2011. január 17., hétfő

Norvégia az én szememmel.........(30)

.

Valkűrök lovaglása

Szigurd és Brynhild

Valahányszor Odin csatába indult, a valkűrök gyönyörű csapata lebegett nyomában. A harcias szűzek viharfelhőkbe burkolódzva szálltak le a harcmezőre, s megjelölték a győzteseket és a veszteseket.
Az ütközet végeztével, midőn elült a csatazaj, s átvette uralmát a béke, e vitáz lányok könnyű hattyúszárnyaikon repdesve figyelték, mi történik a világban.
Brynhild
Egyszer - megpihenve egy kéken csillogó tó partján - fürdőzni támadt kedvük. Brynhild, a legszebb a valkűrök között, azt javasolta, rejtsék szárnyaikat egy fa tövébe. Gondtalanul lubickoltak és észre sem vették, hogy arra tévedt Odin régi ellensége, Agnar konung. Lopva körülpillantott ás látva, hogy senki sem vette észre, elrabolta a valkűrük szárnyait. Ezzel varázserejüktől fosztotta meg, s rabszolgáivá tette őket.
Nem tehettek mást, az ő oldalán kellett harcba szállniuk.Odin meglepetten tapasztalta, hogy Agnar minden csatában győzedelmeskedik, s mindenek urának akaratát semmibe véve, a konungok bajvívásaiból is sértetlenül kerül ki, legyőzve ellenfelét, Hjalm-Gunnart. A bölcsesség istene hamarosan rájött, a valkűrök tehetnek mindenről. S megtudta azt is, Brynhild hanyagsága okozta a bajt. Odin büntetésül sebet ejtett varázskardjával a valkűrök legszebbikén, aki ettől mély álomba merült, s tűzgyűrű fonta körül.
Kopár hegy csúcsán, lángoktól övezett kis tisztáson alszik Brynhild, ki tudja meddig.......
Szigmund kardja
 Egy este Szigmund és harcosai régi szokás szerint összegyűltek a kör alakú hatalmas teremben, melynek közében óriási fa állott. Váratlanul egy ismeretlen lépett közéjük, hosszú, kék köpenyben, széles karimájú nemezkalapját szemébe húzva, kezében szikrázó karddal. A máskor oly bátor férfiak mozdulatlanná merevedtek. Néma csend lett. A jövevény néhány lépést tett előre, majd kardját markolatig döfte a fába.
- Ez a kard azé, aki ki bírja rántani - dörgött a hangja. S mielőtt bárki szóra nyithatta volna ajkát, eltünt.
A harcosok egymást követve próbálkoztak , de minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult. Ekkor Szigmund lépett a fához, s egyetlen mozdulattal kirántotta a fegyvert. Ettől kezdve senki nem bírt vele a harcban. Ahol ő vezette a seregét, győzelmet győzelem követett.
Telt-múlt az idő, Szigmund már rég elfeledkezett a különös idegenről, mikor az újból felbukkant és párbajra hívta ki Szigmundot. Felocsúdva meglepetéséből, Szigmund is előkapta fegyverét. A dárda és a kard fémes pendüléssel, szikrázva csattant össze. Mielőtt halálos sebétől elvérzett volna, Szigmund megtudta legyőzője nevét. Odinnak, a mindeség urának kezétől esett el.
Szigurd
Néhány hónap múltán egy törpe, apró csecsemőt pillantott meg egy elhagyatott, kietlen vidéken, egy tövises bokor tövében. Magához vette és felnevelte. Az életerős fiatalemberré cseperedett ifjú a Szigurd nevet kapta. S mikor a törpe úgy gondolta, eljött az ideje, elárulta neki születése titkát, ő Szigmund fia. Bizonyságul megmutatta apja darabokra tört kardját, majd összekovácsolta a fegyvert és az ifjú kezébe nyomta. Szigurd meg is szolgálta a becses ajándékot, legyőzte Fafnir sárkányt, Andvari kincseinek őrzőjét. A pompás ékszerek és drága holmik között övé lett a megátkozott gyűrű is.......
Szigurd és Brynhild
Azóta nem volt maradása. Pompás  csatamenjén mindig a harcmezőket járta, úttalan utakon, zord hegyeken át kereste az ismeretlent. A madarak vezették el egy hegy lábához, melynek lánggyűrű övezett Lova megtorpant, felágaskodott, azután urának engedelmeskedve nekivágott a tűznek. Pokoli forróság járta át a ló és lovasa testét, de épp csak megpörkölődtek. A paripa sörénye, Szigurd ruhája és haja bánta a félelmetes kalandot. Miután átugratott a tűzgyűrűn, Szigurd döbbenten hőkölt hátra. Gyönyörű leány aludta mély álmát a lángok ölében. Brynhild szépsége lenyűgözte az ifjút, gyöngéden karjaiba vette és csókot lehelt orcájára. Alig hallható sóhaj hagyta el a szép hajadon ajkát, megborzongott, szeme lassan tágra nyílt - visszatért belé az élet.
A lángok kialudtak.
Szigurd és Brynhild szerelme oly gyorsan lobbant fel, mint amilyen pillantásnyi idő alatt kialudt a tűzgyűrű. De boldogságuk nem tartott sokáig, kísértett a gyűrű átka.


.

4 megjegyzés:

ancsapancsa írta...

Hűű! Mint a gyűrűk ura!

Luca írta...

Valahonnan biztos ered a film. De nekem is éppen ez jutott eszembe.

ancsapancsa írta...

wikipédián rákerestem a témára. Márint a gyűrűk urára, és azt írták, hogy a Tolkien tanulmányozta az észak-európai mitológiát többek közt nyelvészprofesszorként, már jóval a könyv megírása előtt, úgyhogy biztosan bele szőtte a történetbe.

Luca írta...

Ancsa egyformán gondolkodunk. Én is elolvastam (höhö) és tényleg nagyon sok minden van benne. Már a történet felépitése is nagyon hasonló.

Megjegyzés küldése