Norvégia az én szememmel..........(23 )

.

Yggdrasil

Az istenek égi hajléka

Åsgård

Az isteneket bosszantotta és nyugtalanította az óriások zaklatásai, büszkeségüket sértette a legyőzöttek acsarkodása. Hiába fogadta barátjául Odin Mimírt, az Yggdraszil  világfa tövében fakadó bölcsességforrás titokzatos urát és hiába látogattak el Égír, a tengeri óriás lakomájára, a békétlenkedő démonok alattomos támadásainak hevessége mit sem lankadt. A világ urai nem tehettek mást, hozzáfogtak égi lakhelyük felépítéséhez. A bölcsesség  mindenható urának, Odinnak a fejében fogant a gigantikus terv. Åsgård bevehetetlen várában háboríthatatlanul élhetnek majd. 

Ám az isteneknek nem nagyon fűlt a foga a fáradságos munkához. Úgy döntöttek, hogy inkább egy óriást fogadnak fel építőmesternek. Hamar-ban rátaláltak a legmegfelelőbb mesterre, de a rendkívüli munkáért nem mindennapi fizettséget kért.

- Akaratotok szerint felépítem nektek az istenek városát, ha cserébe nekem adjátok a Napot, a Holdat és .......a gyönyörű Freyját.

Az istenek alig akartak hinni a fülüknek, döbbenten meredtek Hamarra. 

-Égbekiáltó! - Háborogtak valamennyien. - Még hogy Freyját, a szépség, a szerelem és a termékenység istennőjét?

Odin zavartan hallgatott. 

Aztán meghányták - vetették a dolgot és még mielőtt Odin hollói, Hugin és Munin  visszatértek volna napi útjukról, készen álltak a válasszal:

- Legyen kívánságod szerint - mondták a démonok építőmesterének, ám nekünk is vannak kikötéseink:

másfél év alatt készüljön el a vár az összes tornyával, álljanak a paloták, s közöttük a legnagyobbnak,  Valaszkjalfnak, ezüstből legyen a fedele.  Az építkezésben sem óriások, sem emberek nem segédkezhetnek. Az óriás, az istenek legnagyobb meglepetésére, mit sem törődve a teljesíthetetlennek tűnő  feltételekkel, habozás nélkül bólintott és másnap már faragta is a hatalmas kősziklákat. Ida-mezőn -ahol  Åsgård falai egyre magasabban álltak - rövidesen hatalmas rakásokban állt a távoli erdőségekből származó durva rönkfa. És nem tudni hogyan,  de napról, napra nőttek e beépítésre váró sziklahalmok is. A pallér vésője alatt szikráztak a kövek, szekercéjével csodálatos gerendázatot csinált. Égett a keze alatt a munka.

Az istenek eleinte elégedetten szemlélték a semmiből egyre nagyobbra növő városukat, ám ahogy az építkezés haladt, egyre borúsabban mászkáltak a félkész paloták között. Egyre azon törték a fejüket, vajon milyen úton-módon juthatnak ily könnyedén Åsgårdba a roppant súlyos kőtömbök és a hatalmas fatörzsek. 

- Mindenáron rá kell jönnünk az óriás titkára. Olyan gyorsan halad a munka, hogy még mielőtt a határidő lejárna, elkészül az építkezéssel. Pedig semmiképp sem lehet az övé a szépséges istennő, Freyja!

Az esti szürkületben elrejtőztek az épülő paloták közelében. Nem sokáig kellett várakozniuk. Rövidesen szilaj paripa körvonalai bontakoztak kis a félhomályból,  Szvandiílfari, a varázserejű mén könnyedén vontatta súlyos terhét, az egymáshoz kötözött szálfákat. Az óriás megveregette a ló nyakát, majd újra útjára bocsájtotta. A paripa a következő éjszakákon is rendre megjelent és hordta az építőanyagot az óriásnak, vagy segített az irdatlan kőtömböket a helyükre emelni.

Három nappal a kitűzött határidő előtt már csupán Åsgård kapujának helyén tátongott hatalmas rés. Az óriás akár egy éjszaka alatt elkészülhet vele, ha Szvadilfari időben megérkezik a gerendákkal. Az istenek megrémültek. Ám hiába tanácskoztak egy álló napig, megoldást nem találtak.

- Még hogy odaadjuk a Napot, a Holdat és szépséges Freyját! Ezt nem hagyhatjuk! őrjöngött Loke  tehetetlen dühében. Miután nem volt semmi ötletük, társai rábízták, hogy tegyen, ahogy jónak látja.....

A ravasz isten cselhez folyamodott. 

A következő éjszakán tüzes kanca jelent meg az óriás lova előtt. Szvadilfari még sosem látott ilyen gyönyörűt! Megfeledkezve kötelességéről eltépte istrángját, sorsára hagyta a szálfákkal megrakott szekerét és őrültt iramban vágtatott a szépséges kanca nyomában. Az elbűvölt ló csak három nap múltán tért vissza.... Későn.

Segítsége nélkül  az építőmester nem tudta helyükre tenni az utolsó köveket. A félig kész kapu is ott hevert még a bejáratot őrző tornyok előtt. Åsgård csaknem teljesen elkészült.............. de az idő lejárt.

Az óriás megértette, hogy az istenek rútul rászedték és nem fogják betartani ígéretüket. Rettentő haragra gyúlt:

- Adjátok ide, ami jár nekem! - bömbölte. Enyém a szépséges istennő!

- Már hogyan kaphatnád meg Freyját? - utasította vissza Odin hűvösen, hiszen nem készültél el .

Az óriás fékezhetetlen haragjában törni-zúzni kezdett. Ha már nem kaphatja meg áhított kincsét, akkor az isteneknek se legyen lakhelye.... Ám fergeteges erővel zúdult koponyájára Mjølnír, Tor villámisten harci kalapácsa, örökre elnémítva , eljövendő lakhelyük minden titkának egyedüli ismerőjét.

Tor

.