Ebben az évben nagyon nagyon ritkán írtam a blogra és április óta szinte semmit. Biztos észre vettétek, hogy a fb-n is alig-alig voltam. Ennek egy igen kellemetlen oka volt. Mindkét szemem szürke hályogos lett. Ősszel kezdett romlani a helyzet, aztán karácsony után rohamosan felgyorsult a romlás. Főleg a jobb szememnél. Elég sokat kellett várnom az első igazi vizsgálatra, mint utóbb kiderült, hogy az a szem klinika, ahova az orvosom beutalt ebben az évben költözött a városba és valahogy elkeveredett a papírom. Így aztán március végén volt a vizsgálat és az ottani doktor konstatálta, hogy nagyon rosszul látok, de náluk augusztus előtt nem lenne időpont a műtétre, legalább is annál az orvosnál, akinél szeretné a műtétet. Így aztán beutalt a tønsbergi kórházba. Áprilisban kaptam vizsgálati időpontot, ahol minden lehetséges vizsgálatot elvégeztek és kiderült, hogy a jobb szememen dupla szürke hályog van, nő a lencse előtt és mögötte is. Általában 3 hónapos várakozási idő van a műtétre, de engem sürgősségi műtétre jegyeztek elő. Azt még elmondta a drnő, ha június végéig nem kerül be a listára, akkor csak augusztusban tudnak csak megoperálni, mert júliusban nem végeznek tervezett műtéteket, közös szabadság van. De ekkor már nagyon -nagyon rosszul láttam. A jobb szemem teljesen leuralta a balt(mint utóbb kiderül, az a domináns szemem) Az ismerősöket csak nagyon közelről ismertem fel, egyedül nem tudtam közlekedni, a boltokban nem láttam a polcokon az árukat, a kertben, hogy nőnek a virágok, TV-t nem tudtam nézni, a képernyőt a számítógépnél is alig lattam, stb. Fizikailag elfáradtam a nem látásban.
Megbeszéltük Zolival, hogy nem megyünk sehova, várjuk, hogy talán soron kívül behívnak. Május elején Zoli felhívta a kórházat és azt a tájékoztatást kapta, hogy májusban tuti nem lesz műtétem. Így aztán haza jöttünk.
Nagyon felemásra sikerült az otthon létünk. Kezdődött a marha rossz idővel, ki kellett húzni két fogamat is, ahol az egyiknél még varrták is az ínyem. Zoli egy hétig küzdött a gyomrával, így aztán alig mentünk valahova. Csak a közvetlen családtagokkal voltunk többet együtt. Azért sikerült találkoznunk több barátunkkal is.
Még az első hétvégén Andival és Imrével Herenden. Imre isteni kaját csinált. Szuper jól éreztük magunkat. Megszeretgettük Diót is természetesen.
Aztán eljutottunk Rozihoz és Lacihoz. Náluk töltöttünk két napot. Elmentünk a szemlőhegyi barlangba. Csodás élményben volt részünk. Először a pálvölgyibe akartunk menni, de azt nem mertük bevállalni, a barlang terep miatt.
Útban Roziékhoz megálltunk az Allénál, mert végre csak ott tudtunk találkozni Borival Nagyon jó volt együtt lenni vele. Jót dumáltunk egy finom Frei kávé mellett.
Végre találkoztam Enci barátnőmmel és tündéri unokájával is. Mimike nagyon édes pici lány. Sajnos ritkábban találkozunk mint szeretnénk. Nála is megszeretgettük Dió kutyusát.
És persze mentünk Ancsáékhoz. Velük egy jót kirándultunk a Dunakanyarba. Most a Duna másik oldaláról néztük a visegrádi várat. Szuper délután volt.
A harmadik hét végén hívtak a kórházból, hogy május 22-én műtenének..... Aznap indultunk volna haza. Végül egy héttel későbbre halasztották a műtétet.
Ahogy terveztük, minden probléma nélkül hazaértünk 24-re. Ez egy pénteki nap volt. És akkor kiderült, hogy ha az északi országokon kívül eső másik európai országban olyan fogászati kezelésen átesik az ember, mint a foghúzás, akkor csináltatni kell egy bakteriális tesztet, hogy nincs e szervezetemben streptococus baktérium. A teszt negatív lett,(mondjuk nem voltam meglepve) de nem lett készen a műtét napjára. Így megint halasztottak és június 13-ára tették. A házassági évfordulónk napja :))
Egy nagyon kedves magyar doktornő operált. Megkérdezte a bemutatkozásnál, hogy beszélek e magyarul, mert a nevem alapján választott ki... Maga a műtét tán negyed óráig tartott. Nem fájt, csak addig volt kellemetlen amíg a lencsét leválasztották.
Végül is 17 nap különbséggel mindkét szememet "sasszeművé" tette a doktornő. Tényleg figyelembe vették a sürgősséget.
Mondjuk az egészet kicsit megzavarta, hogy otthonról hoztam egy bárányhimlő fertőzést, ami valószínűleg a műtét miatti szorongásom aktivizálta a bennem szunnyadó virust és a második műtét előtt pár nappal kijött rajtam az övsömör. Amiről akkor még azt gondoltam, hogy csak összecsíptek a szúnyogok. Ez június végén törtét és még mindig nem múlt el.
Szóval így telt az elmúlt, jó félévem. Remélem a hátra lévő félév azért nyugalmasabb lesz!
Kedves Imola! Remélem hamarosan minden renden lesz veled. Kell a szemed a szépségekhez:) Igaz hogy a lelkével lát jól az ember, de azért ha fizikálisan is rácsodálkoztunk a világra, az az igazi.
VálaszTörlésremélem, most jó időre letudtad az orvosokat
VálaszTörlésKöszi Andi. Na igen, a varráshoz kellenek a szemeim. Az utolsó két takarót már nem volt egyszerű elkészíteni.
VálaszTörlésÉn is nagyon remélem Rozikám!
VálaszTörlésHát, ez még olvasva is szörnyű így egymás után, de minden jó, ha a vége jó: magyar doktornő és sasszemesítés. Kellemes lábadozást kívánok most már neked szépséges virágokkal körülvéve. :-)
VálaszTörlésJa, és hiányoltalak!!
VálaszTörlésA következő bejegyzés a virágokról lesz :))
VálaszTörlésKöszi, aranyos vagy.