És elkészült Juca takarója....

Augusztus utolsó napjaiban helyére került Juca csillagos takarója. Mire elkészült a takaró új helyre költöztek és a hálószoba színeit már a takaróhoz igazították(nem a gombhoz a kabátot, hanem takaróhoz a falat - höhö) Nagyon örült neki és én is, hogy sikerült örömet szereznem vele.

A tűzés szokás szerint kicsit tovább tartott mint terveztem. Így aztán amikor Ancsáék megérkeztek a nappaliban még bent volt a kerti asztal a takaróval. De nagyon sportosan fogadták a dolgot.
Ez volt az első olyan takaróm, ahol a hátlap több fejtőrést okozott, mint a fedlap. Igaz, ebben több dolog is közrejátszott. Pl. hogy a megvásárolt anyagokhoz képest picit nagyobb kellett az új matracok miatt.

Miután Ancsa hozott még a csikos és a pöttyös anyagból 1-1 métert, így nem volt akadálya annak, hogy párnákat is varrjak a takaróhoz.  Annyira jól sikerültek, hogy végül a nappaliban kötöttek ki. És még kettőre van megrendelésem..... :)

Az eredeti kis karácsonyi terőből nagyon szép takaró lett.

Újra a régi kerékvágásban.......

 

Nagyon régen írtam blogot. Igaz van mentségem, vendégeink voltak, aztán mi utaztunk haza egy hónapra és miután visszajöttünk rengeteg dolog volt, de lassan minden visszatér a régi kerékvágásba. Így a blog írás is. Van sok mindenről írni valóm. Meditáltam is azon, hogy mivel kezdjem, aztán úgy döntöttem, hogy maradok időrendben történt dolgoknál.
Szóval Ancsa barátnőmék itt voltak látogatóba. Sajnos az időjárás nem nagyon kedvezett nekik, hiszen pont akkor ért véget a hosszan tartó kánikula és jöttek az esős napok. De minket az eső nem riasztott különösebben. Miután éppen ezekben napokban költöztek a gyerekek Oslóba az iskola miatt, így voltak helyek ahol egyedül voltak. A legtöbb helyre azonban együtt mentünk.

Voltunk a háborúkban elesett tengerészek emlékművénél Stavernben és körbejártuk az ottani partot

Aztán a megunhatatlan Világ végét (Verdens Ende) is megint megjártuk. Teljesen mindegy milyen az idő, mindig imádom...

Aztán felmentünk az Ulabrand-ra, ahol Anders Jacob Johansen révkalauz tiszteletére emelt emlékmű van, a hegy tetején. Ezeken a partszakaszokon a 19. században nagyon sokan éltek révkalauzként, mert a tengerpart nagyon tagolt, sok a kisebb sziget és szikla. Ő egy őszi viharban vesztette életét 1881-ben.

Ularól  elmentünk a Lågen folyó mentén  Skienbe. Közben megálltunk egy campingnél, amiről utóbb kiderült, hogy nudista paradicsom..... mondjuk ez nem látszik a képeken

Miután Zolinak nagyon fájt a dereka(látszik is képeken, szinte mindehol ül) nem nagyon akartunk elmenni Kristiansandba. Tamás, Ancsa férje nagy  erőditmény  fan, azért is akart Kristiansandba menni, mert ott van egy nagy erőditmény az  Odderøyan. Ez az erődítmény rendszer védte a kristiansandi öböl bejáratát több évszázadon keresztül. A félszigeten körben bunkerek és ágyúállások voltak. Ezeket az 1600-as években kezdték építeni és a katonai tevékenység 1667-től 1991-ig tartott. 1991-ben leszereltek mindent, azóta túrista látványosság.  Szerencsére teljesen fel lehetett menni autóval, így mi sem maradtunk ki a látnivalókból. Kristiansand csodaszép hely.

És a búcsú Ancsáéktól, valahol a Super Speed hátsó fedélzetén  búcsúznak Larviktól és tőlünk....