2012. január 16., hétfő

Sült alma

.



 Már napok óta készülök írni az almasütésről. A dolog az úgy kezdődött, hogy amikor otthon voltam decemberben kaptam egy almasütőt a bátyámtól  Évek óta nézegetem  a bratyóm kerámia almasütőjét. Ami nagyon egyszerűen működik, egy mécsest kell tenni az alsó részébe és a felső, alma alakú kerámia felsőbe pedig az almát. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ebben a sütőben rendesen megsül az alma. Pedig megsül és valami nagyon finom. Ha még fúszereket is teszünk rá, akkor sülés közben isteni illatok terjengenek a lakásban, ha még meg is töltjük valamivel akkor méginkább. Zoli csak naturban szereti a sült almát, így nálunk az illatok elmaradnak, de ebben az évben még minden délután sütöttem benne almát, most is sül .....
Mindenkinek szívből ajánlom.


.

9 megjegyzés:

ancsapancsa írta...

Én is nézegetem ezeket a sütőket. Vettem is, de csak megbízásból ajándékba. Ahhoz volt recept is. Az úgy írja, hogy kockára kell vágni az almát. Így nekem hihetőbb volt, hogy valóban megsül egy mécses lángjától. No majd én is veszek egyet most már! :-)

Luca írta...

Pedig megsül, sőt egy kicsit le is sül az alja. Annyira nem biztam benne, hogy először nagy mécsest raktam bele, de annak kevés volt a levegő és mindig elaludt. A kicsi tökéletesen megfelel.

beszand írta...

Nézegettem én is a sütőt, karácsony előtt pont! Felbátorítottál , hogy beszerezzek egyet. Mennyi idő alatt sül meg?

Luca írta...

Pont amig elég a mécses. Elég sokáig tart a sütőhöz képest. De ugye ebben nem az a pláne.....

Tibandi country álmai írta...

Szemezek vele én is egy ideje:)

Luca írta...

Egy húron pendülünk akkor. Akkor neked is lesz előbb-utóbb... :)

Luca írta...

Tetszik ez új megoldás a blogon, hogy válaszolni tudok mindenkinek külön.

Yola írta...

nekem is van, de valahogy nem használjuk, lehet rá kellene szokni?

Luca írta...

Igen, azt hiszem az első sütés után rászokik az ember. Legalább is nálunk így történt. Arról már nem is beszélve, hogy így legalább mindennap eszik almát Zoli is.

Megjegyzés küldése