14 éves voltam, amikor megkötöttem az első igazi pulóveremet.
 |
| norvég mintás pulcsi |
Mondhatom megtanultam rendesen. Nem nagyon volt olyan minta, amit ne tudtam volna megcsinálni. Készítettem olyan pulóvert, aminek a mintáját egy divatlap címlapjáról számoltam le. Amig picik voltak a gyerekek sokat kötöttem nekik is. Sajnos családom egyik tagja sem szereti a kötött dolgokat, így most csak akkor élhetem ki magam, ha a családban, vagy a baráti körben kisbaba születik.
A kézimunka mindig fontos volt az életemben. Emlékszem a rengeteg baba ruhára, amiket a barátnőimmel varrtunk a kb. 10 cm nagysűgú gumi babának. Ez nagyon jó alap volt, a későbbi dolgaimhoz. Azóta is szeretem az aprólékos, bibelődős dolgokat. Az évek során kipróbáltam sok mindent, de a nagy szerelmem a patchwork lett. Szerelem volt első látásra. Mindenféle előzetes tudás nélkül belevágtam egy 200 x 230 cm nagyságú ágytakaróba. A 110 blokkot kézzel varrtam meg. A varrógépet, csak az összeállitáskor vettem elő. Érdekes módon sokkal jobban szeretek kézzel varrni, mint géppel. Az ósszeállitása sem volt egyszerű, hiszen nem volt akkora hely a lakásban, hogy ki tudjam teriten a három réteget. Így aztán a reptéren a hangárban csináltam meg. A férjem jó alaposan lemosta a betont és ott varrtam össze. Mit mondjak a térdeim nem dijazták ezt túlságosan. Azóta már több takarót csináltam, de ez a része a dolognak változatlanul nem a kedvencem.
De az eredmény mindig kárpótól a fájdalomér.
az első takaró
Nagyon ügyes vagy! Jó lenne, ha több képet is feltennél a műveidből. (Mamci)
VálaszTörlés