2011. január 8., szombat

Norvégia az én szememmel..........(25 )

.

Yggdrasil

A világ tengelye

A világ tengelye egy hatalmas kőrisfa az Yggdrasil.  Gyökerei alatt, a fold mélyén gonosz erők uralkodtak, de törzse biztos támaszául szolgált az emberek lakta középső világnak., Mitgardnak. Égbe szökő ágai a Napot és a Holdat súrolják (itt épült fel Asgådrd, az istenek lakhelye). A földet, melyek közepén a roppant fakolosszus magasodott, háborgó tengerek fogták körbe.
A világfa három legvastagabb gyökere a Föld szívéig nyúlt. Az első messze elkerülte a mélység azon sötét zugait, ahol a démoni erők uralkodtak. Mellette csörgedezett az Urd-forrás, melyet a nornák őriztek. A három istennő - Urd (a sors), Verdande (a születés) és Skuld (a kötelesség) úrasszonya - fáradhatatlanul fonta a Sors fonalát. Ha egy szál elszakadt, véget ért egy ember élet. Urd, a legidősebb norna nap , mint nap vizet merített a forrásból és meglocsolta az égbe nyúló fa rövét. Bár az Yggdraszil gyökereit Nidhogg sárkány és a kígyók rágták, lombját rénszarvasok harapdálták, az éltető forrás vize mégis megóvta a kiszáradástól.
A másik gyökér, Undgard veszélyes, durva óriásaihoz vezetett és közelében fakadt a bölcsesség forrása. Mimir óriás éberen vigyázta a titkok mézédes vizét, örökre magába zárta Odin tudásért áldozott szemét. 
A harmadik mentén Nilfheimbe, a holtak országába lehetett eljutni. Istennőjük egyike volt a mindenség három szörnyetegének, kiket Loke nemzett. A félig kék, félig hússzínű görnyedt hátú Hel őrjöngve száguldott föl-alá az árnyak birodalmának nyirkos termein. A világ e zord táján született Hvelgermir, az zubogó üst. hogy táplálja a földeket behálózó patakokat s folyókat
Vedrfolnir
A világkőris csúcsán a bölcs sas fészkelt társával, Vedrfolnirrel, a hidegtől kékre vált sólyommal.  
Ratatosk
Az éles szemű, hatalmas madár és az alattomos Nidhogg sárkány szópárbaját a fa törzsén futkározó, villámgyors mókus, Ratatosk közvetítette, aki boldogan vitte-hozta az üzeneteteket az istenek és a lenti világok között.A megtörhetetlen erejű Yggdrasil legádázabb ellensége, a Világkígyó éjt, nappallá téve rágta., cibálta a kőris gyökereit. Valahányszor nekifogott, mindig pusztító földrengéseket okozott. Ám ilyenkor a bölcs sas kiterjesztett szárnyakkal aláereszkedett a mélybe, csörébe kapva a szörnyeteget felszállt vele és messzire hajította.


Yggdrasil elpusztíthatatlan volt..............

.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése