2016. július 1., péntek

Itt vagyok megint.....


Naplemente Norvégia és Dánia között a kompról

Nagyon régen írtam utoljára. Az egyik oka, hogy szinte egész májusban otthon voltunk. Aztán itthon rengeteg minden volt. És van egy harmadik dolog is. Tán egy éve valakik rátelepedtek a blogomra és mindenféle reklám jön fel rajta időnként. Arra gondoltam, ha nem írok és nincs forgalom, akkor talán eltünnek...., bár lehet ez csak hiú ábránd. Egy biztos a blogom nem jelzi a követőimnek, hogy mikor van új beírás és ez is ennek az eredménye. Azért remélem, hogy időnként elnéztek ide :))
Szóval májusban otthon voltunk. Régen utaztunk már ilyen korán haza, de amikor tavaly megterveztük még úgy volt, hogy esküvőre megyünk.  És az is befolyásolta az utazásunkat, hogy szerettem volna látni már a decemberben született Hangát.
Nagyon szép időban indultunk, simán is ment minden egészen Passauig.  A város előtt 9 km-rel egyszer csak leállt az autó előzés közben... Szépen kisoroltunk a leállósávba, én elballagtam megnézni melyik km jelzőnél állunk, Zoli meg hívta a norvég autóklubot, hogy intézze a dolgokat. Na ezzel nem volt szerencsénk, mert a pasi aki először felvette a telefont, valami rejtélyes módon tök máshova küldte a német autómentősöket. A lényeg, hogy több, mint 4 órát szobroztunk mire kiderült, hogy "szőke nőt" játszottunk, csak elfogyott a benzin... A rover műszerfala valami olyan hülye módon van megtervezve, hogy verőfényes napsütésnél nem látni a jelzőlámpákat teljesen. Bár Zoli gondolt erre, de hiába töltötte be tartalék üzemanyagot, levegőt szívott a motor és nem indult el.

várunk és várunk..........

eleinte nagyon vidámak voltunk...
Végül is simán hazaértünk. A lakás betervezett felújítása 98 %-ban készen volt, kezdődhetett takarítás, átrendezés, berendezés. Ez viszont azt jelentette, hogy szinte sehova nem mentünk. Megérkezésünk után 5 napig nem is nagyon tudtam csinálni semmit, mert az autómentő várakozása közben annyira megrántottam a jobb felkar izmomat, hogy semmit nem tudtam csinálni. Az első napokban még az is fájt, hogy egyáltalán van karom. De a flector tapasz 24 órás használata 5 napig csodát tett.
Viszont végre babáztam. Hanga csoda édes pici lány. Úgy viselkedett velem, mint aki mindig ismert. Imádni való.

te mit csinálsz? - kérdezi a szeme
Voltam egy csodás programon, a "telepiek találkozóján" Ez csak a tatabányaiaknak mond valamit, ezért megmagyarázom. Biztosan sokan tudjátok, hogy Tatabánya bányász város volt anno. És a bányaüzemek környékén épültek a lakótelepek, ahol a házakat az alábányász miatt megsüllyedt talaj miatt le kellett bontani.  Ez konkrétan három telepet érintett. És akik találkoztunk mind itt laktunk, itt nőttünk fel, jártunk iskolába.... Pár évvel ezelőtt megszervezték az első találkozót, aminek nagy sikere volt, ami érthető, hiszen évtizedek óta  elkerült emberek ismét találkozhattak. És idén nekem is kedvezett az időpont. Kimondhatatlanul jó érzés volt találkozni a régi szomszédaimmal, a volt általános iskolai osztálytársaimmal...  A találkozóról több felvétel is készült Ezen az első pár percben a bátyámmal együtt nyilatkozunk....


Mónikával egy osztályba jártunk és legalább  30 éve nem találkoztunk
Az első 5 nap "pihenés" után nekiestünk a lakásnak. Lenne még mit csinálni, de azokat a dolgokat egyenlőre elhalasztottuk.. Nagyon remélem, hogy apró dolgokat leszámitva, innentől tényleg csak pihenni járunk majd haza.





A két hét nagyon gyorsan eltelt, mint mindig. Már alig várom, hogy végre nyugdíjasok legyünk és legyen időnk otthon lenni....
A hazautunk simán telt. Flensburgban szoktunk aludni hazafelé és ott szoktam bevásárolni egy hatalmas bevásárló központban. Idén nem tudtam ellenállni a csodás virágoknak és főleg a virág áraknak, mivel nálunk eszement drágák a virágok.

nálunk 5x  drágább egy ilye ámpolna



És Dániában megint szembejöttek velünk a csodás felhők, a fantasztikusan szép, sárga repce táblák.





Hazaérkezésünknek talán Mirci cicánk örült a legjobban.... Nóri hazahozta Lucát  Osloból.

jó, hogy itthon vagy, hiányoztál....

Azóta eltelt egy hónap és visszatértünk a rendes kerékvágásba. Tamás lediplomázott(erről majd írok), haza költözött egyenlőre. Nóriék is költöztek másik lakásba.
És itthon is csodás felhők vannak.......









6 megjegyzés:

beszand írta...

Kalandos utazás, tartalmas itthonlét volt. Hanga gyönyörű baba, elhiszem hogy elvarázsolt.

Luca írta...

Azért az elég nagy szépséghibája volt, hogy nem találkoztunk.... :)

BORI írta...

Említetted, hogy írtál végre a blogodra - most megnéztem. Biztos jó volt a találkozó,ilyenkor réges-régi emlékek törnek fel az emberből. Lassan csak kész lesz a lakás és végre élvezhetitek is, nem csak dolgoztok benne....

Luca írta...

Igen ebben reménykedem én is. Különleges élmény volt ez a találkozás.

teller-cake írta...

Már hiányoltalak én is! :-) Tényleg kicsit zavaró az az állandó békajelkép a blogod ikonjánál, olyan mintha nem írnál új bejegyzéseket... De ha ez ember kattint-rájön, hogy nem így van. :-)

Luca írta...

Sajnos nem tudunk semmit csinálni ezzel, pedig a fiam számitógépes profi.

Megjegyzés küldése