2010. október 22., péntek

Norvégia az én szememmel..........(5)






Akkor írok egy kicsit a norvég emberekről. Az első benyomásom nem volt túl hízelgő, sőt mondhatnám inkább ijesztő volt. Amikor először jöttem Norvégiába, a vasárnap délutáni kompra kaptunk jegyet. Akkor Dánia (Fredrikshavn) és Norvégia (Larvik) között a Peter Wessel  nevű komp közlekedett. Hatalmas hajó volt, rengeteg autó és utas fért fel rá.  Dél felé értünk a városba, ahol annyi részeg embert láttam, mint még soha az életemben. Akkor még nem tudtam, amit ma már igen, hogy lejárnak az emberek hétvégeken, hogy bevásároljanak és bulizzanak. Sokan ki sem mennek a városba, már jönnek is vissza.  A hajón már olcsóbban  lehet vásárolni  és egy oda-vissza úton, rendesen be lehet piálni. Mint emlitettem nálunk eszetlen drága az alkohol két okból is. A politikusok nagy része úgy gondolja, ha olcsóbb lenne, akkor több alkoholista lenne. A másik ok, meg a horribilis adóbevétel  belőle. Minden évben szóba kerül, hogy meg kéne változtatni a szabályokat, de ez a 20 év alatt nem következett be, sőt egyre drágább az alkohol a szomszédos országokhoz képest.  Itt az emberek úgy mennek el bulizni a hétvégeken, hogy előtte otthon egy kicsit bemelegítenek (megisszák a megfelelő mennyiségű rövidet) és akkor már "csak" sört kell venni a szórakozó helyeken. Az érdekesség kedvéért,  egy 4 dl-es pohár sör 70 kr-nál kezdődik  Szóval meggondolja az ember mit iszik.
De ez az alkohol politika odavezet, hogy a fiataloknak izgalmas buli, minél előbb elkezdeni piálni. Tamásnak több haverja is van, akik minden buliba az első órában lerészegednek. Pedig ez is érdekes dolog, a  bulikba mindenki viszi magával az italát és abból más nem iszik, ha nem kinálják meg.  Ahogy betöltik a 18. életévüket, az első útjuk valamelyik komppal egy hétvégi utazás. Mit mondjak, ijesztő....
Én azt gondolom, ha a gyerekek úgy nőnének fel, hogy megtanulnák az "ivási" kultúrát, sokkal ésszerűbb lenne. Persze akkor is lennének alkoholisták, de nem lenne buli stikában inni..

Az elmúlt években sok problémát okozott a vendéglátósoknak, hogy megtiltották a dohányzást minden nyílvános helyen. Norvégiában rengetegen cigiznek( A rossz nyelvek szerint fönt északon, mi mást lehetne csinálni a hosszú sötét napokon, mint inni és bagózni...) és hasonlóan az alkoholhoz, ez is kényes téma. Sok étterem és kávézó bezárt, mert aki cigizett egy kicsit is az  életében, tudja, hogy úgy bulizni nem nagyon  lehet, hogy ne tudjál rágyújtani. Miután az emberek leleményesek, kitalálták, hogy akkor kint teremtik meg a lehetőségét a dohányzásnak. Így az éttermek, bárok és kávézók elé asztalokat, székeket tettek jó meleg plédekkel, párnákkal, hogy ott lehessen dohányozni. Az már más lapra tartozik, hogy a plédek, párnák nem tünnek el.
A másik ötlet, pedig az lett, hogy nem szívják a cigit, hanem az inyükre teszik a dohányt. Egyre népszerűbb az ún. "snus"(pici tasakokban lévő dohány, a tasak a teafilteres zacskóra hasonlit), amit a felső ajkuk alá tesznek.. A fiatalok körében egyre népszerűbb, sajnos. És, hogy haladjunk a korral. lehet férfi és női  snust kapni, hogy a pici filteres tasakok megfelelő méretűek legyenek. Az EU-s országokban állitólag betiltott dolog, de a svédeknél még lehet kapni.
Érdekesek a norvég emberek, elég bizalmatlanok az idegenekkel. Bár, lehet, hogy ez csak erre a városra jellemző. Sandefjord nagyon sznob város, a bálna vadászat  miatt, régen nagyon gazdag volt és elég nehezen emésztik meg, hogy ma már nincs ez igy.
Ha valaki meghiv egy kávéra, akkor tényleg csak kávét kapsz. Nincs trakta, mint otthon.
A szomszédasszonyommal sokat szoktunk beszélgetni, de főleg csak nyáron, amikor kint vagyunk a kertben. Télen szinte alig találkozunk. Szuper rendes, már 15 éve vagyunk szomszédok, de az első hat évben nem voltam bent a lakásukban. Nem hivott be. Bármikor beszéltünk, csak az ajtóban. Ma, már ez nincs így. Nem divat bemenni másokhoz. Még akkor sem, ha ki van tárva az ajtó.
Ikerházban lakunk, a mi lakóközösségünk 5 házból áll, 10 lakással. Elmondhatom, hogy igen nemzetközi összetételű, van pakisztáni, fülöpszigeti, boszniai, ausztrál. lengyel, magyar és persze a norvég.  Az európai embereket még könnyebben el ill. befogadják. Ez  érthető, mert aránylag hasonló a kultúrájuk.
Rengeteg pakisztáni van. A hetvenes, nyolcvanas években nagyon sok vendégmunkás jött onnan dolgozni. Ők meg család egyesítés címén. kihozták a családot. Egyébként szinte csak egymás között házasodnak, és az ide hozott feleségek nagy része egyáltalán nem beszél norvégul. Ezen kívül sok vietnámi található, a délszláv háború idején sokan menekültek ide, szerbek, horvátok bosnyákok, koszovóiak és albánok. Irakból és Iránból is aránylag sokan vannak. Norvégia befogadó ország, és évente több száz menekültet fogad be az ENSZ és a Vörös Kereszt keretein belül. A menekülteknek biztositja a teljes ellátását bizonyos ideig.
De az EU kibővülésével, sok észt, litván és rengeteg lengyel dolgozik itt.  És pár éve "divat" lett Fülöp szigeti, vagy thaiföldi nőket feleségül venni.
Sajnos ennek a betelepedésnek megvannak a hátrányos oldalai is. Pl. elkezdték lopni a virágokat a temetőből, parkokból, ami régen elképzelhetetlen volt.. Az is előfordult már, hogy az éjjel kint hagyott ruhát ellopták a kötélről. Na, ilyet norvég nem csinál.
Viszont ez a sokféle nemzettség meghozott rengeteg változást is. Pl. az étkezésben. A norvégok igen tradicionálisak az étkezésben is. Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz. A nyelvtanfolyami tanárnőnk mesélte, hogy apukájának minden ebédhez krumplit kellett főzni (húshoz, halhoz ok), de képzeljétek el, hogy amikor a mamája spagettit főzött, az apukája ahhoz is követelte a krumplit......
Ilyen szempontból nagyon sokat fejlődött az ország. Rengeteg nemzetiségi étterem, pizzéria, Mc Dondalds nyíilt az utóbbi 15 évben. De étterembe járni csak különleges alkalmakkor lehet, mert kész anyagi csőd egy négytagú család vasárnapi ebédje....
Ezért aztán amikor otthon vagyunk, nagy élvezettel járunk az éttermekbe.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése