Bányász mártírok emlékműve
Nekünk akik akik bányász városban születtük és nőttünk fel, nagy ünnep volt régen. Főleg amikor még a bányászkodás a fénykorát élte. A bányásznap az 1919-es tatabányai csendőrtűz halálos áldozatainak az emlékére van, szeptember első vasárnapján. De ez csak 1951. óta van így, ekkor iktatták törvénybe. Előtte több napon is tartottak megemlekezést. Volt ahol Borbála naphoz kötötték, mert Szent Borbála a bányászok védőszentje. De Tatabányán a Bányalelkészség Szent István király temploma védőszentjének ünnepén augusztus 20-án tartották a búcsút, itt ez volt a bányásznap is.
Mindig nagyon szépek voltak a megemlékezések, vagy csak ém emlékszem így. Amikor gyerekek voltunik, mindig megcsodáltuk a bányából haza siető férfikat, akik feketék voltak a szénportól.
Aztán emlékszem micsoda csend és szomorúság ült a városon egy-egy bányaszerencsétlenség után. Aki nem járt bányában, az elképzelni sem tudja, milyen volt a föld alatt dolgozni. Voltak olyan vájatok, ahol csak fekve tudták fejteni a szenet. Persze aztán jöttek a bányába is a modern gépek és sokkal könyebbé vált a munka, de a veszélyek állandóan ott leselkedtek körülöttük. Nem véletlenül volt "Jó szerencsét!" a köszöntésük.
A rendszerváltás után sorra zárták be a bányákat, igaz már előtte is egyre kevesebb helyen volt szénfejtés. Emlékszem mennyire hihetetlennek tartottam, amikor egyik gázos ismerősöm mondta, hogy pár év és mindenhol gázzal fognak fűteni és nem szénnel.... és ez valóra is vált.
De az ünnep megmaradt. A családban már nincs aki történeteket meséljen ezen az ünnepen és felvegye a szép bányász egyenruhát és menjen ünnepelni. Már a mi nemzedékünknek is csak emlék(legtöbbünknek) a mostani fiatalok már csak mese.
A Bányász himnusz hallatán mindig meghatódom . Evvel emlékszem a régmúlt bányász ismerőseimre.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése