Kisérleti projekt....

Nagyon szeretjük az aszalt gyümölcsöket. Főleg Zoli. Viszont ezeknek  egy nagy hibája(már az ő szempontjából), nagyon cukrosak, a másik, meg hogy nagyon drágák. Mostanában a svédeknél mindenféle aszalt gyümölcsöt lehet kapni, olyanokat is, amikről nem is gondoltam, hogy aszalható. Pl. az eper., a gyömbér, kiwi....
Amikor hazajöttünk el kezdtem kutakodni, hogy itthon ezeket hogy tudnám elkészíteni cukor nélkül.
Az aszalógép jó megoldás, de nincs. A sütőben három napig 40-50 fokon kéne szárítani. És akkor jött az ötlet, az ősrégi dolog, a napon való szárítás, amire azt mondják kb. egy hét alatt lesz tökéletes.  Miután fantasztikus idő van, már több, mint 18 órát süt a nap, itt az alkalom a próbára.
Hétfőn gyümölcs akció volt az egyik bevásárló központban, így rögtön be is vásároltam. Felszeleteltem vékonyra az epret, a kiwit, a papaját és a mangót. Egyenlőre csak kisérleti mennyiségban.  Papírral bélelt tepsire és tálcákra kitettem a napra.

Miután sok madár van a kert körül (szomszédasszonyom kényezteti őket) így ki kellett találnom valami védelmet. Jobb hiján a rácsokat a sütőből
.

A gyönyörű napsütéses idő hihetetlen gyorsan megszárította a gyümölcseimet. A hétfőn délelőtt kirakott gyümölcsök, gyakori forgatással kedd estére megaszalódtak. Isteni finomak lettek.

Gondolom mondanom sem kell, hogy pillanatok alatt elfogyott.
Érdekes tapasztalatokat szereztem. A vékonyra szeletelt gyümölcs nagyon gyorsan aszalódik. Az eper zsugorodott össze a legjobban.  A madarakat nem izgatta addig a dolog, amig "nyersek" voltak. Mire észbe kaptam, a papaja megszáradt kockáit szépen megdézsmálták.... Szóval ki kell találnom, hogy takarom le (tüllel ?), hogy megvédjem.
Egy biztos, a kiséleti projekt tökéletesre vizsgázott. Lesz folytatása a dolognak. Még a gyömbért kell valahogy közéjük hoznom, mert az Zoli egyik nagy kedvence.

A kertem szépségeinek egy része .....

Fantasztikus idő van nálunk, aminek eredményeként a kertemben tobzódnak az évelő virágaim. Nem is tudok igazán választani, hogy mi tetszik a legjobban. bár az egyik kedvencem volt a rózsaszín és halvány kék nefelejcsek között nyiló narancssárga rhododendron. Négy bokor rhododendronom van, három törpe és normál méret.

Aztán sorra nyílnak ki a februárban eldugdosott tulipánok. Valami gyönyörű színekben és formákban. A teljesség igénye nélkül mutatok belőlük.

És elkezdtek nyílni a kerti orchideák is.

Idén aránylag sok árvácskát vettem. Kisebb, nagyobb virágúak, kékek, sárgák, narancssárgák.
Ezt az árvácskákkal teli kaspót ahányszor meglátom mindig a nagymamám jut eszembe róla. Emlékszem nagyon sok féle virág volt a kertünkben anno. A nagymamám mindig ültetett árvácskát is, nagyon szerette. És egyszer, amikor mentünk a temetőbe  a nagyapám sírjához, mondta a nagymamám, hogy milyen kár, hogy nem ültethet árvácskát a sírra, mert a nagyapa azt mondta, hogy ilyen szomorú nevű virág  nehogy legyen a sírján, ha egyszer meghal...... Vajon ezek a dolgok miért maradnak meg emlékként? Mindenesetre most van egy Nagymaminak való árvácska csokrom....

Juca takarója ... 2

Elkezdtem a csillagos takarót. Az ember mindig azt mondja, hogy óh, ez nem is olyan sok munka. Aztán amikor az előkészítési munkákat elkezdjük mindig kiderül, hogy van mit csinálni addig, amig  leülhetünk varrni. És nem is kevés. Időnként én is rácsodálkozom egy-egy amerikai videon megosztott alkotásra, de az is mindig eszembe jut, ők legtöbbször előre felszabott csomagokból varrnak. Mennyivel több energia fekszik a mi munkáinkban..... De ez is csak azért jutott eszembe, mert egy estém a csillagok rajzolásával, a következő a felvasalással és a kivágással telt

Aztán a következő estéim a számolással teltek, hogy megtaláljam a csillagok helyét, aztán a méricskéléssel, hogy pontosan a helyükre kerüljenek. Nem  panaszként mondom, hiszen imádom csinálni és valószínűleg  ezért nem is kalkulálom bele a takaró készitésénél az előkészitést.

Feltűzve, keresztbe-hosszába lefényképezve. Megmutattam a leendő tulajdonosának, mielőtt felvasalom, hogy megfelel-e így neki. Megfelelt. És, hogy legyen elképzelése arról, hogy fog majd kinézni, provizórikusan összeraktam az ágyunkon a darabokat. A képen kékes árnyalatú lett a pöttyös anyag, pedig az nagyon szép csokibarna.

Most aztán indulhat a varrás....

Mákos-epres torta (cukor- és lisztmentes)

Amikor megláttam Trollanyunál, tudtam, hogy ez lesz a hétvégi süteményünk.  Szemet gyönyörködtető torta és rendkivül finom.
Az eredeti recepten csak minimálisat változtattam, Az én tortámon jóval sötétebb lett az  eperzselé, mert az leturmixolt eperből készült. Volt a mélyhűtőben  2,5 dl lefagyasztva. És annyira finom volt felengedés után, hogy nem volt szivem felhigítani.... És én mindig több tojást használok, mert a szomszédasszonyom ellát tojással, de a tyúkjai törpe tyúkok, így a tojások is kisebbek az átlagosnál.
Miután zselatin lapok voltak itthon, el kezdtem utána nézni, hogy mennyi kell belőle, ha a receptben 3 tk szerepel. Nagyon szuper, mindenre kiterjedő  tájékoztatót találtam a zserlatinról és használatáról. És egy kicsit rám is hozta a frászt, mert azt írta, hogy nyers gyümölcshöz nem nagyon tudjuk használni, mert nem dermed meg rendesen .... Hála Istennek a kókuszkrémmel összekeverve ez nem volt igaz.

Hozzávalók:   (22 cm Ø tortához)

4  tojás
4 ek erythritol por alakban
6 ek darált mák
1 ek olvasztott kókuszolaj

Krém:

70 dkg friss eper
4 dl kókuszkrém
1/2 citrom leve
8 dkg erythritol
9 db zselatin lap

Zselé: 

3 dl eperlé (2,5 dl leturmixolva lefagyasztott eprem volt)
3 db zselatin lap.
+ eper, áfonya és menta levél a diszitéshez( ez csak a flanc és az ünnep része volt....)  :)

A tojásokat az édesítővel felvertem, pont 10 percig. Még sosem csináltam így, bár Trollanyunál minidg olvastam, de először próbáltam meg és mondhatom szuper lett az eredmény. Sokszorosára megnőtt, sűrú, habos krém lett belőle. Hozzákevertem a darált mákot és nagyon óvatosan a tál oldalán lecsurgatott kókuszolajat. Sütőpapírral kibélelt kapcsos formába tettem és 180°-ra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem.
1/2 kg epret az édesítővel, a citromlével  leturmixoltam, majd hozzákevertem a kókuszkrémet és a feloldott zselatint és a feldarabolt maradék eperet óvatosan hozzákevertem. A zselatin lapokat hideg vizben feláztattam, majd kevés forróvizben feloldottam.  Az eper világos színe ellenére finom édes volt, így nem igényelt több édesítést. Amikor a krém elkezdett dermedni, a kihült tortalapra öntöttem és betettem a hűtőbe pár órára.
A zseléhez felolvasztott eperleven ici-picit meghigítva forraltam egyet és belekevertem a feloldott zselatin lapokat. Amikor kezdett kihűlni és sűrűsödni a megdermedt krémre öntöttem és vissza tettem a hűtőbe. Tálalás előtt a friss gyümölcsökkel feldíszitettem.
A tortát péntek este csináltam és miután kedvenc férjem az éjszakai munkából hazajőve nem bírta ki, hogy ne kóstolja meg (ami több szépséghibát eredményezett a fotózáshoz), pl. körbevágás nélkül kitépte a tortaformából..... no commnet (höhö) 

A torta annyira finom, hogy pillanatok alatt felfalta a családom.

Május 17. Norvégia nemzeti ünnepe

Május 17. a Norvég Alkotmány  nemzeti ünnepe. Már az fantasztikus, ahogy emberek készülnek erre a napra, amit úgy ünnepelnek meg, mintha saját születésnapjuk lenne. Az ünnepléshez és felvonuláshoz előkerülnek a  nemzeti viseletek(bunader), amik területenként változnak. De egy dolog azonos bennük, nagyon szépek , elegánsak és nagyon drága ruhák.  Nagyon irigylem ezért a felszabadult ünneplésért a norvégeket....
Az idei évi ünneplést kiemelkedővé tette az, hogy idén 200 éves a Norvég Alkotmány.

Bodog születésnapot Norvégia! Gratulerer med dagen!

Palacsinta másképpen.....

Már nagyon régen készülök palacsintát sütni "másképpen" A múltkor azért vettem pl. hajdina lisztet, mert palacsinta volt a zacskó elején. Húztam halasztottam az időt a kipróbálásra.... Ma aztán leültem a gép elé és elkezdtem nézegetni, hogy melyik variációt válasszam a másképpen készített palacsintához. Végül is nem a hajdinásat próbáltam ki, hanem a zabpehely liszteset. A döntésben főleg az befolyásolt, hogy a leírásokban 10-12  db készitése szerepelt, ennyi nekem meg kevés lett volna, mert  min. 10 darabot mindig megsütök túrósan.  Így aztán több receptet elolvasva, megalkottam a saját palacsintámat.  A hozzávalók mennyiségét ráérzésre mértem.  Nem is saccoltam rosszul, de így is csak 15 db lett és a végén még be kellett kevernem egy kis normál palacsinta tésztát is,

Hozzávalók:  

3 dl zabpehely liszt (kávédarálón ledaráltam a zabpelyhet)
1 dl kukorica keményitő
1 1/2 dl tej
kb. 5 dl ásványvíz
2 db tojás
csipet só
1/2 dl olivaolaj

A zabpehely lisztet, a kukorica keményitőt, a tojásokat a csipet sóval összekevertem, majd a szódavizzel megfelelően higítottam és végül beletettem az olivaoljat is. Fél órát pihentettem, mert a zabpehely ennyi idő alatt szépen megduzzad. Kellett is még hozzátennem ásványvizet
Gyönyörű, vékony palacsintákat lehetett sütni belőle. Nem szakadt, nem ragadt le.

Megtöltöttem citromhéjas túrókrémmel. A tetejét megkentem édes tejföllel és kb. 15 percig meggrilleztem.

 Nagyon finom lett. Nekem jobban ízlett, mint a rendes palacsinta. A próbamennyiség viszont kevésnek bizonyult.

Rumos-diós, csokis süti, vagy más néven Részeges Jeromos ....

A hét elején láttam ezt a sütit az fb-n és azonnal tudtam, hogy megcsinálom. Minden diós dolgot nagyon szeretünk. Ráadásul a recept elolvasása után tudtam, hogy megint sikerült egy liszt és cukor nélküli, finom süteményt találnom.

Hozzávalók:

Tészta: 15 dkg vaj, 10 dkg kókuszvirágcukor(ledarálva porcukornak) 10 dkg étcsokoládé, 4 tojás, 1 kk sütőpor, 15 dkg darált dió, 2 ek kukoricakeményitő(vagy 5 ek liszt)

Diós krém: 40 dkg darált dió, 15 dkg kókuszvirágcukor(szintén porcukorként) 1,5 dl rum (én 1 dl tejet és 0,5 dl rumot tettem bele)

Csokis krém: 15 dkg vaj, 10 dkg kókuszvirágcukor(szintén por alakban) 1 csomag pudingpor, 10 dkg étcsokoládé,  3 dl tej

A máz: 10 dkg étcsokoládé, 1 ek olaj

Először a csokoládé pudingot főztem meg. A pudingport simára kevertem a tejjel és bele tettem a feldarabolt csokoládét és a fele cukrot, majd sűrűre főztem. Amig kihűlt, addig a maradék cukorral habosra kevertem a vajat, majd a pudinghoz keverve, simára kevertem a krémet.

A tésztához a tojás fehérjékből kemény habot vertem. A vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojásokat és  a darált diót, a kukoricakeményítőt, amibe belekevertem a sütőport. A végén óvatosan összekevertem a tojásfehéjével, majd sütőpapírral bélelt tepsibe(20x30 lehet picit nagyobb) öntöttem és előmelegitett sütőben (200 °C) 20 perc alatt megsütöttem.

A darált diót összekevertem a cukorral és rummal felforralt tejjel. A tészta kihűlése utána rákentem a rumos diós krémet, majd erre a csokoládé krémet. A tetejére ráöntöttem az olvasztott csokoládét és a hűtőbe tettem.

Nagyon finom, csokisnál is csokisabb sütemény lett, amiben nagyon jól érezni a rumos dió ízt. Az eredeti recept csak rumot ír, de miután csak Stroh rum volt itthon, ami 80%-os, úgy gondoltam, felhigítom tejjel. A mázhoz meg dió olajat használtam, ha már van.....  és tettem bele egy kis kókuszvirágcukrot, mert a 70 %-os étcsoki kicsit keserű máznak.
Már vagy két éve őrizgettem 4 csomag 40 dkg-ás diót. Na, azt ma szépen megtörtem és megpucoltam. Gyönyörű, papírhéjú dió volt és mégis csak 638 dkg dióbél lett belőle..

A ráadás, hogy  mindenki eheti lelkiismeret furdalás nélkül. :)