Norvégia az én szememmel..........(26 )

.

Ágir a tengerek óriása

A vad Rán kudarca


A tengerek óriása, Ágir az óceán homályába vesző szirtjei között élt káprázatos palotájában. Csak ő tudta, milyen végtelen a vizek mélyének gazdagsága. Szerette a pompát, a csillogást, az ízletes ételeket és a tüzes italokat. S mivel nem tűnt kedvére valónak háborúzni az istenekkel, gyakran látta vendégül őket. Asszonyt is az istennők közül választott, a vad Ránt, ki nagy kedvét lelte a vizek magányos utazóinak háborgatásában.  Gyakran örvendeztette meg férjét az emberektől elragadott színültig telt pénzesládákkal, remek mívű fegyverekkel vagy a vikingek mesterien épített hajóival.
De Ágir legtbb gyönyörűségét mégiscsak kilenc leányában, az ifjú istennőkben lelte és ha látogatója érkezett, büszkén mutatta be vendégének mindahányat.
Njörd, a tengerek istene valahányszor Ágir óriásnál járt, nem mulasztotta el hódolatát kifejezni a hajadonok szépsége előtt. A bőbeszédű isten ilyenkor kihasználta az alkalmat arra is, hogy panaszkodjon egy keveset feleségére, Szkádira.
- Tudod - mesélte Ágirnek , rengeteget veszekszünk, mert Szkádi gyűlöli a tengert. Ez mégiscsak sértő rám, a vizek istenére nézve. Eszelősen bizonygatja, hogy a sirályok rikoltozása elűzi szeméről az álmot. Arra meg csak legyint, ha én  ellenvetésül a zord helyek fehér farkasainak üvöltését tartom elviselhetetlennek. Roppant nehezen tudtunk egyezségre jutni. Azóta kilenc napot noutunbéli kastélyunkban töltünk a tengeren, kilenc napot pedig Szkádi megboldogult apja, Tjászi  óriás birtokán vendégeskedünk Trymheimben, a hófödte hegyek között.
Az óriás sajnálkozott barátja sanyarú sorsán és megértően bólogatott Njörd szóáradata közben. Titkon jót mulatott rajta, elégedetten gondolva saját szerencséd választására, a fergeteges szelek asszonyára, Ránra.
Eközben a vad Rán a Fekete Sziklák között rejtőzködött. Izland szerte rettegték a hajósok e zátonyokkal tűzdelt, keskeny tengerszorost. Az istennő néha mélyen alámerült a habokban, máskor tajtékká változva rohant a hullámok hátán és láthatatlanul leste áldozatait. Mindig keze ügyében tartotta hatalmas hálóját....
Most nem kellett sokáig tétlenül várakoznia. A láthatár szélén egy drakkar halvány körvonalai bontakoztak ki a derengő napsütésben. Imbolyogva bukdácsolt a hullámokon, mintha mély álmában a legénység a vakszerencsére bízta volna a bárkát. Hosszú száműzetéséből Vörös Erik tért vissza társaival Grönland jeges földjéről. Egy álló hétig küszködtek a rettenetes orkánnal, s mikor végre csendesedett a vihar, kimerülten rogytak le a drakkar hideg deszkáira. Maradék erejüket is felemésztette az elemekkel vívott közdelem.
A hajnal sápadt fényénél a fiatal kapitány a messzeséget fürkészte. Nem először szelte át a jeges tengereket, tán épp ezért gyanakodott. Apja, Rőtszakállú Harald  már akkor beavatta a hajózás rejtelmeibe, amikor Erik még járni sem tudott. Elmagyarázta, miként tájékozódjon a madarak röptéből, mit jelent az ég és a víz színének változása, s azt is, hogyan fedezheti fel még időben a hajós a felszín alatti sziklazátonyokat. Harald óva intette fiát a vad Rántól és kilenc lányától......
Abban a percben, mikor Erik az istennőre gondolt, Rán hatalmas hullámokat támasztott, oly erőset, hogy a drakkar iszonyú recsegés-ropogás közepette vágódott a szirtek közé. Rán diadalmas mosollyal jár nyúlt is hálója után... de nem számolt a fiatal kapitány lélekjelenlétével. Erik kis híján lesodorta a fedélzeten átcsapó roppant víztömeget. Csak az utolsó pillanatban sikerült belekapaszkodnia az egyik vitorlakötélbe, de azonnal talpra ugrott és az örjöngő tenger morajlását túlkiabálva már osztogatta a parancsokat. A legénység egy része csáklyákkal próbálta eltolni a veszélyesen ágaskodó sziláktól a bárkát, mások a vitorlát igyekeztek kifeszíteni, izmos karok ragadták meg az evezőket és a kormányrudat és a drakkar lassan lecsúszott a gyilkos szilákról.

Rán hitetlenkedve bámulta a távolodó hajót. Ám kudarca fokozta csak a dühét.
- Ami nem megy erőnek erejével, sikerül majd szépszerével - mosolygott elillanó zsákmánya után sötéten.
Kilenc lánya a drakkar köré gyűlt és csábos táncával énekével csalogatni kezdte a hajósokat. Erik rémülten kérte embereit, oda ne hallgassanak, oda ne nézzenek! Ő tudta, ha csak egy pillantást vet bárki a gyönyörű hajadonokra többé nem tud ellenállni az istennők vakító szépségének és valamennyien a tenger mélyén végzik.
A hajósok behunyták szemüket és oly elkeseredetten daloltak, hogy túlharsogták a szirének énekét. Lábukat megfeszítették és minden erejükkel húzták az evezőt. Nem láttak, nem hallottak, csak eveztek.
A hullámistennők hiúságukban mélyen megsebezve, ezúttal zsákmány nélkül tértek haza.

Vikinghajók - szikla rajzok

.