2014. március 28., péntek

Előkerültem....

Utazásunk célja
Kicsit elkallódtam, otthon voltunk. Haza utaztunk a Közgáz 50. éves évfordulójának eseményeire. Nagyon készültem rá. Sajnos kevés régi osztálytárssal és iskola társsal találkoztam. Lehet, a szervezés is ludas volt ebben, hiszen voltak olyan osztálytársaim, akik tőlem tudták meg, hogy lesznek programok. Aki nem netezik és nincs fent a fb-n nem nagyon értesült a dolgokról.
Találkoztam kedvenc tarnáraimmal, 86, 80 és 74 évesek. A kedvenc könyvvitel és statisztika tanárnőmmel érettségi óta nem találkoztam. Bejött az osztályba, rám nézett és már mondta is, 1971. Imola. Hihetetlen, hogy milyen memóriájuk van. Egypár volt osztálytársam is eljött erre a tanár diák találkozóra, jókat röhécseltünk a régi emlékeken.

A bálon
 Ezek után az események után  maradt egy hetünk. Ez pedig szinte semmire nem elég.  Azért sikerült sok helyre eljutnom. Mindjárt vasárnap délelőtt babáztam barátaink 6 hónapos unokájával.
 Aztán voltunk Veszprémben a barátnőmnél és persze azért is, mert Zoli kedvenc kajáját a juhtúrós-savanyúkáposztás-töltött csirke mellett az ottani Kádárta étteremben készitik. Aztán eljutottunk Herendre Andiékhoz is. Megcsodálhattam közelről a szépséges takaróit, faliképeit.
Majd mentünk Budapestre. Amig Zoli autó ügyeket intézett Ancsa férjével, mi a Hunyadi utacai anyagboltban válogattunk. Nem ment gyorsan, viszont nagyon vidáman. Szétröhögtük magunkat közben.... A következő varró projektem az unokahúgomnak készül, egy ágytakaró és ahhoz válogattuk össze az anyagokat. Persze azért vettem magamnak is egy-két darabot.

Juca ágytakarójának anyagai

ezek meg csak úgy hazakisértek :)
 Majd elmentünk a MediLine boltba, ahol jól feltankoltam, mindenféle szénhidrát mentes dolgokkal. Elképesztő mi minden kapható.
Ancsánál mindig nagyon jól érezzük magunkat, maradtunk volna még, de hát menni kellett a másik barátnőmhöz. Pár hete került hozzá az új kutyája, Dió. Nagyon készültünk a megszeretgetésére, de ez elmaradt. Szegénykém annyira félén kiskutya, hogy egyfolytában menekült előlünk. Csak Luca volt a barátja, benne teljesen megbizott.

Luca és Dió
 Encitől még még beugrottunk a MOM Parkba, ahol Borival és férjével találkoztunk. Jót dumcsiztunk és kávéztunk.
Majd Tatabányára menet még bementünk Szárligetre az unokaöcsémékhez. Éppen ott voltak a barátjáék, és a barátja olyan kenyértésztában sült csülköt sütött, hogy az valami fantasztikus és életem legfinomabb vargabélesét is itt ettem.
Hétfőn este hazaindultunk, szerda délutánra értünk Sandefjordba.
És persze minden barátnőmtól kaptam valami csodaszép dolgot, többek között Boritól patchwork újságot, cicás és kutyás anyagokat, Anditól mappát nagyon szép boritóval s és a belsejében rejlő szépséges apróságokkal  és Ancsától a szépséges karácsonyi ajándékot.




 Végül is nagyon jól sikerült az utazás. pedig elég bizonytalanul indult......


8 megjegyzés:

teller-cake írta...

Látom igazoltan voltál távol! :) És mondja valaki, hogy nem kicsi a világ, gondolom nem tudtad, hogy én szári lány vagyok, a szüleim most is ot élnek? :-))) Jó, hogy itthon tudtál lenni!! <3

Luca írta...

Az én már régen tudom, hogy kicsi a világ.... Igen, jó volt otthon lenni. Az a szári vidék nagyon szép. Gondolom sokat jártok haza.

ancsapancsa írta...

:-)

teller-cake írta...

Próbálunk sokszor menni, nem olyan vészes az a 210 km...ezt gondolom Neked kell a legkevésbé magyarázni... Így viszont ha megyünk akkor rögtön egy teljes hétvégére amibe sok minden belefér. :))

Luca írta...

Azért a 210 km nem kevés az otthoni benzinárak mellett. Kicsit messzire kerültél otthonról... :)

BORI írta...

Most jutottam ahhoz, hogy elolvassam az úti beszámolódat. :)
Mozgalmas volt az itthoni időszakod. :)

Luca írta...

:)

Luca írta...

Igen, elég mozgalmas volt. Azért nagyon jó volt, hogy tudtunk találkozni. :)

Megjegyzés küldése