Az utóbbi időszak legmunkásabb takarója készült. Nagyon sokára lett készen. Még a covid idők előtt jött az ötlet, hogy Hanga pici bodyjait felhasználva készüljön egy takaró az új ágyára. A legkisebb méret 50-es volt, a legnagyobb 74-es. Mielőtt végig gondoltam volna az egész takaró elkészítését mondtam az anyjának, hogy vágja ketté a bodykat és úgy hoztam el. Lehet másképp készült volna, lehet egyszerűbb lett volna, ha eredeti állapotukban kerülnek hozzám. Ez már sosem fog kiderülni. Egy biztos, hogy takarót még nem varrtam ennyi töprengéssel, átgondolással átvariálással....
Ez volt az első kép a bodykról, illetve a polók elejéről. Életemben nem agyaltam még annyit az összeállítással kapcsolatban, mint ennél a takarónál. Eleinte az anyagok színe miatt változtattam az összerakáson, aztán később a méretek, majd a formájuk miatt.Összeraktam és úgy hagytam napokig, de nagyon sokáig mindig változtattam rajta. Aztán el kellett döntenem, hogy mivel teszem a puha, nyúlós anyagokat feszessé. Végül vlies anyagott vasaltam a hátoldalra.
A fedlap befejezésénél még az utolsó este is változtak anyagok a alsó és a felső sorban.
De még előtte azon is sokat agyaltam, hogy a saját anyagával vagy más színűvel pótoljam az ujjkivágások hiányzó részeit. Végül is saját anyagnál döntöttem, de egykét helyen került más színű is.
Aztán jött az összeállítás, ami szintén macerás volt, mert voltak egészen kis méretű blokkok és jóval nagyobbak. Kb. a takaró feléig lehetett csíkokat varrni belőlük, a többi részen variálni kellett. Ehhez képest aránylag nagyon keveset kellett bontanom.
Végül majdnem másfél év után elkészült a takaró. A szétvágott pólók hátát is több helyen felhasználtam. És nagy bánatomra több anyag is volt, ami nagyon tetszett volna, de valahogy nem illettek a többi közé. Árokban tűztem, így nem zavart bele a mintákba.
Szivet melengető volt látni, hogy Hanga mennyire örült neki és mesélt a pólókról.... Egy biztos ez neki örök emlék marad.
