Norvégia az én szememmel.........(29)

.

Andvari

Andvari gyűrűje

Loke néha roppant ellenségesen viselkedett a többi istennel, gúnyolta őket, amiért azok nem is igazán vették istenszámba. Az ármányos isten látszólag mit sem törödött társai, róla alkotott véleményével, járta a maga útját. Atyja, Farbauti óriás révén szoros kötelékek fűzték a gonosz erőkhöz és titokban arra készült, hogy romba döntse az istenek városát Azgårdot. Ahol csak tudott, viszályt szított és eme mesterkedése gyakran sikerrel járt az istenek között is.
Egy napon Odinnal kettesben sétálgatva egy vízeséshez értek. A hullámok között játékos kedvű vidra úszkált. Loke felkapott egy követ és oly erővel dobta meg vele a védtelen kis állatot, hogy az ott nyomban elpusztult. Csakhogy nem közönséges vidra életét oltotta ki ok nélkül, hanem egy törpéét, aki a föld mélyén rejtező, titkos kovácsműhely forró levegőjét cserélte fel egy rövidke időre a hűs habokkal. Loke bűne bosszúért kiáltott.
A szerencsétlen áldozat apja, Hreidmar, a híres varázsló és testvérei, a dvergek pillanatokon belül rajta ütüttek a mit sem sejtő isteneken. Megkaparintották Odin bűvös dárdáját, meg Loke varázscipőjét és elégtételt követeltek. Bár a gonosz isten nem szántszándékkal gyilkolt, a dühös hozzátartózók a cipőért és a Gungnir dárdáért óriási "vidraváltságdíjat", rengeteg aranyat követeltek. Odin - akit nagyon kellemetlenül érintett és bosszantott is ez a fordulat -  elküldte Loket a Sötét Elfek  birodalmába, hogy szerezze meg a kért váltságdíjat.
Amint megérkezett a gnómok különös földjére, Loke  - hogy éhségét csillapítsa - zsákmányul ejtettt egy csillogó pikkelyű lazacot. Csakhogy ez a hal sem volt más, mint egy másik törpe,  Andvari. Lazac alakját öltötte , mert kedve támadt úszkálni a hűs folyóban. Andvari a törpék között a legóvatosabb hírében állt, most mégis a ravasz isten hálójába került. Loke azonnal rájött mekkora hasznot húzhat rendkívüli fogásából. Megvan a váltságdíj!
- Szabadon engedlek - ígérte a törpének -, de annak ára van...... Adj nekem annyi aranyat, amennyit elbírok.
Szorult helyzetében Andvari ráállt az alkura. Elvezette a sziklák mélyére rejtett kincshez és - más választása  nem lévén -  az összeset  eléje terítette. Azaz majdnem  mindet. Közben megpróbált elrejteni egy módfelett becses darabot........ egy varázsgyűrűt. Ám Loke figyelmét nem kerülte el Andvari mesterkedése és erősebb lévén kitépte kezéből az ékszert. A megalázott törpe hiába  kiabált dühösen utána, hiába bizonygatta, hogy balszerencse kiséri  a gyűrűt és aki nek csak birtokába kerül, mind rossz véget ér. Az ármánykodás istene  gúnyos  vállrándítással  rázta le magáról, úgysem marad az övé.
A termédek arannyal visszatért a varázslóhoz és a kovácstörpékhez, ahol Odin már türelmetlenül várta.  A váltságdíj - közte a megátkozott gyűrű -  fejében az istenek visszakapták a lándzsát és a cipőt. Csak tekintélyükön esett csorba.

Fafnir

Alig néhányszor cserélt helyet az égboton a Nap, a Holddal. Hreidmar varázsló fiai között viszály tört ki. Mindegyikük magáénak akarta tudni a kincseket és a gyűrűt, hát ölre mentek érte. Nem sejtették, hogy vesztükbe rohannak. A káprázatos ékszerek látványa az eszüket vette. Végül  Fafnir negölte apját, Hreidmart. Vérrel szennyezve be a csillogó aranyat és így kaparintotta meg az áhított zsákmányt. Kihalt, szélfútta vidékre vonult el kincseivel. Ember nem járta sivatagba rejtette el, ő maga pedig sárkánnyá változott, éjjel-nappal őrizte Andvari gyűrűjét.


.