Az embernek vannak apró örömei az életben, amiknek nagyon tud örülni. Így jártam én is és igazán boldog napom volt tőle tegnap.
Másodikos voltam a Közgazdasági Szakközépben, amikor karácsonyra kaptam egy klasszikus, sötétkék
parker tollat. Nagyon örültem neki, mert 1968-ban az nagy kincs volt. Ettől kezdve minden fontos dolgaozatot evvel írtam. Ezt vittem az érettségire, a felvételi vizsgára, az főiskolai vizsgákhzoz. ( a toll mellett volt még egy kabalám, minden vizsgán ugyanazt a bugyit vettem fel.) Nem is ez az érdekes a dologban, hanem az, hogy elhagytam kétszer is és mind a kétszer előkerült.
A múlt héten írnom kellett volna a postán és nem találtam a tollamat. Hazajőve kipakoltam a táskámat, mindent átnéztem nem volt sehol. Zoli visszament a postára, hogy nem felejtettem-e ott, mert pár nappal előtte szintén ott használtam. De nem találtak semmit. Már lélekben lemondtam róla. Mondogattam magamnak, hogy kész ennyi, negyven valahány év után tényleg elvesztettem.......
Tegnap nekiálltam porszívózni és amikor a lépcső alá benéztem, hát mit látok? Ott a csodaszép, kék parkerem.
Hihetetlenül megörültem ...
Mindjárt jó napom lett tőle.
Odavarázsolta egy jó tündér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése