Régen írtam. Igaz nem volt rá időm. Két héttel ezelőtt hazamentünk egy gyors pakolásra. Indulás előtti napon esett vagy fél méter hó, hogy ne szokjunk el attól, ha az autóba pakolunk esik..... A hajóút és az autóút probléma mentes volt. Tamás és Zoli felváltva vezettek. Hétfőre virradóra már otthon aludtunk.
Aztán beindultak az események. Nekem intéznem kellett egypár hivatalos dolgot aztán nekiálltunk összekapni a lakást a rendbehozatalhoz. Kis extra dolgot jelentett, hogy a német autópályán négy kő is felcsapódott a szélvédőre és az egyiknek sikerült elrepesztenie. Így aztán ki kellett cserétetni.
Az időjárás pocsék volt, egyfolytában fáztunk..... Igaz, hozzájárult az is, hogy tavaszra készültünk.
Nagyon nem szeretem munka a rámolás, ráadásul úgy, hogy a második emeletről kellett lecuccolni a dolgokat.
De azért nagyon kellemes dolgok is voltak. Találkoztunk a családdal, egy-két baráttal. Sajnos ebbe az egy hétbe, nagyon kevés látogatás fért bele. Nagyon élveztem a családi, húsvét szombati vacsorát.
Hétfő reggelre terveztük az indulást. A német-dán határon megrendeltük a szállást. De a haladásunkban az időjárás rendesen beleszólt...... Viharos szél, hóviharok kisértek végig Asuztrián......
Aztán a németeknél kétszer is megfogott minket a fogalom, jó későn értünk a szállodába. Dániában is hideg volt, viharos széllel. Zoli aggódott is a kikotóben, hogy milyen lesz a hajóút. Bár az az előrejelzés szerint nálunk nem mondtak nagy szelet....
Minden alkalommal megcsodálom a nagy kompokat, amikor beállnak mellénk. Előszor a Kristiansandba menő kötött ki, aztán a mienk.
Larvik felé hajózva már csodaszép idő volt. És a kikötóben verőfényes napsütés és 17 fok várt.... Nagyon élveztük a langyos időt.
