Zoé babatakarója

                               

                                                            

         Hú, de régen írtam. Igaz van mentségem, varrtam.  A barátnőmnek másfél hete megszületett a harmadik unokája, Zoé. Még a télen megigértem neki, hogy segitek takarót varrni a kisbabának. Igen ám, csak közben veszélyeztetett terhes lett a lánya és odaköltözött hozzájuk. Gondolom, mondanom sem kell, hogy varrni aztán semmi ideje nem maradt. Mondtam, majd megcsinálom.  Már két ilyen babatakarót varrtam, az egyiket a kersztfiam kisfiának, a másikat meg egy főrum társam unokájának. Igen ám, de mindkettő fiúnak készült. Így aztán azt kérte a barátnőm, hogy legyen egy picit lányos.....  Azt hiszem, ezt a kérését sikerült teljesitenem. Be kell, hogy valljam, nagy kedvvel csináltam ezt a kis takarót. Eleve nagyon szeretem ezeket az angyalkás figurákat, amelyikből az egyik itt vigyáz ránk.  

Nagyon sok "lányos" anyagot néztem és végül vettem is.( A takaró megtervezése sokszor több időbe telik, mint a megvarrása.) A blokkokat géppel varrtam, az angyalkákat speciális fotóanyagra másoltam és kézzel steppeltem 

le. Minden takarómat kézzel steppelek, mert géppel még egyszer sem sikerült tökéletesen megcsinálni.

A takaró mellé varrtam még egy üdvözló képet is, amin Zoé születési adatai vannak. 

Most már csak be kell csomagolnom és postára adnom.  Remélem Zoénak is tetszeni fog.....

                                            Bence babatakarója

                                            Zsombi babatakarója

      

Egymás után mennek tönkre a dolgaink.........

Idén valami átok ül rajtunk, már ami a háztartási és műszaki dolgainkat illeti. Már januárban kezdődött a dolog, amikor az alig fél éves automata kávéfőzőnk elromlott és utána még négyszer. De valami érthetetlen ok miatt csak két javitási papirt adtak róla. Azért visszavittük a boltba, most ők küldték el a szervízbe. Vagy megcsinálják, vagy kicserélik..... Aztán tönkrement a Mitsubishinek a kerékcsapágya, amit Zoli kicserélt, de nem örülhettünk sokáig, mert rá egy hónapra elszakadt a vezérműlánc, ami szétverte a motort, így a kedvenc autónk már a roncstelepen van összepréselve. Igaz 17 éves volt, de azért nagyon fájt érte a szívünk. Talán ha nem Tamás használja az utolsó két évben, még meglenne.

Még ki sem hevertük  az autót, elkezdett a tv szórakozni, na az tényleg nem volt öreg a 7 évével. Először csak 5 percet kellett várni, hogy bejöjjön a kép, aztán 10, a végén meg már be sem jött.  Persze, pont akkor jöttek vendégek hozzánk, igy gyorsan vettünk egyet, amit egy hét után kicseréltek, mert valami nem működött benne rendesen.  

Mielőtt elindultunk szabadságra, ki kellett cserélni a másik autónkon az ékszijfeszitő görgőt. Na ezt már szervizben kellett megcsináltatni. Két hét múlva Magyarországra menet meg tönrement valami tömités a német autópályán, autómentő, szerviz, javítás...............

Erre mi történt a múlt héten? Amikor jöttem el a hűtő előtt egy nagy pukkanással meghalt  a hűtőszekrényünk, ez is csak 10 éves volt. Még jó, hogy van lehetőség arra, hogy ha most megveszem, csak 9 hónap múlva kell kifizetni.

Szóval egy hete új hűtőnk van. és még csak augusztus végénél járunk.Nagyon remélem, hogy evvel letudtuk az  idei év javitási költségeit, mert azért ennyi nem volt betervezve.. 

 

        

                                                                a kedvenc autónk volt

Elkezdődött az tanítás....

                                                                      a tanterem

Ma kezdődött a suli, Pont 8 hét a nyári szünet. Idén Tamás és Nóri egy iskolába jár. Tamás az 5. évet kezdi a középiskolában, Nóri meg a másodikat. Tiszta röhej, hogy a városunkban van a megye legnagyobb középiskolája mégis mind a két gyerek a szomszéd városba jár suliba. Igaz az iskola gyönyörű. Tavaly készült el és tényleg a 21. századot képviseli a meghökkentő szineivel és a helyiségek kialakitásával. 

Csak a füzeteket kellett megvenni és a számitógépek bérleti diját kifizetni. De ez Nórinál azt jelenti, hogy jövőre már a sajátja lesz a gép. Tamás meg erre az évre kölcsönzi, mert a saját laptopjáról nem akarta letörölni a programokat. Ez nagy előrelépés, mert két évvel ezelőtt még kemény ezreseket füzettünk a tankönyvekért. Idén van az első év, hogy elsőtől a középiskola befejeztéig ingyenesek a tankönyvek. Mondjuk sok könyv csak a neten érhető el, és van olyan is amelyik csak angol.

Most már csak tanulni kell. Gondolom idén sem lesz különösebben gond, hiszen eddig sem volt. Bár Tamásnak most fura lesz, hiszen három évig szakmát tanult és az utolsó évre ment vissza a rendes tanulásba. De nagyon sokan választották ezt a megoldást, hiszen három osztály is indult 30-as létszámokkal, ami elég ritkaság, hogy ennyi tanuló legyen egy osztályban.

Azért arra vigyáznak, hogy a gyerekek nehogy hamar elfáradjanak, hiszen szeptember utolsó hetében már őszi szünet lesz. 

De mától korábban kezdődik a nap.......

 

                                               

                                                                   tanterem előtti társalgó

Svédbe megyünk.....

 Mióta a svédek beléptek az EU-ba, hatalmas lett a határmenti  forgalom. Annyi norvég jár át vásárolni, hogy megérte megépiteni Svédország egyik legnagyobb(lehet, hogy a legnagyobb) bevásárló központját a határtól kb. 15 km-re. Több milliárd koronát hagyunk ott évente. Ez addig így  lesz, amig az itteni parasztok és a halászok az EU ellen szavaznak. Már kétszer volt népszavazás róla........... A parasztok nem akarnak lemondani a hatalmas állami támogatásukról, a halászok meg a halászati kvóta miatt. A legnagyobb vicc a dologban az, hogy ugyan nem vagyunk EU tagok, de az EŐS-nek(magyarul EGT=Európai Gazdasági Térség) igen és így szinte minden előirás vonatkozik Norvégiára is. Az előirások érvényesek, de a döntés hozatalban nem vesz részt. Egyszer talán..... 

Pedig az sima állampolgárnak nagyon megérné. Svédországban kb. a harmadába kerülnek az élelmiszerek, mint nálunk. A szeszesital ami állami monopólium( ez azt jelenti, hogy a 4 %-nál magasabb alkohol tartalmú italt már csak speciális boltokban lehet kapni. ) mindkét országban, szintén jóval olcsóbb. Így aztán aki megteheti átjár vásárolni.  A norvégok svédbe, a svédek a dánokhoz és a dánok a németekhez , mert megéri.

Emlékszem amikor először jöttem Norvégiába, a Dánia és Norvégia között közledő kompon láttam életemben a legtöbb részeget. Mert a kompon is olcsóbb a pia. És ez nem változott semmit az évek alatt. 

Szóval holnap bevételezni megyünk. Az, hogy olcsóbb sok minden egy dolog, de még a svéd korona is jóval rosszabb a norvéghoz képest, így még jobban kifizetődik a vásárlás. 

Szeretünk ebbe az új bevásárló központba járni. 110 bolt van benne. De a legjobban a Panduro Hobby boltot szeretem. Még sosem volt annyi időm, hogy mindent végig nézzek benne. A gyöngyfűzéstől a patchwork-ig minden féle tevékenység anyagai megtalálhatók. 

Remélem szép idő lesz, mert nagyon szép az 

                                                            Oslofjord - át kell hajóznunk rajta

A plüssmaci és társai................

                                                                      ő megmaradt

Varrnom kéne, de mindig közbejön valami. Most éppen valaki. Nóri rendet csinált a szobájában, mert a kinyitható ágyát elforditottuk 90 fokkal. De ehhez ugye, el kellett tüntetni a kupit. De nem  csak kupi tünt el, hanem előkerültek a régi dolgai is. Az úszóversenyeken nyert díjak, a lovas klubtól kapott apróságok, a könyvek és a plüss állatok. Két nagy dobozban örizgeti a pici korától kapott plüssöket. Apja szerint csak porfogók.... (Persze, mert ezt egy férfi sosem érti meg, hogy milyen finom ölelgetni).  A végén a két dobozból egy maradt. Egy kicsit meglepett a lányom, mert ezektől nem akar megválni, mint az összes többi játékától . Igaz, itt van olyan maci, amit még a születése előtt kapott tőlem, aztán egy szürke cica, amit azért vettünk mert volt egy szürke, csoda  cicánk, a Picur. Szóval elég sok megmaradt, mert valami emlék fúződik hozzá. .  Pedig nem nagyon örizget semmit. Se ő, se a bátyja. 

Időnként megrémít, hogy mennyire nem ragaszkodnak dolgokhoz. Egészen másképp gondolkodnak ilyesmiről, mint mi. Tamás pl. elajándékozta az összes legóját. Semmit nem tartott meg belőle. Meg sem fordult a fejében, hogy talán egyszer az ő gyerekének is jó lenne. Nóri ugyan így kiselejtezte az összes Barbiját, minden babáját. Nekem jobban fájt a szívem a dolgaik után. 

De. hát ők egy új generáció. Mi valahogy jobban ragaszkodunk mindenhez. Igaz, nekünk sokkal többet kellett várni dolgokra, hogy megkapjuk. Mert mikor kaptunk nagyobb ajándékot, születésnapon és karácsonykor. Most meg, szinte azonnal megkapják, ha valamit szeretnének. Jó is ez meg nem is. Jó, mert megtehetjük, hogy megvegyük nekik, de rossz is, mert nem kezelik értékükön a dolgokat. Persze, lehet, csak azért gondolom így, mert én gyűjtögetős típus vagyok, ők meg nem.

Pedig a lakás pakoláskor, mennyire irigylem azokat, akik gondolkodás nélkül kidobják a  ritkán használt dolgaikat.. Mennyivel több helyem lenne. 

 

A kötéstől a patchworkig........

14 éves voltam, amikor megkötöttem az első igazi pulóveremet. 

 norvég mintás pulcsi

Mondhatom megtanultam rendesen. Nem nagyon volt olyan minta,   amit ne tudtam volna megcsinálni. Készítettem olyan pulóvert, aminek a mintáját egy divatlap címlapjáról számoltam le. Amig picik voltak a gyerekek sokat kötöttem nekik is.   Sajnos családom egyik tagja sem szereti a kötött dolgokat, így most csak akkor  élhetem ki magam, ha a családban, vagy a baráti körben kisbaba születik.

A kézimunka mindig fontos volt az életemben. Emlékszem a rengeteg baba ruhára, amiket a barátnőimmel varrtunk a kb. 10 cm nagysűgú gumi babának. Ez nagyon jó alap volt, a későbbi dolgaimhoz. Azóta is szeretem az aprólékos, bibelődős dolgokat. Az évek során kipróbáltam sok mindent, de a nagy szerelmem a patchwork lett. Szerelem volt első látásra. Mindenféle előzetes tudás nélkül belevágtam egy 200 x 230 cm nagyságú ágytakaróba. A  110 blokkot kézzel varrtam meg.  A varrógépet, csak az összeállitáskor vettem elő. Érdekes módon sokkal jobban szeretek kézzel varrni, mint géppel.  Az ósszeállitása sem volt egyszerű, hiszen nem volt akkora hely a lakásban, hogy ki tudjam teriten a három réteget. Így aztán a reptéren a hangárban csináltam meg. A férjem jó alaposan lemosta a betont és ott varrtam össze. Mit mondjak a térdeim nem dijazták ezt túlságosan. Azóta már több takarót csináltam, de ez a része a dolognak változatlanul nem a kedvencem. 

De az eredmény mindig kárpótól  a fájdalomér.

                                                                       az első takaró

                                                       

Amikor hazakisérnek a virágok....................

a bal sarokban van az egyik smaragd tuja

Időnként nem értem az embereket. Minden nap többször megyek sétálni a kutyával. Elég nagy köröket szoktunk menni, körben a lakótelepen. Aránylag nagy terület ez, és aránylag fiatal. 15-16 éve kezdték építeni ide a házakat. Ez azt is jelenti, hogy sok új kert is van a házak körül.  És persze mindenki igyekszik jó sok virággal, bokorral beültetni. Azt már kezdem megszokni,, hogy ha eladnak egy házat, akkor az új tulaj kidobálja a virágok és a bokrok nagy részét. . De azt, amikor csak úgy kidobnak a nyár végén örökzöldeket, vagy nagy évelő virágokat, azt nem tudom megszokni. Így aztán többször előfordult, hogy ezek a növények hazakisértek......

Így került a kertünkbe több kis fenyő, 3 smaragd tuja, egy tiszafa és egy álciprust, aminek nagyon előkelő neve van:Chamaecyparis obtusa "Nana Gracilis" 

Ugye, hogy egy ilyen szép nevú virágot nem lehet csak úgy otthagyni? 

elol az álciprus, mögötte a tiszafa

Megpróbálom..........

Két hete jöttünk haza, otthonról. Milyen furán hangzik ez így.
A nyaralásunk nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, Lefelé menet Kasselnél elromlott az autó, avval idegeskedtünk, aztán otthon annyira meleg volt, hogy borzasztó.  Nórinak nem tudta megszerezni a jogosítványát, pedig az volt az eredeti cél. Ezért mentünk haza öt hétre. Mindjárt az első KRESZ vizsgája nem sikerült, evvel borult az egész. Azért köztünk szólva büszke vagyok rá, hogy másodikra simán sikerült neki, pedig azért nem olvas olyan sokat magyarul.  Hazafelé bementünk a férjem barátjáékhoz. Na, azt kihagyhattuk volna, ott semmi nem úgy volt, ahogy megbeszéltük és ahogy terveztük. Egy biztos, mostanában nem megyünk. Hazafelé, pedig Tamás rosszul lett és  két órán keresztül hányt az autóban. Még jó, hogy volt mibe.....
Végül is szerencsésen hazaértünk és a jó dolgokra emlékezünk......
Milyen jó, hogy ismét együtt voltunk a Nagyapával, (aki idén lesz 87 éves és igazán jó kondiban van még, de azért indulásunk előtt megijesztett minket) és a bátyámékkal.
Találkoztam személyesen, több kedves ismerősömmel.
Aztán voltunk a Balcsin fürödni, éppen 27 fokos volt a víz. Az embernek nem volt kedve kijönni belőle.
Életemben először voltam a Szegedi Szabadtéri Színpad előadásán. A My fair Lady-t néztük meg. Valami varázslatos este volt, még úgy is, hogy az előadás kicsit modernre sikeredett. A keresztfiamék igazán örömmel és szeretettel vártak. Nagyon jól éreztük magunkat.
Találkoztam a barátaimmal és a legjobb barátnőmmel. Sajnos mindig kimarad valaki........
Szóval végig autóztuk az országot Harkától Szegedig. Mi ez a pár száz km a sok ezerhez képest? Semmi, bármikor ismét megtennénk.
A németországi túránk eredménye ez a  sütemény.
Ajánlom másnak is.

Tojáslikőrös sütemény:

5 tojás
250 gr porcukor
1 cs vaníliás cukor
250 gr liszt
2,5 dl olaj
2,5 dl tojáslikőr (én csak 2 dl tettem bele)
100 gr apróra tört étcsokoládé
2 ek kakaó

A tojásokat a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, beletesszük a lisztet, utána apránként az olajat is hozzákeverjük, majd  a tojáslikőrt és a csokoládé darabokat, majd a kakaót.
Kikent, lisztezett kenyér sütő formában,  1 és 1/4 órát sütjük 150-160 C°-on. Tű próbával ellenőrizzük, hogy átsült-e. (még + 10 percet sütöttem)

Nagyon finom, kívül ropogós, belül omlós