Kormi
Tom eltűnése után nem sokkal került hozzánk Kormi . Talán 2-3 hónapos lehetett, amikor egy nyári délutánon megjelent a kertben. Mi éppen a hintát mázoltuk, amikor egyszer csak ott termett egy ében fekete, csodaszép, tömött bundás apróság. Nem tudtuk honnan jött. Körbe kérdeztük a szomszédokat, senki nem ismerte. Ő meg,mint aki hazaérkezett befeküdt Tom helyére és úgy döntött itt marad. Sok szép cicát láttam, de ő maga volt csoda. Szép fényes bundájú fiúcska. Érdekes módon Cindy is jól el volt vele. A gyerekek imádták játékossága miatt. Talán 3 hónapja lehetett nálunk, amikor egyik nap nem jött ki a kosarából. Hiába kínáltam bármivel nem kellett neki semmi.
Így aztán másnap levitte Zoli az állatorvoshoz. Valami azt súgta, hogy nem fogom többet látni.....
Sajnos igazam lett. Zöli nélküle jött haza. Mint utóbb kiderült Kormikát megharapta egy vipera.... menthetetlen volt.
Abban az évben nagyon sok vipera volt és a hátunk mögötti erdős részen szerettek napozni......
Mirci
Cindit 2005. március 15-én altattuk el. Akkor azt mondtam Zolinak, hogy nekem most egy darabig nem kell cica. Egyetértett ő is vele. Nem is tudom, hogy minek mond ilyeneket az ember...... A dolog úgy történt, hogy május elején sétáltunk Lucával, amikor Tamás egyik osztálytársának a papája megállított minket és mesélte, hogy a cicájuk előtte való nap fialt négy kiscicát és nem kéne e egy. Azért érdekes a dolog, mert a cica 8 éves volt és előtte sosem voltak kiscicái. Így aztán váratlanul érte őket a dolog. Gondoltuk, nem kerül semmibe megnézni. Naná, hogy mindjárt beleszerettünk a Cindykére hasonlító picurkába. Megegyeztünk, hogy 6 hetes korában elhozzuk. Igen ám, de ők készülődtek nyaralni és minnél előbb túl akartak adni a cicákon. Mint utóbb kiderült, pár hetes koruk után már nem engedték szopni őket és öt hetesen áthozták a pici cicát. Képzeljetek el egy mini cicát (Mirci ráadásul kis fajta cica), amelyik száraz tápot eszik és használja a macskahomokot.... Kimondhatatlanul sajnáltam, mindjárt vettünk neki cicatejet, cumisüveget és megppróbáltuk kicsit kényeztetni... A marék cica velünk audt. De annyira velünk, hogy minden éjjel azon aggódtunk, nehogy ráfeküdjünk, mert úgy aludt, hogy bebújt a takaró alá és a combunkhoz simult..... édes pici jószág volt.
De mi nem tudtuk pótolni az anyai szeretetet. Mircike elég érdekes felnőtt cica lett. Annyira halkan dorombol, hogy alig lehet hallani. Egyáltalán nem lehet szeretgetni. Ha fel is jön az ölünkbe, pár perc után hirtelen felugrik és elrohan. Amig nem születtek meg a cicái, pl szopta a karunkat amikor az ölünkben volt.... Szóval szegénykém hányatott kis élőélete meglátszik rajta a mai napig. De nagyon aranyos cica. Imád játszani, bohóckodni és jön velünk sétálni. Igaz azt Cindy is csinálta. Ne egy kis sétára gondoljatok. Egész nagy köröket megtesz velünk. Ja és ijesztgeti Lucát....
és Luca a maga 35 kg-jával fél tőle (höhö) Ha Mirci az ajtónál áll, nem mer bejönni a nappaliba....
Mirci mindent korán kezdett. Még alig lett ivarérett és már kiscicái lettek. Szépen megcsináltuk neki a helyet, ahol nem volt hajlandó szülni. Csak addig maradt ott, amig ott ültem, aztán fogta az első cicát és bevonult vele Nóri ruhásszekrényébe.... Hagytuk, hogy ott maradjon. A cicák Tamás névnapján születtek, hárman voltak. De a legelső kiscica nem maradt meg . A maradék kettő, egy fiú és egy kislány lett. Fifi és Cleo.
Mirci érdekes anyuka volt, amig picik voltak a cicák rendesen foglalkozott velük. De nagyon hamar elválasztotta őket magától és onnantól kezdve pl. Fifit nem tűrte a közelében. Cleoval nem volt ennyire rosszban. Lucával mindkét apróság nagyon jól megvolt. Mindkét cica nálunk maradt. Nem is kerestünk nekik új gazdát.
Sajnos már egyik gyereke sincs meg Mircinek. Cleo alig volt két éves, amikor egy nyáron arra lettünk figyelmesek, hogy sántitt a bal hátsó lábára. Láttuk, hogy nagyon kiméli, de gondoltuk várunk vele pár napot, talán jobban lesz. A lábát kivéve, egyáltalán nem látszott betegnak, pont úgy viselkedett mint máskor, csak éppen három lábúként. Miután pár nap után sem javult állapota, elvittük az állatorvoshoz. Álmomban nem gondoltam, hogy soha többé nem hozzuk haza. Még most is könybelábad a szemem a gondolatra, annyi év után. Mint utóbb kiderült, vagy elütötték vagy valamibe beleakadt a lába és kiugrott a helyéről a combcsontja. A doktornő elaltatta és megpróbálta a helyére húzni, de nem ment. Azt mondta, hogy meg lehet műteni Oslóban. Nagyon bonyolult műtét és nem biztos, hogy sikerül és eszetlen drága. Mondtuk, hogy nem érdekes, nekünk jó így is "háromlábúként" de azt nem engedte. Azt mondta a cicának állandó, nagy fájdalmai vannak amivel nem élhet. ... Mit mondjak, három napig bőgtem utána. De ez Cleokán nem segített. Édes, aranyos, szép kislány nélkül jöttünk haza.
Fifi pedig két hete távozott az örök vadászmezőkre..... Gyönyörű, nagy, busafejű kandúr lett. Na, őt aztán lehetett szeretgetni. Nyáron kedvenc helye a hintaágy volt, télen a fürdőszobában lévő kuckójában aludt. Nagy zabagép volt, ha nem figyeltem elette Luca elől is a kaját. Imádott a konyhában keresztbe feküdni amikor főztem. És ha elkezdtem fenni a kést, tudta, hogy húst fogok szeletelni. Nem lehetett kitessékelni akkor a konyhából. A baj tavaly télen kezdődött nála. Igaz akkor az anyjával együtt majdnem egy hónapig hasmenésük volt. Azt mondta a doktornő, hogy biztos valami mérgezett egeret ehettek, de majd rendbejönnek. De igazából teljesen nem jött rendbe. Aztán február 7-én, szombaton elkezdett menni a hasa. Vasárnap még evett, meg kiment. Bejött este aludni, de hajnalban nem ébresztett fel, hogy ki akar menni. (Pedig mind hajnalban, vagy korareggel jött és ágyam mellett nyafogott egyet, hogy engedjem ki) Hétfőn már csak aludt egész nap és egész éjjel. Aztán kedden modtam Zolinak, hogy vigyük el orvoshoz, mert nem tetszik nekem, nagyon lefogyott. Ahogy meglátta az orvos rögtön mondta, hogy nagyon beteg. Vagy veseelégtelensége van, vagy a májával van valami, vagy daganata van. És, hogy nem fog meggyógyulni. A legjobb lenne elaltatni. Szegénykém annyira rossz állapotban volt, hogy amikor megkapta a nyugtató injekciót azt hittük már meg is halt..... Akkor alaposan megvizsgálták és mondátk hatalmasak a veséi... Szóval így ment el Mircike két kölyke. Nagyon nehéz volt harmadszor is üresen hazahozni a cica dobozt... Itt sírok most is. .....
Most már egy cicásak lettünk. Maradt Mircike. Nagyon szép, kicsit bolondos cica. Nélküle nem is tudnánk elképzelni az életünket
