24 év.....

Ma van a 24. házassági évfordulónk.
A 24. de mi Zolival 45 éve ismerjük egymást. 1969-ben költöztünk a velük szemben lévő tömbbe. Ő volt az egyik legjobb barátom, mindent megbeszéltünk egymással. Sok-sok év után lettünk barátokból egy pár.  És nagyon örülök, hogy így történt. Szuper férjem lett.
Az esküvőnk sem ment simán, mert Zoli akkor már Norvégiában élt és amikor bejelentkeztem házasságkötésre,  azt mondták minden rendben nem probléma hogy külföldön él. De az lett. A ciki az volt a dologban, hogy Zoli hétfőn érkezett és pénteken már  mennie kellett vissza. Én mindent elrendeztem amit lehetett és június 13-ra megrendeltem az esküvőt. Szóval bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőnél, aki azt mondta, hogy akkor tud csak összeadni, ha van Zolinak magyar útlevele.... Naná, hogy nem volt. Ez volt hétfőn délután, rögtön átmentünk a rendőrségre és ott elmeséltük, hogy mi történt. Az ügyintéző hölgyek nagyon aranyosak és segítőkészek voltak. Kedd délre készen volt az útlevél (kaptak Zolitól egy hatalmas csokor rózsát). Mentünk is az anyakönyvvezetőhöz, aki azt mondta, hogy ő programot csinált magának, mert biztos volt benne, hogy nem tudunk semmit intézni..... Na, innentől elkezdtünk szörnyen ragaszkodni az eredeti időponthoz..... Nem tudott mit csinálni, 1990. június 13-án délután összeadott minket.

Nincs visszaút

Éljen az "ifjú" pár

A büszke menyasszony

Sajnos már sokan nincsenek velünk  a képről

A mai ünnepléshez hozzájött Tamás diploma védése. A legnagyobb ajándékot már megkaptam, Tamás befejezte a főiskolát, nem is akármilyen eredménnyel !