Előkerültem....

Utazásunk célja

Kicsit elkallódtam, otthon voltunk. Haza utaztunk a Közgáz 50. éves évfordulójának eseményeire. Nagyon készültem rá. Sajnos kevés régi osztálytárssal és iskola társsal találkoztam. Lehet, a szervezés is ludas volt ebben, hiszen voltak olyan osztálytársaim, akik tőlem tudták meg, hogy lesznek programok. Aki nem netezik és nincs fent a fb-n nem nagyon értesült a dolgokról.
Találkoztam kedvenc tarnáraimmal, 86, 80 és 74 évesek. A kedvenc könyvvitel és statisztika tanárnőmmel érettségi óta nem találkoztam. Bejött az osztályba, rám nézett és már mondta is, 1971. Imola. Hihetetlen, hogy milyen memóriájuk van. Egypár volt osztálytársam is eljött erre a tanár diák találkozóra, jókat röhécseltünk a régi emlékeken.

A bálon

 Ezek után az események után  maradt egy hetünk. Ez pedig szinte semmire nem elég.  Azért sikerült sok helyre eljutnom. Mindjárt vasárnap délelőtt babáztam barátaink 6 hónapos unokájával.
 Aztán voltunk Veszprémben a barátnőmnél és persze azért is, mert Zoli kedvenc kajáját a juhtúrós-savanyúkáposztás-töltött csirke mellett az ottani Kádárta étteremben készitik. Aztán eljutottunk Herendre Andiékhoz is. Megcsodálhattam közelről a szépséges takaróit, faliképeit.
Majd mentünk Budapestre. Amig Zoli autó ügyeket intézett Ancsa férjével, mi a Hunyadi utacai anyagboltban válogattunk. Nem ment gyorsan, viszont nagyon vidáman. Szétröhögtük magunkat közben.... A következő varró projektem az unokahúgomnak készül, egy ágytakaró és ahhoz válogattuk össze az anyagokat. Persze azért vettem magamnak is egy-két darabot.

Juca ágytakarójának anyagai

ezek meg csak úgy hazakisértek :)

 Majd elmentünk a MediLine boltba, ahol jól feltankoltam, mindenféle szénhidrát mentes dolgokkal. Elképesztő mi minden kapható.
Ancsánál mindig nagyon jól érezzük magunkat, maradtunk volna még, de hát menni kellett a másik barátnőmhöz. Pár hete került hozzá az új kutyája, Dió. Nagyon készültünk a megszeretgetésére, de ez elmaradt. Szegénykém annyira félén kiskutya, hogy egyfolytában menekült előlünk. Csak Luca volt a barátja, benne teljesen megbizott.

Luca és Dió

 Encitől még még beugrottunk a MOM Parkba, ahol Borival és férjével találkoztunk. Jót dumcsiztunk és kávéztunk.
Majd Tatabányára menet még bementünk Szárligetre az unokaöcsémékhez. Éppen ott voltak a barátjáék, és a barátja olyan kenyértésztában sült csülköt sütött, hogy az valami fantasztikus és életem legfinomabb vargabélesét is itt ettem.
Hétfőn este hazaindultunk, szerda délutánra értünk Sandefjordba.
És persze minden barátnőmtól kaptam valami csodaszép dolgot, többek között Boritól patchwork újságot, cicás és kutyás anyagokat, Anditól mappát nagyon szép boritóval s és a belsejében rejlő szépséges apróságokkal  és Ancsától a szépséges karácsonyi ajándékot.

 Végül is nagyon jól sikerült az utazás. pedig elég bizonytalanul indult......