Nosztalgia.....

 .

Prievidza régi városrész

                
Tegnap este amikor néztem, honnan jöttetek olvasni, megláttam Prievidzát. Nem tudom ki volt a látogató, de bennem elinditotta az emlékezést. Azóta egyfolytában nosztalgiázom. Tudniillik egyik "szivem csücske" város volt mindig.Nagyon sokat jártam, jártunk oda a nagynénémhez. A háború után kitelepitették a férjét szlovák származása miatt és ő ment vele. Először Novakyban éltek, aztán költöztek Prievidzára(Privigyére) Eszembe jutott rengeteg dolog. Amikor először mentünk, még a lakótelepen a főút két oldala között villamosok jártak, aztán megszünt a villamos járat és zöld sáv lett. Gyönyörű zöld sáv lett az évek folyamán, hatalmas fenyőkkel.

Bojnicai vár

Onnan nézve a bojnyicai (Bajmóc) várat lehetett látni. Oda is sokat mentünk, mert csodás srtandja és gyógyfürdője volt és van ma is. Maga a vár is csoda klassz, többek között Mátyás király vára is volt. Az unokabátyám a mai napig ott lakik, de sajnos nagyon régen nem találkoztunk.
Szinte minden nyáron ott nyaraltunk. Egyszer édesapám ott kapott vese vérzést és majdnem egy hónapig kórházban volt. Mi meg együtt játszottunk a ház gyerekeivel. A végén már egész jól megértettük egymást. Én 10 éves voltam a bátyám meg 13.  A kórház a város szélén volt(ment egyszer régen egy szlovák sorozat a tv-ben, éppen ez volt a cime). Felmentünk Apát meglátogatni, Anya mondta nem gond, ő simán megtalálja a kórtermet, mert azon a folyosón kell menni, ahol egy nagy óra függ. Na, ja de minden folyosón lógott óra....
Emlékszem a buszmegállótól még elég sokat kellett gyalogolni a kórházig. Mi meg jó gyerek szokás szerint felvettük az új cipóinket, hogy megmutassuk Apának. Gondolom, mondanom sem kell, hogy alaposan feltörte a lábunkat.
Aztán eszembe jutott, hogy a nagybátyám azon a nyáron fagylaltot árult az állatkertben. Hú, de rengeteg fagyit ettünk....
Az is eszembe jutott, hogy egyszer elvittek az unokatesóim moziba minket, valami háborús magyar filmet adtak. De én többet nem néztem, mint néztem és befogtam a fülemet. Igaz elég kicsi voltam még.

Ebben a házban lakott a nagynéném

 Nagyon klassz tömbházban laktak, ami L alakú volt és az alagsorában üzletek voltak. És Annus néni a L alak találkozásásnál lakott a második emeleten és alatta egy cukrászda volt. Valami isteni illatok szálldogáltak mindig felfelé.....
Olyan sokszor jártunk ott, hogy nagyon jól ismertük a várost.
Minden évben elterevezem amikor hazamegyünk, hogy idén elmegyek Privigyére. Sajnos sosem jön össze. Pedig igazán nincs is messze, 350 km Tatabányától.

Mátyás király hársfája

.