Evelin babatakarója

Végre elkészültem Evelin takarójával. Már nagyon nyomta a lelkemet. Meg kell valljam, babatakaróval ennyit még nem szenvedtem, amit  csak magamnak köszönhettem.
Az egyik patchwork újságban láttam egy hasonló megoldást, de én nagy okosan nem négyzetekkel találtam ki, hanem téglalapokkal. Ez elméletben, meg papiron megszerkesztve nagyon egyszerűnek tünt. A közepén valami rózsás anyag, a széleken pedig kockákkal körbevett téglalapok. Alul-felül 5-5 db összevarrva, az oldalakon meg 90 °-kal elforgatva 3-3. 
Amikor elkészültem a keretnek szánt blokkokkal és egymás mellé tettem, számomra borzasztóan nézett ki.

Olyan volt, mintha elcsúszott volna a minta. Megmutattam több foltos barátnőmnek és nekik is ez volt a véleménye. Ötleteltünk, de a legjobb megoldásnk azt tünt, ha másképpen csinálom meg..... Ez még decemberben volt. Közbe jött a karácsony, amikor a varrógépem helyén a fa állt, aztán fájt a derekam, de a legnagyobb baj, az volt, hogy elment a kedvem az egésztől, közben meg ott motoszkált a fejemben, hogy  mégsem foghat ki rajtam..... Ha hiszitek ha nem, este lefekvéskor és ébredés után ez volt az első gondolatom. Fejben ötleteltem... Aztán egyik nap megakadt a szemem a sárga csikokon, amiket egy másik takaróhoz vágtam, véletlenül sokkal többet, mint amennyi kellett. Ez volt az első lökés. Mindjárt bevarrtam a blokkok közé és az aljára és így már tetszett a keret. Már csak a közepét kellett megtalálnom. Vettem kétféle rózsás anyagot. De egyik sem tetszett igazán csak "középnek" Akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha fehér lenne a közepe és sziveket tennék rá.  Az elsőből készültek a pici Tilda szivek, a másodikból meg a nagyok középre

 Így szép lassan összeállt a takaró, ami jobban nézett ki, mint elképzeltem. Most már csak hátlapnak kellett talánom anyagot, stilusosan ez is rózsás lett.

És már csak a tűzés és körbeszegés maradt hátra.....
Azért a nagy agyalások közepette megkötöttem a szokásos pici zoknit és bővült a baba projektem egy macikával is.

Most már jöhet Tamás pulóvere. Van egy rossz szokásom, amig nem vagyok kész egy dologgal nem nagyon tudok mást csinálni....

Megismerkedtem "pavlovával".....

Megy az egyik BBC csatornán egy főzős műsor, ahol négy ismeretlen főz három fogásos ebédet, négy este egymásnak(minden nap más) és pontozzák egymást. Megszoktuk nézni, mert a főzés mellett nagyon jó kommentárok is mennek a műsorban.  A múlt héten érdekes módon mindenki pavlova tortát választott desszertként. Már régen kacérkodom vele, hogy meg kéne kóstolni.
Kapóra jött, hogy a csöröge fánkból megmaradt négy tojásfehérje. Tegnap délután aztán meg is sütöttem.

Pavlova torta:

4 tojás fehérje
200 g porcukor
1 ek kukorica liszt
1 ek vaniliás cukor
1 ek ciromlé
4 sl tejsyín
gyümölcs (én 1/2 kg fagyasztott epret használtam)

A tojásfehéjéket a citromlével keményre verjük, apránként hozzáadjuk a porcukrot  amiből kiveszünk 2 evőkanállal. A kivett porcukorhoz hozzákeverjük a kukorica lisztet és a vaniliás cukrot, amit a végén tesszünk bele és jó kemény habot verünk. Egy sütőpapirra felrajzolunk egy 23-25 cm kört, amit vékonyan megkenünk olajjal.
A keményre vert habot a körformába simitjuk úgy, hogy a szélein egy picit magasabb legyen.
A sütőt  250 °C-ra felmelegitjük és amikor a legalsó polcra betesszük a habot, a hőmérsékletet 100 °C-ra visszavesszük és így sütjük 60-70 percig. A sütőben hagyjuk kihülni.
Fogyasztás előtt felverjük a tejszinhabot és a gyümölccsel felváltva a megsült alapra tesszük.
Hűtőbe téve sem puhult meg.

szép, világosra sült

A fagyott gyümölcsnél várni kell egy picit, hogy kiengedjen, de ne teljesen

Hihetetlen gyorsan elfogyott.....

Csörögefánk vagy más néven forgácsfánk

Édesapám egyik kedvence volt. Nagyon sokáig nem sütöttem, pedig nagyon finom és igen gyors sütemény. Aztán egyszer az idős szomszéd néni (gyerekeim pótnagymamája) elküldte nekem a receptjét.  Valahogy elfelejtődött...Kb. két hete a lengyel szomszédasszonyom beállitott egy kis kóstolóval. Két dolog jutott eszembe rögtön, az első, hogy milyen régen sütöttem, a másik meg, hogy jé.... Lengyelországban is ismerik a csörögefánkot.
Ici-picit változtattam az eredeti leiráson, de így nagyon finom könnyű. 

Hozzávalók:

30-40 dkg liszt (most jön az, amit én is utálok, hogy nem tudom megmondani konkrétan a mennyiséget, mert az függ a többi hozzá valótól.)
1 ek cukor
2 dl tejföl (kb.)
4 tojás sárgája
csipet só
vaníliás porcukor
barack lekvár
olaj a sütéshez

A lisztet tálba tettem, hozzáadtam  a tojás sárgákat, a sót, a sütőport és először olyan  5-6 evőkanál tejfölt és elkezdtem összegyúrni.  Először ragacsos nagyon, amikor összeállt kitettem a pultra és jól átgyúrtam. Kellett még hozzá 2 ek tejföl. Nagyon klassz rugalmas, fényes tésztát kaptam.
Vékonyra kinyújtottam. felvágtam, majd forró olajban kisütöttem(gyorsan sül). Papirra szedtem, majd megcukroztam. Mi barack lekvárral ettük.

2-3 mm vastag

felszeletelve, megvágva

a vágásokon átbujtatva

forró olajban úsztatva

és máris kész

Anyák napja....

Február második vasárnapja az Anyák napja nálunk. Amig picik voltak a gyerekek mi is májusban ünnepeltük. Aztán volt egy időszak, hogy mindkét napon megköszöntöttek. Most, hogy már felnőttek természetes, hogy nem a májusi, otthoni anyák napját tartjuk.
Az év minden napján csodás anyának lenni, de ezen a napon az ember gyakrabban visszagondol a kezdetekre....... egypár képpel fűszerezve

1990. Tamás

1993. Nóri

Nagyon sok szép vers szól az Édesanyákról, de nekem most már nagyon-nagyon régen Kibédi Ervin, Anyám c. verse a kedvencem......

Az én anyukám.........

Hari-Kuyo: Törött tűk fesztiválja

Az utóbbi időben nagyon megfogott az ázsiai kultúra, a történelem.... Így aztán szivesen nézem a történelmi ázsiai sorozatokat, eredeti nyelven, felirattal.  És elámulok dolgokon.
Ezért aztán amikor megláttam, hogy február 8-a  Törött tűk fesztilváljának a napja Japánban, úgy éreztem ezt a különlegességet meg kell osztanom veletek.
Ez egy 400 éves tradicionális ünnep.  Összegyűjtik minden olyan kisgép, szerszám, törött, elhasznált tűit, amit az elmúlt évben használtak. 
A japánok úgy vélik, hogy minden amit használunk él és áthatja a mi szellemünk, az energiánk, gondolataink, bánatunk és örömünk. Ezért aztán nem szabad csak simán kidobni a szemétbe, hanem a tiszteletet megadva "eltemetni".
Ezen a napon a nők kimonóban, a templomokban és szentélyekben ősi szertartás szerint eltemetik a tűket.
A legtöbbször egy puha anyagba beletűzik (puha pihenés legyen a kemény munka után) aztán szépen becsomagolják és "eltemetik"  Vannak akik üvegekben gyűjtik és így emlékeznek azokra a munkákra, amiket ezekkel a tűkkel készitett.
Számomra nagyon érdekesek ezek a gondolatok.....