2018. május 31., csütörtök

Otthon voltunk....



Régen írtam utoljára, pedig már nagyon készülök rá. Otthon voltunk. Mint mindig most is elterveztem, hogy mit fogok csinálni az otthon töltött három hét alatt. És persze a legtöbb tervem nem valósult meg. A mostani utazás egyik fontos terve egy fogpótlás volt. Sajnos nem jött össze, mert kedvenc fogorvosom Tatabányára költözteti a rendelőjét, ami még nem működik, a régiben pedig már nem csinálnak pótlást. A megvalósulás őszre marad.
Az utazásunk hála Istennek eseménytelen volt.  Két nap alatt értünk haza. Először fordult elő, hogy Hegyeshalomhoz érve összeszorult a szívem. Borzasztó, leélt állapotban van a határátkelő. Semmi nem történt a beléptető kapuk lebontása óta, szakadt, lelakott helynek néz ki.
Ráadásul hatalmas zivatar közepette érkeztünk oda. Mondtam Zolinak, keressen egy olyan autópálya matricát árusító helyet ahol tető van, mert ömlött az eső. Hát tető az volt, csak eresz nem, így majdnem ronggyá ázva ültem be a nyakamba csorgó esőtől. Az igazoló papír hasonló állapotban volt....  Számomra szomorú volt ez a megérkezés.
Az idei nyaralásunk arról is szólt, hogy Zoli februári váll és bicepsz sérülése a semmittevés eredményeként javuljon, megtámogatva egy kis komáromi gyógyvízzel(sajnos nem sokat használt).   A gyógyvizes támogatás első napi eredménye egy laza bakteriális fertőzés lett, így mindjárt az első hosszú hétvégén az ügyeletre kellett mennem. Ott rögtön problémát okoztam, az eu-s egészségügyi kártyámmal, mert nem tudtak a rendszerbe beírni, nem tudtak receptet nyomtatni.... A lényeg, hogy rendbe jöttem.
Nagyon vártam, hogy találkozzam Hangával, mert a Skype szuper dolog, de a személyes találkozás más. Imádni való kis csaj. Zolit is teljesen levette a lábáról.  Miatta szívesen maradtam volna még....






Bátyámmal nagyon élvezzük, hogy három háztömbnyire lakunk most egymástól. Sokat nosztalgiázunk azon, hogy anno mi is így laktunk apám testvéreivel. Egy két háztömbnyire egymástól....





Minden évben megpróbálom meglátogatni unokatesóm gyerekeit is, de nem mindig sikerül összeegyeztetni a programot. Idén mindjárt az első hétvégére szerveztek egy unokatesó gyerekek találkozót. Szuper jól éreztük magunkat.



 

Mint mindig nagyon gyorsan eltelt az idő. Az autóépálya építés miatt Budapestre is csak kétszer  mentünk(nem vágytunk őrákat állni a "parasztlégkondival"  működő autónkkal) és akkor látogattuk meg az unokanőveremet, Enci barátnőmet(nála még hadi állapotok vannak a költözés miatt), Roziékat és persze Ancsáékat.  És megint elmaradt egypár baráti látogatás, amiket nagyon sajnálok, de remélem ősszel be tudom pótolni.
Igen kellemesen autókáztunk vissza. Nem siettünk. Kétszer aludtunk, Kasselban és szokás szerint Flensburgban. Sétás, lődörgős délutánunk volt mindkét alkalommal.
 




Aránylag korán érkeztünk Hirtshalsba, ezért bementünk a kisváros központjába.








Szép idő volt és meleg, csodás volt tenger és nyugodt. Simán, minden probléma nélkül hazaértünk.







Mint mindig jó volt megérkezni. Vártak a gyerekeim, a cicám. Hiába felnőttek, mindig jó érzés amikor együtt a család .





1 megjegyzés:

BORI írta...

Jók a képek! :)

Megjegyzés küldése