Az első takaró után megkérdette Lacika mamája, hogy varrnék e még egy takarót kiságy méretben, ami 6x120 cm. Naná, hogy gondolkodás nélkül elvállaltam.
A neten nézelődve találtam egy takarót, amin rögtön beleszerettem az applikált kutyusokba.
Annyira aranyosak voltak, hogy rögtön eldöntöttem, hogy hasonló takarót készítek. A takaró érdelesságe lett, hogy a kockás anyagok nagy része Tamás régi boxereiből valók.
Azért nem ment olyan simán a varrás, mint terveztem Kb egy éve a jobb szememmel nem látok rendesen, hályogosodik. A mostani varrógépemen a talp műanyag és nagyon fénylik a két lámpás megvilágítástól. Így aztán nem láttam rendesen e matt. Az első kutyust olyan rondán varrtam majdnem körbe, hogy úgy döntöttem kibontom. Mit mondjak elég Hamupipőke munka volt.... Végül úgy döntöttem, hogy hazaviszem és majd megkérem valamelyik varrós barátnőmet hogy varrja körbe a három kutyát. De mielőtt idáig eljutottam volna, elővettem a régi varrógépemet otthon és láss csodát, azzal semmi problémám sem volt. Így végül elkészült a takaró.
Nagyon remélem, hogy Lacika azóta is élvezi ezt a takató.
Az utóbbi időben kitaláltuk, hogy kétszer megyünk haza tavasszal és ősszel. Azért választottuk ezeket az időpontokat, mert nem vágyunk a nagy melegre amikor otthon vagyunk. De úgy néz ki, hogy tök mindegy mikor megyünk haza, mindig 30 fok körüli hőmérséklet van akkor :))
Idén az őszi utazás szeptember közepétől október elejéig tartott. Pont három hete jöttünk haza, de őgy érzem, mintha hónapok teltek volna el, annyi minden történt azóta.
Szóval a haza őt minden probléma nélkül telt. Azeretek hazaérni a felújított lakásba. Mindjárt másnap családi ebéd meghívást kaptunkt. Jucáéknál ebédelt az egész család. Nagyon örültünk a találkozásnak, főleg Hangyikának. Zolit nagy "tisztesség érte" egyedül ő kapott puszit tőle....
Aztán belecsöppentünk a szokásos dolgokba. Ügyek intézése, barátok látogatása, találkozások.
Mindjárt az első hétvégén családi összejövetel volt, Petiék is feljöttek Szegedről. Nagyon szeretjük az ilyen találkozásokat, hiszen velük csak kétszer találkozunk évenként. Többek között Tatán hamburgereztünk és a Trei kávézóban kávéztunk.
Amikor szeptemberben megyünk haza, szinte mindig beleesik a születésnapom.
Bátyámékkal Tarjánban ünnepeltük meg. De a nagy meglepetést a gyerekei szerezték, mert megszervezték, hogy két nappal a családi összejövetel után két nappal Budapesten ismét találkozzunk és együtt ünnepeljük meg. Végtelenül jól esett. Nagyon szeretem őket és úgy érzem most kapom vissza tőlük azt a aok szeretetet, amit annak idején az ő gyerekkorukban tőlem kaptak és azóta kapnak.
Aztán ezen a héten meglátogattuk Joliékat. De előtte még találkoztam végre foltos barátnőmmel Borival. Végre sikerült összehozni, hogy elmenjek hozzá.
Utána mentünk Joliékhoz Kerepesre. Nyáron ők voltak nálunk, most mi töltöttünk náluk 2,5 napot. Szuper jól éreztük magunkat. Megismerkedtünk a tesójával és a férjével. Piroska isteni tortát sütött nekünk. Aztán elmentünk Gödöllőre, megnéztük a kastélyt. Majd elmentünk Tóalmásra, mert ott készül az a kolbász, amit Zoli annyira szeret.Joli annyi mindennel felpakolt(reszelt alma, meggybefőtt, meggyszörp, savanyúság, körte, stb), hogy haza érve át kellett pakolnom a kamra polcait, hogy elférjenek ezek a kincsek.
Aztán szombaton Ancsa barátnőmékhez mentünk. Zoli és Ancsa férje Tamás, nagy autó imádó, így első perctől kezdve nagyon megértik egymáat. Mi megy Ancsával jót dumcsiztunk. Halásztelekre mentünk kajálni, majd Tamás elautóztatott Esztergomba minket és ha már ott voltunk átmentünk Párkányba, mert tulajdonképpen onnan a legszebb az esztergomi Bazilika látványa.
És a hét lezárásaként vasárnap meglátogatott másik kreatívos barátnőm Pannonhalmáról. Eddig mindig mi mentünk hozzájuk, de végre most el tudtak jönni hozzánk. Felmentünk a Turulhoz, megnéztük a Gerecse Kapuja túrista központot. Nagyon szép időben igen kellemes kirándulás volt.
Az utolsó hét egy kicsit csendesebben telt. De azért meglátogattam Andi barátnőmet és elmentünk megnézni Éviék őj, örökbe fogadott kutyáját Bountit. Szegények megérkezésünk másnapján altatták el Teddit, mert egy nap alatt elvitte egy kullancsfertőzés....
Aztán szombaton meghívtam egy házi pizza ebédre a családot. Nagyon jól sikerült. A tavaly vett gázsütőm első igazi sütése volt. Mondhatom kiválóan vizsgázott. Szuperek lettek a pizzát. Nagyon jól sikerült a családi összejövetel . Persze megint Hangát élveztük, aki a legaranyosabb korban van. Imádni való, be nem áll szája és gyönyörű, választékosan beszél. Zolival adtak egy kis dob koncertet :))
Enci barátnőmmel mindig nagyon várjuk a találkozást, de idén nem nagyon akart összejönni. Végül vasárnap mentünk Encihez, aki igen beteg lett. Valami ételmérgezést kapott, alig élt. Így csak egy finom ebédet ettünk nála, beszélgettünk egy kicsit, aztán mi mentünk a fórum találkozóra.
12 évvel ezelőtt egy fórumon ismerkedtünk meg és mi 9-en azóta is tartjuk a barátságot. Napi kapcsolatban vagyunk, de azért a személyes találkozás mindig nagy élmény. Most is így történt. A hagy beszélgetés közepette elfeljtettem fényképezni.
És el is telt a közel 4 hét. Indultunk vissza.
Ismét végig autóztuk fél Europát. Még mindig nem unjuk a több, mint 2000 km-t.
Probléma mentes utunk volt végig , még a tenger is kegyes volt hozzánk, ami Zoli miatt nagyon fontos.
Mostantól várjuk a tavaszt éa az április végét, hogy újra útra kelhessünk.
Sajnos egyre hosszabb az a lista, ahol szeretteimre emlékezem. Sok-sok apsó dolog szinte minden nap eszembe juttatt közülök valakit, de ezen a napon egyszerre jönnek az emékek.
Még leírni is szörnyű, hogy édesanyám már 42 éve nincs velünk. Éppen tegnap volt halálának évfordulója. De édeaspám is már 30 éve vele van. És sorolhatnám tovább a családtagokat, barátokat.
Már nagyon-nagyon régen nem tudok kimenni a temetőbe hozzájuk, de ahhoz nem kell temetőbe mennem, hogy emlékezzem rájuk.
