2011. január 13., csütörtök

Norvégia az én szememmel.........(28)

.



Fenris csapdába esik


Fenris farkas, a mindenség telhetetlen szörnyetege régóta nyugtalanította az isteneket. A kegyetlen ragadozót - miként Hlet, az alvilág úrnőjét és Jörmungandot, a Világkígyót - Angrboda óriásasszony szülte és Loke nemzette. A gaz vadállat mindent felfalt, ami az útjába került. Felső állkapcsával elérte az eget, az alsóval pedig a földet. Fenekelen bendője sosem telt meg. A jóslat szerint a démoni erők a világ vesztére törnek és az alvilág seregeit Fenris fogja Azgård ellen vezényelni.
A istenek nem akarták elpusztítani a fenevadat, nehogy bűn szennyezze be uralkodásukat. úgy döntöttek, elég, ha láncra verik. A farkas engedelmesen túrte, hogy nyakára tegyék a vastag acélbilincset, aztá megfeszítette roppant izmait és köteléke mint a vékony cérnaszál szakadt darabokra.
A farkas kajánul pislogott gonosz szemével a világ tanácstalan uraira.
- Pusztítsuk el! - bömbölte Tor, a rőtszakállú isten. Rettegett harci kalapávsával a fenevad orra előtt hadonászott, tehetetlen dühében. Az ősz szakállú Odin, a bölcsesség atyja töprengő arccal meredt a villámisten fegyverére.
- Jó ötletet adtál - nézett a zavarában rögvest lecsendesedő Torra. Miként bűvös erejű fegyvereinket, úgy Fenris béklyóját is a dvergekkel, a törpe kovácsokkal fogjuk elkészíttettni. Csak ők képesek olyan láncot kováxsolni, amilyet a fenevad nem tud széttépni.
Az istenek küldöttséget menesztettek a fémek mesterihez. A törpék csodálkozva hallgatták a mindeség urainak szokatlan kívánságát.
- Majd meglátjuk, teljesíteni tudjuk-e kéréseteket - tért ki a határozott felelet elől a kovácsok mestere.
S harmadnapra a vén, cserzett bőrű törpe megjelent az istenek színe előtt. Nyugodtan, minden alázat nélkül kotorászott tarisznyájában és lassan előhúzott egy légiesen könnyű, selymes puhaságú, hosszú szalagot.
- Szép, mint minden amit készítettek! Egy istennő ruháján biztosan jól mutatna. De elég a tréfából! Hol az igazi? - mosolyogtak az istenek.
A kovács elégedetten kuncogott. - Nincs másik. Ám, ha kételkedtek, csak rajta!  Próbáljátok meg elszakítani!
Az istenek sorra nekiveselkedtek. Előbb csak óvatosan, mert olyan gyengének tűnt. Aztán egyre hitetlenkedőbb arccal. S mikor Odin és Tor együttes erővel sem tudta eltépni, Tyr kardjával a feszülő kötlre sújtott.
- Ez lehetetlen! - hördültek fel az istenek. - Hogyan csináltátok?
- Hogy miből, nos azt elárulhatom. Nem kellett más, csak medve ina, madarak nyála, helyek lába, macskalépték nesze, asszony szakálla és halak sóhaja. Ám a hogyan, az maradjon a mi titkunk! - felelt az öreg dverg.
Az utóbbi időben a gonosz farkas egyre bizalmatlanabbá vált. Nem látszott könnyű feladatnak rávenni, hogy ismét engedje megkötözni magát. Az istenek úgy tettek, mintha játékos viadalra hívnák ki félelmetes ellenfelüket.
- Nézd ezt a szalagot! - kezdte Odin. -Egyikünk sem tudta elszakitani. Tor azt állitja, hogy te sem tudod.
- Mit árthatna neke ez a vékonyka holmi? - incselkedtek vele a többiek is.
- Nem bánom - morogta sötéten az óriásfarkas, tegyünk próbát. De csak egy feltétellel, ha valaki közületek az állkapcsom között tartja a kezét, amig rajtam lesz a kötelék.
Az istenek zavartan pislogtak egymásra. Egyiküknek sem akaródzott kockáztatni a fél karját. Úgy tünt, az agyafúrt fenevad ismét kifog rajtuk.
Ekkor a háttérből csendesen előlépett Ty, s kezét Fenris pokoltüzű szájába dugta. A többiek gyorsan megkötözték a vadállatot. A fenevad erejét megfeszítve, egyre dühösebben próbált szabadulni kötelékéből, de mozdulni sem tudott.
Ty és Fenris
 Az istenek - látván, hogy cselvetésük sikerült - felszabadultan nevetgéltek, gúnyolták, heccelték a csapdába esett vadállatot. Csak Ty állt ott mellette méltóságteljesen, nyugodtan. Fenris lassan összeszorította állkapcsát, de az isten egyetlen mozdulattal sem kisérelte meg  elrántani a karját. Erre őrjöngve átharapta a bátor hadisten csuklóját.
Az istennők varázsbalzsammal beforrasztották sebét, de a jog és igazság istenének csonka karja egész életében az adott szó szentségét hirdette.


.

3 megjegyzés:

ancsapancsa írta...

Milyen jó a tündérkés háttered! Átküldöd a képet nekem is?

ancsapancsa írta...

Milyen szép! (a történet)

Luca írta...

Átküldtem. Bizony sok embernek kéne olvasgatnia, főleg az utolsó mondatot.

Megjegyzés küldése