Mamci......

Tegnap reggel óta csak ő jár az eszemben. Még csak egy nap telt el és már nagyon hiányzik.... Itthagyott minket egyik napról a másikra. Barátnőm volt, nem is akármilyen, olyan igazi.
2006-ban ismertem meg őt, amikor elindult a Gyurcsányblog az Amőbán. Onnan van a neve is amit unokái ragasztottak rá "Mamci".
Azt szokták mondani, hogy az ember idősebb korban már nagyon nehezen szerez barátokat. Biztos így van, de nekem ebben szerencsém volt. Igaz sokat segitett ebben az internet, Több nagyon jó barátot szereztem, a barát szó igazi érelmében....
Szóval a 2006-os választások kampány csendje miatt létrejött egy fórum ahova többen is bejelentkeztünk. Az ott összegyűlt tagokból végül 11-en együtt maradtunk és baráti társasággá váltunk.  A 8 év alatt rengeteg minden történt velünk, sok mindent átéltünk, tudtunk mindenki bújáról, bajáról, bánatáról. Segitettünk, aggódtunk egymásért. Az utóbbi fél évben Mamciért, mert eszméletlen sokat vállalt magára. Aggódtunk, de meg nem fordult a fejünkben, fejemben, hogy egy reggel arra a telefonra fogok ébredni, hogy Mamci elment........
Közel azonos korúak voltunk. Rengeteg mindenben egyformán gondolkodtunk. Nem véletlenül lettünk fogadott "tesók" Nagyon szerettem őt.
És egyenlőre el sem tudom képzelni az estéimet nélküle. Sokszor csak egy "hellő hogy vagy ?" erejéig "beszélgettünk a neten, sokszor meg  órákig tárgyaltunk a problémáinkról......  Mennyi terve még.......
Fáj a szivem és hálás vagyok a sorsnak, hogy a barátok lehettünk.