna a mai dolgokhoz. Mennyire élvezné a rengeteg tv csatornát és sok sport közvetítést...
Büszke volt ránk is, de az unokái felettünk álltak. Sajnos az én gyerekeim már nem ismerhették.
Drága Apám, nagyon hiányzol. 😪