Norvégia az én szememmel.........(44)

.

A világ egyetlen, viking időkből való sisakja

Halandó istenek


Több más nép hiedelmével ellentétben a vikingek tudták, az istenek sem halhatatlanok. Ugyanolyan veszélyeknek voltak kitéve, mint a hétköznapi halandók. Az ő isteneik lassan ugyan, de megöregedtek és nemcsak az idő volt az ellenségük, hanem az ellenük összefogó óriások meg  szörnyek, mint Fenrir farkas vagy Midgard kigyója, Jordmungand.
Mikor eljött az első világ vége, az istenek legtöbbje elpusztult a káosz erőivel való összecsapásban. E végső hrc neve a skandináv mitotlógiában, "Ragnarok, a németben "Götterdammerung", az istenek alkonya. Ez utóbbi elnevezés  a 19. században Richard Wagner lévén vált közismertté, aki Sigurd-Siegfried mondakör zenei megformálásával tette fogalommá.

Új világ születik


A Ragnarok nem jelentette a világ végéleges pusztulását. A csata után az istenek későbbi nemzedéke új világot teremtett, ahol immár békesség uralkodott- Az emberek és az istenek rátaláltak Odin aranytábláira, s követték az abba vésett tanácsokat.

Vikingek, germánok, kelták


A vikingek lassacskán vonultak ki a "történelem színpadáról", mint ahogy az ezredik évtől kezdve Észak-Európa pogány vallásainak nagy része átadta helyét a kereszténységnek. A régi germán hitvilág szereplőinek (valkűrök, törpék, sárkányok)előképei a viking mondákban lelhetők fel. Számos középkori német lenegenda is e mítoszvilágban gyökeredzik, csak a szereplők neve változott(Sigurd=Siegfried)
A "Rajna elátkozott kincse" például pontosan megfelel a Sigurd-ciklusban foglaltaknak, illetve az Andvari elátkozott gyűrűjéről szóló történetnek. Egyes epizódok teljesen azonosak a vikingeknél, a keltáknál és a germánoknál. Ilyen például a sziklába (vagy fába) rejtett kard legendája, mely a Kerekasztal lovagjai mondakörben is felbukkan, vagy a varászerejű kalapácsé, ami Thor isten fegyvere (éppúgy, mint a gall Taranisé)
E három mitológia-kör kétségtelenül kölcsönösen hatott egymásra. Közülük a keltáké a legrégebbi.

Ezüst ékszerek a viking időkből

.

Norvégia az én szememmel.........(43)

.

Elfek tánca

Kezdetben voltak az óriások


A vikingeknél  - más népek mítoszvilágához hasonlóan - nem az istenek jeletek meg elsőként, megelőzték őket a hatalmas, torz óriások. Ám a viking hitvilágban az istenek nem győzték le, csak távoli, zord vidékekre száműzték  és ők népesítették be a jég és a tűz országait, ők uralták a sötétség birodalmát.
Az óskandináv mitológia titokzatos világát más furcsa lények is színesítették. A törpék az istenekével párhuzamos világban éltek és különleges képességgel rendelkeztek.
Föld alatti műhelyekben varázserejű fegyvereket kovácsoltak és bűvös ékszereket készítettek. A koboldok az emberek között éltek, segítettek munkáikban de csak az éjszaka leple alatt, gondosan kerülve a találkozást a háziakkal.
Az elfek már kevésbé számítottak jóindulatú lényeknek. E szép, fiatal tündérek körtáncot lejtettek a holdfényben, elcsábítva az arra tévedő ifjakat.

Thor, Odin és Freyr

Egymással vetélkedő istenek

A skandináv mitológiában az istenek fő csoportját az ázok alkották, élükön Odinnal (Wodan a germán mitológíában), s Asgård égi várában laktak. A Próza-Edda 12 áz-istent sorol fel: Odin, Tor(Thor), Njord, Tyr, Bragi, Hodr, Heimdall, Vidar, Vali, Ull, Forseti, Loke. Ellenlábasaik, a vánok, a termékenység-istenek háborúba keveredtek az áz-istenekkel. A csatát Odin kezdte azzal, hogy a vánok hada felé dobta dárdáját.
Az istenek két nagy "családja" közötti határok meglehetősen elmosódtak. A családokon belül is gyakorta tört ki perpatvar. Furcsa, felemás barátságok (Odin és Loke), máskor indokolatlan ellenségeskedések jellemezték kapcsolatukat.
Eredetét tekintve Odin  khotonikus démon, a hadi szövetségek és katonai avatási szertartások pártfogója, varázslóisten (sámán). Eleinte nem volt tagja az istenek égi panteonjának. Bur több fiával (Hodr és Lodur)együtt ő is közreműködik a föld felemelésében, valamint az első - fából faragott -  emberek életre keltésében. (Ask és Embla) Részt vesz tehát a világ- és emberteremtésben.Odin a háború és a hivatásos hadak istene, szemben Torral (Thor), aki inkább a felfegyverzett nép pártfogójának tekinthető.
Tor a másik legjelentősebb isten a skandináv mitológiában. Odin és Jord fia. A kalapács éppúgy jellegzetes fegyvere Tornak, mint Odinnak a dárda, vagy Tyrnek a kard.
A Próza-Eddában Tor kecskéi nem harci szekerét húzzák, hanem a kiapadhatatlan táplálék forrásként is szolgálnak. Tor  esténként megöli és vacsorára megsüti őket - csak csontjaikat hagyja érintetlenül -, majd új életre támasztja őket. Tjalfi, akinél Tor  megszáll, megsérti a tilalmat és rágni kezdi a csontot. Ettől az egyik kecske kicsit megnyomorodik. Kárpótlásul Tjalfi kénytelen a villámisten szolgálatába szegődni.
Az évszádaok folyamán Odint, egyre inkább háttérbe szorította Tor isten. Különösen a parasztok és a hajósok folyamodtak szívesebben az utóbbihoz segítségért.
Mint a politeista vallásokban általában, kemelkedő szerepük volt az istennőknek Freyjának, a termékenység-istennőjének szentelt szobrocskák nagy számából arra következtethetünk, hogy nagy tiszteletnek örvendett az emberek között.

Freyja - Brisingamen

.

Norvégia az én szememmel.........(42)

.

A vikingek "otthona" a tenger


A vikingek durva és erőszakos istenei jól illettek a szilaj, vad, hódító hajósnéphez. A merész, de babonás harcosok igyekeztek elnyerni a tenger istene, Njord kegyeit. A vizek és szelek ura óvta a halászokat, őrizte a tengerpaarti szigeteket és jó szelet küldött a hajósoknak. Hozzá fohászkodtak a vikingek a bőséges, halászzsákmányért. A tenger mélyén csodálatos palotájában élt Egir, felesége, a rabló Ran és kilenc lánya társaságában. A vikingek kilencfajta hullámot különböztettek meg és úgy hitték, ezek mögött Ran egy-egy lánya rejtőzik. A hullámistennők e skandináv "szirének" csábították el és csalták az óceán mélyére a hajósokat. A tengeri viharokat Jormungandnak, a Világkígyónak tulajdonították. Képzeletükben az óriáshüllő a világot körülvevő tenger mélyén élt és hosszú farkával körbevette a földet.

Vallás templom nélkül


Egy svédországi, uppsalai templom rövid leírását kivéve, semmi sem utal arra, hogy a vikingeknek lettek volna vallási építményeik. Mindössze néhány kövekkel körberakott temetkezési hely maradt fenn. Kultikus szertartásaikat leggyakrabban nagy fák, különösen kőrisfák alatt tartották - az ünnepek, a gyűlések és az áldozatbemutatások is itt zajlottak. (Yggdrasil, a világ tengelye is hatalmas kőrisfa volt) Feltételezhető, hogy e fák alatt rendezték be időleges templomaikat, de vallási célú épületeket soha sem emeltek. Kezdetben papságuk, vallási vezetőjük, királyuk sem sem volt, ezek később, a nagy hadjáratok idején tüntek fel. Elképzelhető, hogy az öregek, a családfők vagy a hadvezérek erkölcsi  és talán vallási hatalmat gyakoroltak a többek felett, de közülük senki sem töltött be olyan szerepet, mint a keresztény világban a pápa vagy Egyiptomban a fáraó. A családok apró szobrocskák előtt mutatták be áldozatot, mindenki a maga módján imádkozot, nem kötötték őket szigorú rituális előírások. A vikingek vallásgyakorlása valószínűleg az állandó vándorlások miatt volt ilyen egyszerű. Kalandozásaik során kapcsolatba kerültek más, politeista, vagy monoteista vallásokkal. 966-ban Kékfogú Harald felvette a kereszténységet és a katolikus hittéritő papok hatására a vikingek keresztényekké váltak.

Steinsttning - viking temető

.

Norvégia az én szememmel.........(41)

.
 
A történelemtől a mítoszokig

Oslo, Viking Hajómuzeum, osenbergi hajó a 8. századból

 A hóditó vikingek  


A 8. század végétől vad, rőthajú északi harcosok mind gyakrabban dúlták fel Európa békés településeit. A mai Skandinávia népeinek - dánoknak, svédeknek, norvégoknak - elődeit egykoron normannoknak, északi embereknek nevezték. Zsákmányszerző útjaik - a magányos kalózportyáktól a tengerparti rablásokon át, új földek birtokbavételéig - változatos formákat öltöttek. Több mint két évszázadon át zaklatták Nyugat-Európát, sőt otthagyták bélyegüket a Földközi-tenger környékén is Gibraltártól Kis-Ázsiáig.
A viking hadjáratok szinte kivétel nélkül a tenger felöl indultak. Az északi harcosok otthonosan mozogtak a nagy vizeken kiváló építésű hajóik messze felülmúlták a frankok vagy az angolszászok bárkáit. A legkorábbi régészeti leletek vitorla és árboc nélküli, nyitott evezőscsónakokra utalnak.
A 6. és 8. század  között lassan terjedt el a vitorla használata, az árboc tetejére biggyesztett alig használható vászontól egészen a viking hajók csodálatos vitorlázatáig. A szép és főként célszerű építésű, biztonságos drakkarokkal szelték át az óceánokat, kötöttek ki akár a legsekélyebb vizeken és biztonsággal lavíroztak a legveszélyesebb szirtek közt, a legnagyobb hullámverésben is.
Emléküket őrzi Normandia neve (jelentése: "északi emberek országa") és a szláv "russz" (ruosti: evezőslegény) szó is.
Napjainkig vitatott kérdés, milyen okai lehettek a vikingek kalandozásainak, rablóhadjáratainak. Egyes nézetek szerint a túlnépesedés kényszerítette őket újabb és újabb területek elfoglalására. Talán erre céloztak a viking seregek óriási létszámáról szóló beszámolók, viharfelhőkhöz, sáskahadhoz, az óceán hullámaihoz hasonlítva az északi harcosok tömegeit. Ugyancsak az okok között említhetők a belviszályok, de a rablótámadások legfőbb mozgatórugójának minden bizonnyal a zsákmányszerzés, a kereskedelmi utak birtoklása számított.
Szinte pontosan ismerjük kalandozásaik útvonalait: a Brit-szigeteken és Izlandon keresztül egészen Grönlandig, ahonnan 1000 körül - 500 évvel Kolombusz előtt - eljutottak Amerikába. Másik útjuk Nyugat-Európa partjai mentén vezetett a Gibraltári-szoroson át a Földközi-tengeren egészen Itáliáig. Keleten a nagy folyókon keresztül kijutottak a Fekete- és Kaszpi-tengerre és azokon át Bizáncba és Iránba.

Az osenbergi hajó sárkány diszitése

.

Norvégia az én szememmel.........(40)

.

 Az erdei manók

 Megérkezett a tavasz, de Snorr és Astrid számára szomorúságot hozott. Kishúguk lázasan feküdt. Borzasztóan aggódtak érte. Elindultak az erdőbe gyógynövényeket gyűjteni. Már órák óta barangoltak minden eredmény nélkül. Nagyon elkeserítette őket, hogy üres kézzel kell hazatérniük. Egyszer csak furcsa neszezés ütötte meg a fülüket. Mintha valakik suttogva beszélgetnének. Óvatosan megközelítették a sűrűt, ahonnan a hangok hallatszottak..... s törpéket pillantottak meg. Ezúttal nem koboldokat, nem is kovács törpéket, hanem erdei manókat!
A kicsinyke, de erős, szakállas, állatbőrökbe öltözött manócskák az erdőben laktak, ők ismerték legjobban a növények titkait. Észrevették ők is a jövevényeket. A leghosszabb szakállú törpe hozzájuk és megkérdezte, mit keresnek ilyen messze az otthonuktól. Snorr és húga elpanaszolta bánatát. Az edei törpék szíve megesett rajtuk, szétszaladtak az erdőben és hamarosan gyógyító füvekkel és virágokkal tértek vissza. A két gyerek megköszönte a segítsége és lélekszakadva rohant haza.
A látszólag egyszerű füveknek köszönhetően a kis beteg hamarosan meggyógyult.

.

Norvégia az én szememmel.........(39)

.

A koboldok


Egy hideg őszi hajnalon a fiatal Snorr még az álomtól kábán kászálódott ki az ágyból. Amikor kilépett az ajtón, a cípős levegő valósággal belemart az arcába. Talpa alatt ropogott a fagyott avar. Először is vizet kell hoznia a folyóból. Azután fát vág és ellátja a lovakat. Közben húgocskája, Astrid kisöpri a házat, tüzet gyújt és megfőz a családnak.
Snorr a két teli vödörrel belépett a pajtába......s meglepetésében  felkiáltott:
- A koboldok!
A manók épp az állatokkal foglalatoskodtak. Egyikük a lovakat abrakolta, másikuk szénát adott a csikónak, a harmadik almozott, a negyedik a hordót javítgatta...
Amint megpillantották a házigazdát, rémülten menekültek.
Az erős és dologszerető koboldok a csűrökben, a pajtákban és  az istállókban laktak, de csak ott vertek tanyát, ahol azt a ház lakói kiérdemelték. Mindig éjszaka dolgoztak, elvégezték a háziak munkáját, de kényesen, ügyeltek arra, senki se vegye észre őket. Snorr és Astrid bátor emberkék voltak. Mióta apjuk, Egil messze útra indult, ők segítettek anyjuknak, ellátták a háztartást, nevelték kistestvéreiket és gondjuk volt rá, hogy megkapja nagyanyjuk is a mindennapi betevőt. Kétségtelenül ennek köszönhették a ritka szerencsét. A koboldok beköltöztek hozzájuk. Most, hogy Snorr véletlenül felfedezte a serénykedőket, azt tervezte meglesi őket. A következő éjszaka, amikor a ház népe már békésen szendergett, húgocskájával együtt elrejtőztek az istállóban és várták mikor bukkannak fel titokzatos barátaik. Éjféltájt végre megjelentek a koboldok. Sürögtek- forogtak, kifésülték a csikók sörényét, fát vágtak, vizet hordtak, megjavították a szerszámokat.
Snorr és Astrid hirtelen előléptek rejtekhelyükről, hogy megköszönjék a segítséget. A koboldok rájuk mosolyogtak ugyan, de azon nyomban eltüntek.
Ez a koboldok törvénye.
Talán egyszer visszatérnek.............

.

Norvégia az én szememmel.........(38)

.

 

Az éjszaka istenei


A fiatal Björn szemére nem jött álom. Szent Iván(Sankthans) ünnepe volt. Késő éjszakáig ettek, ittak, táncoltak és most mindenki mélyen aludt, csak Björn forgolódott álmatlanul. A szépséges ismeretlen járt az eszében, akit előző este pillantott meg. Ő is észrevette a fiút, rámosolygott, majd nyomtalanul eltűnt. Az ifjú azóta csak ezt a mosolyt látta maga előtt. Óvatosan kinyitotta az ajtót és nesztelen léptekkel kilopakodott.
Apja, Harald mindig óva intette, hogy fiatal ember soha nem csavarogjon éjszaka az erdőben, különösen holdfényben, ne! Számtalan veszély leselkedik a magányos kószálókra. De Björn kíváncsisága most elhalványította a józan ész parancsát......
Nekivágott. Ahogy egyre beljebb merészkedett, foga vacogni kezdett. Talán csak a hidegtől? Vagy inkább a félelemtől......? Egyszer csak zajt hallott, valami mozgott a sötétben. Björn egy fatörzs mög húzódott. Recsegtek-ropogtak a bokrok ágai és a bozótos felől aranyfénnyel világító, hatalmas vadkan közeledett. Az állat szinte súrolta a fiút, megtorpant, aztán anélkül,  hogy figyelemre méltatta volna, továbbcsörtetett. Ez az állat - Freynek, a termékenység istenének aranydisznaja -nagyon ritkán mutatkozott. Úgy tartották, aki meglátja, azt hamarosan nagy szerencse éri.
Björn megnyugodva folytatta útját a rengetegben. Békés volt minden, mégis mintha mindenünnen rejtett fenyegetés áradt volna....... Könnyű köd ereszkedett  alá, bizonytalanná tette a fák körvonalait - az egész erdő lebegni látszott. Björn egyre beljebb hatolt az erdőben. Sejtette, hogy eltévedt, de  egy belső hang azt súgta, hamarosan abba a távoli tartományba jut, ahol a Nap kél. Hirtelen mintha énekszót hallott volna. Megggyorsította lépteit és hamarosan egy tisztás szélén találta magát. A Hold bizonytalan fényénél káprázatos látvány tárult szeme elé, az elfek járták  lebegve körtáncukat, lépteik nyomán csupán a fú hullámzott. Björn megpillantotta köztük a gyönyörű ismeretlent, szépségével messze kitűnt a társai közül.
A vikingek gyakran emlegették  a tündéreket, a virágok és a tiszta vizű patakok védőszellemeit, de kevesen mondhatták el magukról, hogy látták is őket. Szencséjükre, mert az elfek magukkal ragadták az embereket saját világukba - örökre. Björn legszívesebben csatlakozott volna hozzájuk, de emlékezett apja intelmeire. Tizenhatodik születésnapján Harald a lelkére kötötte, soha ne engedjen a tündérek csábításának. Ha valaki nem tud ellenállni és belép bűvös körükbe, örökre köztük marad.
Pedig ez a tündér oly csodálatosan mosolygott rá, oly szép volt, oly könnyed és elragadó! Nem tudta elhinni, hogy a vesztére törne. S mikor a körtánc  forgatagában a leány csaknem érintette a rejtőzködő fiút, Björn elvesztette a fejét. Legyőzte józanságát a kisértés, előlépett rejtekhelyéről és kezét nyújtotta. Abban a pillanatban, mikor újjai rákulcsolódtak a szépség kezére, megszólalt a kakas.
Megvirradt. A tündérek nyomban eltűntek a fény első sugarai mögött. Björn megmenekült. Az elfek az éjszaka istenei, hatalmuk pirkadatkor az első kakasszóra megszűnik.
Björn először azt hitte, álmodta az egészet. De nem! A felkelő nap bíborpiros fényénél a fiú jól láthatta a tündérek táncának nyomait az avaron.

.

Tavasz várás.....

.
 Reggel megint -16 fok volt és jövő hétre keddtől szombatig havazást igérnék.  Kell egy kis tavasz érzés  a melegedő napocska mellé

.

Norvégia az én szememmel.........(38)

.

Livtrasir és Liv

Az újjászületés

Minden elpusztult...... fekete füstfellegek takarták el az eget. A fénytelen világot hamu és üszkös romok borították. Megszűnt az élet, a tengerek és a folyók kiáradtak medrükből, az embereket, isteneket, óriásokat, szörnyeket elnyelte a sötétség torka.
Ám az időtlen időkig tartó éjszaka egyszer mégis véget ért,  új Nap és új Hold tűnt fel az égen. Fényük lassacskán felmelegítette a mindenséget. Eltűntek az üszkös, kiégett falak, a tengerek visszahúzódtak, a hegyek megint kiemelkedtek az óceánból- Egy reggel, mikor a Nap oly fényesen roagyogott, min azelőtt soha, megjelent egy sas. Mégsem pusztult el az élet!
Az istenek és az óriások legtöbbje odalett, néhányuknak mégis sikerült menedéket találnia. Odin és Tor már nem élt, de fiaik feltámadtak. Baldr is visszatérhetett a homály birodalmából, ahová Loke gonoszsága juttatta, s ahol oly hosszú időt kellett töltenie. Ő kezdett hozzá a világ újrarendezéséhez. Harmonikus, erőszakmentes, boldog életet akart. Testvére, Hodr szívesen támogatta, jómaga is a békesség pártján állott. A két fivér Forseti, az igazság istene segítette, aki azt kívánta, hogy jog és igazság uralkodjék erő és erőszak helyett. Mellettük álltak Odin fiai, Vale és Vidar is, akik a Fenrir farkas elleni harcban tűntek ki bátorságukkal, meg Hermod, aki életét kockáztatva kísérelte meg kiszabadítani. Baldrt Hel birodalmából. Thor két fia Magne és Mode részvételével Odin fiai létrehozták az istenek tanácsát. Megfejtették Odin runajeleit, s azok útmutatása alapján megtalálták a csodálatos "aranytáblát", melyet Odin a Ragnarok elől rejtett el.
Mindnyájan bölcsen akarták irányítani a világot. A Föld azonban még néptelen volt, mígnem az istenek felfedeztek egy férfit, Livtrasir-t és egy nőt Liv-et, akik túlélték a pusztulást. Yggrasil , az óriás kőrisfa lombjai között bújtak meg, s a fa kérgével táplálkoztak. A két ember hamarosan utódokkal népesítette be a Földet. Lassacskán kizöldült a fű, előmerészkedtek az állatok, a mezők dús termést hoztak, a folyók és a tavak kristálytiszta vízében hemzsegtek a halak, a lazac- és pisztrángcsapatok jó étekül szolgáltak az elődeiknél sokkal békésebb embereknek.
Az istenek tanácsának bölcs vezetésével új élet köszöntött a Földre. Az erdők mélyén lakó törpéket most koboldoknak hívták, s a Hold fényénél ismét körtáncot lejtettek az elfek.
A szörnyek eltűntek, csupán hírmondónak maradt néhány óriás, mindentől és mindenkitől távol, a Jég és Tűz Birodalmában.
Vikingek mesélték, hogy Norvégia partjainál egyszer hatalmas mozdulatlan kígyót pillantottak meg. Talán csak aludt?......

Ledbergs kövek

 

Runa kövek

.

Norvégia az én szememmel.........(37)

.

A harc

Az istenek alkonya

Baldr halála után sokasodtak a nyugtalanító jelek, a világ pusztulása ítéltetett. Üstökök száguldoztak az égen, csillagok zuhantak a mélybe, a Föld szüntelenül zúgott, rázkódott, rengett, olyannyira, hogy még Yggdrasil, a világfa is beleremegett. Garu, a sötét lelkek kutyája éjjel-nappal hörgött. Vonítását még Asgårdban, az istenek lakhelyén is hallani lehetett.
Háborgott, morajlott a mindenség.
Egy este alattomos szél támadt, kitört a vihar, fákat tépett ki, lerombolta a házakat, törékeny játékszerként csapta a sziklás parthoz a hajókat. A két farkas utolérte és felfalta a Napot és a Holdat...... elérkezett az idők végezete.
Heimdall, a szivárványhíd őre teli tüdőből fújta kürtjét, a Gjallarhornt, az Aranytarajú Kakas riadtan kukorékolt.
Az istenek némán gyülekeztek Vigridr mezején. Tudták, utolsó leheletükig védelmezni fogják Asgårdot. Élükön Odin lovagolt, mögötte az einherják, a csatákban elesett bátor vitézek harcra kész serege, fölöttük repültek a valkűrök.
Velük szemben sorakozott fel a káosz erőinek mérhetetlen hada. Hel birodalmából előúszott a holtak hajója, a Naglfar. Kormányánál Loke állt. Közeledtek a szörnyek is, jött a kötelékeitől megszabadult Fenrir farkas és sziszegve csúszott-tekergett Jörnmungand, a Világkígyó. Dühösen rázták dárdáikat a déróriások, dél felül Surt készült rohamra a tűzdémonok élén.

Vidar és Fernír

Elsőként Odin vetette magát a küzdelembe. Ám Fernír pokoli torka csak a kedvező alkalomra várt....... Vidar,  Odin fia nyomban megbosszulta apja halálát. Kettéhasította a farkas koponyáját.
Iszonyú, véres harc kezdődött. Thor rettenetes erővel sújtott ősi ellensége, a Világkígyó fejére, de annak mérges leheletétől ő is holtan rogyott össze.
Tyr, mielőtt búcsút vett a világtól, a Poklok kutyájából szorította ki a lelket.
Loke és az óriások megostromolták Bifrost hídját, a szivárványhidat, ám előttük ott magasodott Heimdall délceg alakja. A bátor istenre őrjöngve zúdultak a jotunok. Ám az csak Loket kereste. És ott állt a híd tetején, szemtől szemben a két régi ellenség. Kard villant és Loke vértjét vörösre festette az ármányosság istenének kiömlő vére. A legfényesebb isten testével fogta fel a jotunok dárdáit.
Végül a tűzdémonok élén Surt bejutott az istenek palotáiba és lángba borítja a világot. A Hold és Nap nélküli világban a tűz, a fagy, a viharok, az árvizek és a földrengések pusztították az emberiséget.
Ez volt a Ragnarok, a világvége.
Ám - hála Yggdrasil biztonságot nyújtó kérgének - egy férfi és egy nő túlélte a káoszt............

Ragnarok

.

Kisérleteztem...... (zseníliía rózsa)

.

Kijavítottam a zseniliás rózsát. Ugye, én két centinként varrtam le, az inch pedig cca. 2,5 cm, arra gondoltam az a 2 mm nem sokat számit, hiszen 1/2 inchenként ajánlották a tűzést. Így fogtam és levarrtam 1 cm-ként és az eredeti levarrást pedig felfejtettem.
Háááááát, kicsit tökölős munka volt, de aki foltvarrásra adja a fejét, az hozzászokik a fejtéshez is..
Miután az újra varrás előtt kimostam, így most megfogadtam Marika ötletét(köszi) és tépőzárral végig dörzsöltem. Tényleg szuperül kirojtozta a széleket.
Elsőre nem is lett rossz.....

.

Kiállitás, kiállítás, kiállitás..............

.

Kellemes programot ajánlok jövőhét végére a  Győr-Sopron környéki és persze minden olvasómnak, akiknek van kedvük szépségeket  nézegetni  Andi  kiállitásán.
 Részleteket a " Csak mert alkotni jó "  blogon olvashattok.

 .

Kisérletezem......

.

Zsenilia vágókés

A dolog az úgy kezdődött, hogy kaptam születésnapomra egy "Chenill Cutton" (zsenilia ) vágót. Panaszkodtam, hogy a körkésem nem vág rendesen, így aztán Zoli meglepett evvel a vágóval. Pedig a körkésnek semmi baja, a vágólap okozta a gondot. Olyan sokat vágtam rajta, azonos helyeken, hogy árkok alakultak ki, amiben nem vág rendesen a kés.
Szóval kaptam ezt a vágót és semmit nem tudtam róla, elkezdtem utána nézni a neten és azt gondoltam, nem is tűnik olyan nehéznek ez a technika amihez használják. Így aztán neki estem én is egy mintának. Mindjárt elkövettem azt a hibát hogy inch helyett centiben dolgoztam..... Nem is lett olyan szép a végeredmény. De majd a következő már tuti jobb lesz.

Ehhez a technikához, kell egy alap  és három különbözó szinű anyag, mert az adja a különlegességét, hogy amikor letűzzük és felvágjuk az anyagokat, akkor többféle szin látható:

A három anyagot egymásra tesszük és bejelöljük rajta  a tűzés csikokat.
Itt követtem el a hibát, túl szélesre mértem a csikokat

Letűztem minden második jelölést:

 Majd felvágtam  a három réteget.

A leírások szerint az első mosás után lesz az igazi.

.

Norvégia az én szememmel.........(36)

.

Baldr

A vak isten
 

A szelíd és udvarias Baldr  istent, Odin és Grigg kedvenc fiát szeretté az istenek s az emberek, de még az óriások is tisztelettel viseltettek iránta. A legszebb, legragyogóbb ifjú békében töltötte napjait a mindenség urainak égi hajlékában. Mígnem egy éjszaka szörnyű álmot látott. Csúf lidérc jelent meg előtte és halálát jósolta. Pirkadatkor verejtékben úszó testtel ébredt, rémülten rohant anyjához és elmesélte neki látomásást. Az istenasszonynak majd eszét vette a rémület. Felkereste a természet erőit és sorra megeskette őket, hogy soha nem törnek Baldr életére. A tűz, a víz és a szél szelleme ellenkezés nélkül igent mondott az istennő kérésére. Grigg ezután sorra járta az elemeket, a köveket és a fémeket..... azok is szavukat adták, hogy seosem bántják Baldrt. Grigg az állatokat, a fákat a növényeket is megeskette..... külön-külön mindegyiket.
E naptól kezdve az istenek szívesen játszották azt, hogy lándzsával, kövekkel, nyíllal célozták meg a halhatatlanná lett istent, s nagyokat kacagtak, látván, hogy a fegyverek erejüket vesztve hullanak a porba a cél előtt.
Csak a gonosz Loke nem nyughatott. Öregasszony képét öltötte és meglátogatta Frigget. Úgy tett, mintha csodálkozna Baldr sérthetetlenségén, mire az istennő kedvesen felvilágosította:
- Minden élőlény esküvel fogadta, soha nem sebzi meg a fiamat.
- Mindegyiiik? - húzta el a szót Loke.
- Igen -  válaszolta némi habozás után Frigg, mert eszébe villant, hogy a fagyöngy jelentéktelen kis hajtását elfelejtette felkeresni.
Loke az istennő szeméből olvasva derítette ki, csakis a mindenség nyugati sarkában élő ágacskáról lehet szó. Megkereste a fát, levágta róla a fagyöngyöt és magával vitte Asgårdba. Ám ahhoz már nem volt mersze, hogy maga hajtsa végre gaztettét. Alattomos tervet eszelt ki. Odafordult a békés Hodrhoz, Baldr testvéréhez, a vak istenhez és mézesmázos hangon megszólitotta:
-  Te miért nem veszel  részt a játékban? Miért nem próbálod eltalálni Baldrt?
- Hiszen vak vagyok -  válaszolta az mosolyogva.
- Ha akarod, szívesen irányítom a kezedet.

Loke és Hodr

Hodr gyanútlanul besétált a csapdába. Hallotta, milyen ízűen kacagnak társai, miközben hiába próbálják eltalálni az ifjú istent. Neki is kedve támadt a mulatsághoz. Loke a fagyöngyvesszőt helyezte a húrra, s a vak kezébe adta az íjat, aki megfeszítette a húrt és ........... Baldr holtan esett össze. Az istenek köréje gyűltek és hagos zokogással siratták a legjámborabb istent.
A gyász lesújtotta Asgård lakóit. Elmaradtak az esti mulatságok, s a víg lakomák. Az istenek komor arccal, szótlanul járkáltak. Frigg pedig vörösre sírt szemekkel naphosszat csak palotája ablakában állt, s a messzeséget kémlelete. Talán a fiát várjta. Végül kétségbeesett elhatározásra szánta el magát. Úgy döntött, követet küld Helhez, a sötét lelkek istennőjéhez. A halott Baldr fivére, Hermond vállalta a veszélyes küldetést. Felpattant Sleipnir hátára és a szélvész gyorsaságú csődör hamarosan a föld alatti ország kapuja előtt termett. A bátor testvér az alvilág úrnője elé járult. A felemás arcú Hel hidegen fogadta. De miután végighallgatta a szomorú történetet, így szólt: Baldr visszatérhet Asgårdba, ha minden ember és minden isten kívánja visszatértét. De kivétel nélkül mindenki!
Az istenek azon nyomban körbejárták a világot és amint azt sejteni lehetett, mindenki azt akarta, Baldr térjen vissza az élők közé. Hermod immár boldogan lovagolt a sötétség birodalma felé, vitte a jó hírt. Útja során egy csúf öregasszonyba botlott.
- Ugye te is akarod, hogy Baldr visszatérjen közénk? - hajolt le hozzá. De az csak a fejét ingatta.
- A boszorkány maga volt a gyáva Loke, aki nyíltan nem mert színt vallani, csak mások arca mögé bújva igyekezett keserűséget és fájdalmat okozni az embereknek és az isteneknek.
Így Baldr továbbra is a halottak birodalmában maradt.
Ám Loke nem tévesztette meg az isteneket. Hamarosan rátaláltak, kezét, lábát gúzsba kötözték, s egy kígyókkal teli verembe dobták. Így bűnhődött gonoszságáért, de neki ez sem volt elég. Továbbra is a bosszún járt az esze. S amint kiszabadult, a szörnyek és az óriások élére állva, haddal vonult az istenek birodalma ellen.

" Baldr's brow"  mi kamillának ismerjük....

.

Dália.........

.

Végre elkészültem  a "dáliával".  Mióta először láttam, azóta készültem megcsinálni, de valahogy mindig közbejött valami. Pedig minden felvilágosítást megkaptam róla, hogy kell megvarrni. Itt is köszönöm "beszand" Andinak, hogy megosztotta velünk az elkészitésének a módját és tök ismeretlenül is nagyon segitőkész volt.
Igaz ezt szinte minden foltos ismeretlen ismerősömről elmondhatom. Nagyon segitőkészek.
Szóval megcsináltam. Ez mindjárt két tanulsággal szolgált. Az egyik, hogy a hajtogatáshoz szükséges négyzeteket erősebb anyagra kell felvarrnom. A mostani nagyon lötyi és nincs semmi tartása.
A második, és talán a legfontosabb , hogy a 10x10 cm négyzeteket nem lehet rendesen behajtogatni, az utolsó 2-3 "sziromnál" nem takarja az előző anyagot rendesen. Az eredeti minta 15x15 cm-is négyzetekkel készült és a kész virág igy 30x30 cm. Na én arra gondoltam, hogy nekem elég a 20x20  centis is. Ha maradok ennél a méretnél, akkor az utosló három négyzetet legalább 12x12 cm-re kell vágnom, hogy rendesen takarják egymást. Kérdés, hogy lehet-e két különböző méretű négyzetből szabályos virágot csinálni?
A képen szabálytalannak néz ki a dália, pedig a valóságban nem az.